Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-265
304 265. országos ülés májas 21. 1880. Méltóztassék a t. ház nekem azt elhinni, hogy mindenki jobb tanácsadó e terén, mint az, a ki folytonosan külföldi recepteket praescribál és az iparszabadság nagy elvének hangoztatásában keresi a kényelmes babérokat. Hát csak mi is elolvasunk minden külföldi szakmunkát, mi is figyelemmel kisérjük mindazt, a mi más országok kormán3 7 át és törvényhozását az ipartörvénykezés terén foglalkoztatja, mi is szeretjük a verseny szabadságát megóvni — de e mellett reánk nézve az irányadó, a mi saját viszonyaink követelményeként áll előttünk. És itt aztán nagyon eltérünk egymástól. Bő alkalmam volt a t. közgazdasági minister urnak többszöri programmszerü nyilatkozataiból és éppen a közgazdasági bizottság legutóbbi tárgyalásai alkalmával is meggyőződni arról, hogy a t. minister ur informátióit oly oldalról meríti, a hol hiányzik minden hajlam a szakkörökkel való érintkezés útján a gyakorlati élet fejleményeinek közvetlen megfigyelésére és a hol ez érintkazés legfeljebb a költséges kiállítási parádék és rendjel osztogatások alkalmával tartozik az iparérdekek ressortjába. Innét van az aztán, hogy ezéhszellemmel és reactionárius irányzattal vádoltatnak az iparosságnak azon egyhangú kívánalmai, melyek szerint péld. az ipari szervezetnek a kötelező társulás képezné alapját, vagy mely szerint a kézműiparnak önálló gyakorlása a szakképzettség igazolása tekintetében némely, minden szakvizsgát szigorúan kizáró, előfeltételekhez köttetnék. Hol vau itt nyoma az új kiadású czéhrendszernek, vagyis egy oly institutió reminiscentiáinak, mely a rcmekelésben s illetőleg abban sarkalt, hogy a mesterség önálló üzésére csak az nyerhetett jogosítványt, a kit maga a czéh felvenni jónak látott ? Hisz senki sem gondol arra, hogy az ipar önálló gyakorlása a társulattól tétessék függővé, vagy hogy a gyáripari vállalkozás szabadsága bármely tekintetben megszorittassék. A minister ur a budget-vita alkalmával azt monda, hogy ő azért nem foglalkozott eddig az ipartörvéuy revisiójának kérdésévél, mivel mégis csak van törvény és ő a szabad ipart fenn akarja tartani. Ne vegye a t. minister ur nekem rósz néven, ha azt jegyzem meg, hogy gyengébb lábon álló közgazdasági tudomány és üresebb frázis nincs annál, mint mai napság akár a szabadkereskedelmi vámrendszer, akár ä quand mérne szabadipart valamely gyakorlati politika zászlójaira irni. Mi mindnyájan rajongtunk még csak néhány évvel ezelőtt is ezekért a dicső eszmékért, de azt hiszem, megtanított reá a „keine Mehrbelastung" az ő osztrák védvámos autonóm vámtarifájával és megtanított reá Bismarck herczeg, hogy ma már az hódol a közgazdasági reactióuak, a ki álszabadelvű jelszavak, nem pedig az ország közgazdasági individualitásán alapuló gyakorlati előnyösség és kényszerűségek után indul. Hegedűs Sándor (közbeszól): Hát ez nem frázis ? Ráth Károly: Én azt hiszem, itt frázisról szó nem lehet. Ki az ország iparosainak zöme által higgadtan és szakszerűen nyilvánított kérelmeknek szószólója, az nem használ frázisokat. Láthatta a kézműipar pusztulását a t. képviselő ur is Abrudbányán, mely városnak összes ipartársulatait képviselte. Jelen volt a második orsz. iparos gyűlésen és minthogy az ott hozott határozatok elien fel nem szólalt, fel kell tennem, hogy mindaddig, mig az általános iparegylet kérvényét be nem nyújtotta, pártolta ezen határozatokat. Én azt hiszem, az nem frázis, ha én a gyakorlati élet követelményeire utalok és legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy mindazon külföldi szakműveket, melyekből '6 szabadelvűbbnek vélt nézeteit meríti, mi is olvassuk és méltóztassék elhinni, hogy a mi Német-FraneziaAngolországban az ipartörvénykezés terén történik, azt mi is tudjuk, csakhogy mi a mellett érintkezünk az iparosokkal, ismerjük azoknak bajait és befolyást gyakorolunk reá, hogy kívánalmaik szélsőségekbe ne menjenek, mint az előadó ur mondotta, hanem hogy az óhajok és panaszok orvoslása összeegyeztethető legyen a törvényhozás általános feladataival. (Helyeslés balfelöl.) Vagy talán a képviselő urnak és a t. minister urnak még mindig ideálja azon iparszabadság, mely a munkaviszonyokban minden rendet és fegyelmet megbontott és melynek áldásaként az igaz, péld. Budapesten évenkint mintegy 800 új iparjogosítvány adatik ki, csakhogy éveukint 890—900 iparüzlet elpusztul; vagyis a kontárok korlátlan versenyszabadsága rontja a szakszerű haladást, pusztítja saját existentiáját és használja az állami és társadalmi érdekeket. Elmondhatnám sok minden egyéb köztt a minister urnak még azt is — és az egyes iparágak szerint megbízható számokkal is bizonyíthatnám — hogy a socialisticus tanok nálunk abban a mértékben terjedtek, a mint terjedt az ipari desorganisatió s hogy még ma is a fővárosban, azon iparágak segédmunkásai köztt hiába toborzanak a socialista acteurök híveket, a mely iparágakban némi társulati kötelékek még fenntarthatók voltak. Végtelen nehéz positiónk van az igen t. minister úrral szemben. Ki vonhatná kétségbe ezen padokból is az ő jóakaratát és ügyszertetét, csakhogy e contemplativ jóakarat azt szülte, hogy az iparérdekek — mint már Gáli Jenő
