Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-267

313 367. országos ülés május 24. 1880. Tüzetesen az ipartörvény revisióját itt most nem vehetjük elő, mert hisz előttünk e tekintetben concrét javaslat nem fekszik; odáig azonban mégis mehetünk, hogy elhatározhatjuk, miszerint a minister a legközelebbi ülésszak alatt okvetlenül terjesszen elő törvényjavaslatot az ipartörvény revisiójára nézve. De nemcsak ezt tehetjük, hanem egyszersmind megmutathatjuk neki az irányt, a melyben a ház megvárja tőle a javaslat elkészítését. Eddig mehet a t. ház azért, mert meg vagyok arról győződve, hogy mindenki tisztában van már magával arra nézve, hogy az 1872-iki ipartörvény nem valósította azon reményeket, melyek hozzá esatolva voltak. Azt hiszem, beláthatta már mindenki, hogy ezen ipartörvénynek alapelve, az úgynevezett iparszabadság, nem egyéb, mint minden figyelemnek, szervezetnek az ipar terén való felbontása. Ezen korlátlan iparszabadság nálunk üdvösnek nem bizonyult és én azért minden vonakodás nélkül kimondom a magam részérő], hogy én ezen úgynevezett iparszabadságot bizonyos mértékben korlátok közé szorítani kész vagyok. És igen örvendek, hogy ezen véJeményem találkozik az igen t. előadó ur által erre vonatkozólag nyilvánított nézettel, a midőn ő minapi beszédében kijelentette, hogy az iparszabadság úgy, a mint nálunk életbeléptetett, üdvösnek nem bizonyult; a t. előadó ur kijelentette, hogy az iparügyekre nézve nevezetes reformok szükségesek, természetesen, miután a mostani állapot, a korlátlan iparszabadság, a reformok alatt egyebet, mint ezen szabadságnak némi megszorítását érteni nem lehet. Igen örvendek mondom, hogy a t. előadó úrral ezen a téren találkozunk és igen örvendek annak, hogy e szerint nem fogunk egymásnak szemrehányást tenni arra nézve, hogy szabadelvűek nem vagyunk. A korlátlan iparszabadság károsnak bizonyult abban a tekintetben, hogy felszabadítván ipazüzésre mindenkit, a ki arra sem kellő képességgel, sem kellő anyagi erővel nem birt, nagy mértékben megszaporította már eddig is a kontároknak számát, a minek következése természetesen az lett, hogy ipartermékeinknek színvonala egyáltalában alászállott és még kevésbé lett képes a magyar ipar versenyezni a külföldi ipartermékekkel. De károsnak bizonyult magukra az iparosokra nézve is, mert először is azok által, a kik az iparszabadságnál fogva kellő képesség és előkészület nélkül hozzáláttak a munkához, megfogyatkozott és megcsökkent a régi iparosoknak keresete. De magák ezen új önálló iparüzők sem tudtak boldogulni, mert saját munkájuknak gyarló voltát, annak olcsósága által sem voltak képesnek ellensúlyozni annyira, hogy a még olcsóbb külföldi portékákkal versenyezhessen. A minek a következése az lett, hogy a régi, mint az újabb iparosok vállalkozóknak lettek zsákmányává, a mely vállalkozók, a nélkül, hogy iparosok volnának, mert pénzük van, fogadnak munkásokat, azokkal dolgoztatnak és azokkal valóságos rabszolgakereskedők módjára bánnak. Ez oly calamitás, a melynek kiirtására és tovább harapódzásának megakadályozására okvetlenül szükséges, hogy törvényhozási intézkedés történjék. Ezek azon bajok, melyeken múlhatatlanul segíteni kell. Ezt vette czélba azon igen jelentékeny mozgalom, mely az iparügyek körül már több év óta folyamaiban van. A t. előadó ur maga is kiemelte jelentésében, hogy ezen mozgalom igen erős, igen elterjedt, igen jelentékeny valami, a mivel okvetlenül számolni kell. És igen nevezetes azon egyhangúság és egyértelműség, a mely az iparoskörök részéről nyilvánult. A legújabb időkben keletkezett az országban egy új iparegyesület, az úgynevezett általános iparegyesület, melynek beadványa a ház tagjainak kezében van. Ezen új egyesület minden áron ellentétes állást akar elfoglalni a régi iparegyesület beadványával és nézetével; hanem a ki figyelemmel átolvasta ezen új egyesület beadványát, kénytelen azon meggyőződésre jutni, hogy lényegében ugyanazt mondja, a mit a régi egylet mond, daczára annak, mondom, hogy minden áron ellentétes állást akar amazzal elfogadni; és igy az egyértelműség az iparos körök részéről kétségbe vonhatlan. Azonban ezen iparos mozgalmakra és azok nyilatkozataira vonatkozva, nekem is van egy megjegyzésem és ez azon bizonyos egyoldalúság, a mely abban nyilatkozik. Bármilyen szükségesek is azon intézkedések, melyek az iparegyeület, a congressus és általában az iparosok részéről javaslatba tétettek, kétségtelen, hogy az által iparunk iniseriáin gyökeresen segítve nem lesz. Gyökeres segítség csak attól várható, ha megváltoznak az ország mostani vámviszonyai. Mert mig a mostani vámviszony fennáll, mig Magyarország külön vámterületet nem képez, addig iparunk felvirágoztatásáról, mostani anyagi nyomorúságainak megszüntetéséről szó sem lehet. {ügy van! a szélső baloldalon.) És én nagyon csodálkozom azon, hog}^ azok, a kik az iparos mozgalmak vezetői voltak, illetőleg annak élén álltak, mintegy szándékosan elodázni akarni látszottak azon mozgalom alkalma köréből az erre vonatkozó nyilatkozatokat. Én jelen voltam pl. az iparos-congressus múlt évi gyűlésen, hallottam igen szép dolgokat, igen szakértő fejtegetéseket, de nyilatkozatot arra nézve, hogy mi az ipar terén való nyomorúságunk főoka és hogy általában mikép lenne megszüntethető, éppen nem hallottam. A korábbi időkben, de még