Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-265

265. erszágw f — bizalmát helyezhette volna a kormány kezdeményezésébe, a már évek óta szakszerűen előkészített javaslatokkal nem a törvényhozáshoz, hanem közvetlenül a kormányhoz fordult volna. Most pedig ott állunk, hogy egy évvel az iparosok nagy gyűlésének megtartása után, 7 évvel egy külföldi minták nyomán alkotott, teljes ipari desorganisátiót szült törvény életbeléptetése után, hagyjuk továbbra is a kézműipart és a kézmüiparosokat pusztulni, folyékony szép szavakkal, minden utasítást, vagy directivát gondosan kerülve, kiadjuk a kérvények nagy halmazát azon szakministeriumnak, mely—sajnálattal constatálom — semmi jelét még eddig nem adta annak, hogy csak némikép is tisztába van az iparpolitikai feladatok legeslegelső seriesével. (Ugy van! balfelöl.) A bizottság súlyt fektet arra, hogy: „a hazai iparosok elvégre lássák jogosult érdekeiknek méltánylását, hogy tudomást vegyenek arról, miként ugy a kormány, mint a törvényhozás gyors és erélyes segélyt nyújt ott és annyiban, a hol és a mennyiben az a kormány és a törvényhozás feladata." Engedje meg a t. ház ebhez képest constatálnom, hogy a kérvényeket a ministernek „szorgos figyelembevétel végett" kiadni gyors és erélyes segélyt jelent. Pedig valójában tréfának nem jó tréfa ez! Ha a t. előadó urnak sokoldalú előadói és újabb időben elnöki elfoglaltsága és rózsaszínűén szemlélő iíjú heve még valahogy kimentheti az ilyen szárított szóbokrétákat, joggal lehet csodálkozni azon, hogy a bizottság t. elnöke, ki a kereskedelem és ipar terén a par excellence gyakorlati érdekképviselet embere, hogyan díszítheti és sanctionálhatja az ő elnöki névaláírása azon bizottsági jelentést, mely szerint, — hogy még egy passust idézzek —: „a bizottság egy perczig sem tévesztette szem elől a kérvényeknek és az általok feltüntetett mozgalomnak fontosságát, mert maga is átérezte és átérzi, hogy a hazai iparosság ezen mozgalmának mély és nem csekély mértékben jogosult alapja van s hogy a bajok orvoslása és a méltán várható segély nyújtásában a kormányt és a törvényhozást nagy és elodázhatlan feladat illeti", — mondom, mindennek daczára, a bizottsági előterjesztés félév multán még csak oda sem tartja a kormányt utasítandónak, hogy az untatásig minden oldalról sürgetett ipar törvény módosítására vonatkozólag kellő időben novellaris törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Észszerűen senki sem várhatta a ház szakbizottságától, hogy az elodázhatlannak mutatkozó törvényhozási rendszabályokat részletekbe menöleg kijelölje és a kormánynak adandó utasításképeu javaslatba hozza; ez csakugyan a kormány által eszközlendő enquéte-tárgyalások 301 feladata. De a legsürgősebb reformintézkedéseknek legalább főbb irányára nézve minden esetre véleményes jelentést lehetett várnunk, ha egyszer a ház szükségét látta az iuitiativa megragadásának ugy az ipari, mint a mezőgazdasági érdekek egész vonalán és ez a legconcrétabb módon érvényesült az által, hogy a ház az illető kérvényeket nem a kormánynak adta ki, hanem jelentés és javaslattétel végett a szakbizottsághoz utasította. Ennyit tartottam szükségesnek általánosságban a bizottsági előterjesztésre nézve megjegyezni, teljesen meg levén győződve arról, hogy nemcsak az én egyéni impressióm az, miszerint az efféle szakbizottsági szenteltvíz nehezen egyeztethető össze a törvényhozási feladatok komolyságával, még sokkal csekélyebb fontossága kérdések körül sem. A mi ellen azonban egyenesen tiltakoznom kell, az az indokolásnak a 3-ik lapon foglalt azon tétele, mely szerint: „némely részletek körül s igy a reform irányára nézve is, maguk az érdeklettek eltérő nézeteknek adnak kifejezést." Ezen állítás merőben ellenkezik a tényekkel és ezt igazolni kívánom annál inkább, minthogy a kérvényekben foglalt kívánalmaknak ily módon egymással szembeállítását nem látom mentnek minden tendentiától és mivel kívánatos, hogy a t. ház ne csak a petitiók halmazát lássa maga előtt, hanem kellő tudomással bírjon azoknak képviseleti forrásáról és előzményeiről is. És itt van szerencsém a t. előadó urnak ellenőrzés végett, az utóbbi hónapokban beérkezett iparügyi kérvények teljes jegyzékét ezennel átadni. E szerint az 1879-ki II. orsz. iparosgyűlés ismert kérvényét a végrehajtó bizottság még múlt év október havában terjesztette be. Ama gyűlésen a csatolt jegyzőkönyv hiteles kimutatása szerint 9 kereskedelmi és iparkamara és 579 ipartársulat és egylet, 817 közgyűlési megbízás alapján kiküldött tag által volt képviselve. Csupán a képviselt ipartársulatok nem egészen teljes tagszám bejelentései szerint 46,581 önálló iparos nevében hozattak e gyűlésen a határozatok és pedig oly javaslatok alapján, melyeket az elméleti és gyakorlati szakférfiakból állott előkészítő bizottság igen hosszas tanácskozások eredményeként terjesztett elő. Már most a bemutatott jegyzék szerint beérkezett még 33 kérvény, melyek egytől egyig a II. orsz. iparos gyűlés határozatainak figyelembevételét és érvényesítését kérelmezik. Ezek között van az orsz. m. iparegyesületnek emlékirata is, mely a congressus elvi határozatainak kiviteli módozataira nézve tájékoztatja a t. ház szakbizottságát. Tehát az összes kérvények ugyanazon kívánalmakat hangoztatják és nyoma sincs azokban az eltérő nézeteknek „a reform tés májns 21. 1SS#.