Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-265
300 2BÍ5. országos ülés általános nagy jelszavakra támaszkodva, maga készítsen törvényjavaslatot. Ez parlamentáris viszonyok köztt magának a kormánynak feladata, vagy egyes képviselők is vehetik maguknak azt a fáradságot, hogy egyes törvényjavaslatokat maguk dolgoznak ki. Itt azonban nemcsak egy törvényjavaslatról, itt sok törvényjavaslatról van szó; itt nem egy kérdéssel, hanem az ipari és munkás kérdésnek mondhatnám összes feladatával áll szemben a t. ház. Ha, a mint említettem, a t. ház munkálkodásának kezdetén állana, ám belé bocsátkozhatnék a jelentés egyes részleteinek tárgyalásába, azok iránt megállapodásokra jöhetne és utasíthatná a ház a ministert, hogy a meghatározott irányban nyújtson be törvényjavaslatot. De ezt a feladatot néhány nap alatt végezni, nem áll arányban a tárgy fontosságával. Többször kinyilatkoztattam és többször nyilatkoztatták ki hivatalbeli elődeim, hogy az ipartörvény, valamint az iparkamarákról szóló törvény módosításának tárgyalásába bocsátkozván, azt illető előterjesztéseinketa t. háznak meg fogjuk tenni, mostanig azonban nem voltam azon helyzetben, hogy ezt tehettem volna. Nem mondhatnám pedig, hogy az idevonatkozó különböző kérdésekben igen sok értekezletet nem tartottam volna és örömmel eonstatálom, hogy ezek ugy a magam felvilágosítására, mint talán a közvélemény megnyugtatására is vezettek. Már most azon kérdésre került a sor, melyet magam elé tűztem és egy országos értekezletet hittam össze, mely mind az ipartörvénynek, mind az iparkamarákról szóló törvénynek minden tételét megvilágítván, arra vonatkozó megállapodásai nyomán előterjesztést fogok tenni a t. háznak. Ezt a nyilatkozatot tettem a közgazdasági bizottságban és ezt ismételhetem most is. E tekintetben, azt hiszem, ha a t. ház tovább menne, ha részletes utasításokba bocsátkoznék, akkor magát a dolog érdemét vitatná meg és az utasításban praejudikálna a végeredménynek. Azt gondolom, hogy ez a t. háznak jelenleg czélja, feladata nem lehet. Mindezeket megfontolva, az egyedül helyes, practikus aljárásnak azt tartom és erre kérem is a t. házat, hogy méltóztassék elfogadni azon határozati javaslatot, melyet a közgazdasági bizottság t. előadója előterjesztett. (Helyeslés a jobboldalon.) Ráth Károly: A nélkül, hogy szándékom volna a szőnyegen levő kérdés érdemleges fejtege tésébe bocsátkozni, engedje meg a t. ház, hogy megjegyezhessem, miszerint ezen sokoldalú és minden részleteiben igen fontosnak elismert kérdések körül annyi félreértés és tévnózet merült május '21. 1880. fel és a bizottsági jelentésben magában, a tisztelt előadó ur iménti előadásában, valamint a t. minister ur rövid nyilatkozatában is annyit találok, a mit az összes előzmények, valamint a ház asztalán fekvő' nagyszámú beadványok tekintetében rectificálni kell és jó lelkiismerettel az ügy érdekében rectificálni lehet, hogy arra kérem a t. házat, hogy a mennyiben előadásom hoszszab időt fogna igénybe venni és az idő nagyon előrehaladott, méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásomat a legközelebbi ülésre halaszthassam. (Helyeslés a balon.) Elnök: A ház bölcsesége határozhat e kérdésben, miután két óráig még egy fél óránk van, holott a házszabályok egy negyed órát mondanak. Ráth Károly : Én csak engedelmet kértem arra, hogy a t. ház kimerített figyelmét ne kelljen fárasztanom, különben lehető időkiméléssel fogom szólásjogomat gyakorolni. T. ház! A közgazdasági bizottság jelentése szokatlan melegséggel utal azon érdekekre, melyeknek hivatott szószólójaként a II. országos iparos-gyűlés kérvenynyel járul a törvényhozáshoz. Az előttünk fekvő jelentés az ezen kérvényben, valamint az azt támogató nagyszámú kérvényekben foglalt kívánalmaknak és panaszoknak ugy fontosságát, mint egészbeni jogosultságát elismeri és mégis oly színtelen javaslattal lép a ház elé, mely rikító ellentétét képezi az egész indokolásnak és az összes előzményeknek. Valóban, a bizottsági előterjesztés legtávolabbról sem áll az önmaga által is hangsúlyozott feladatok magaslatán, melyek előtt nem lett volna szabad kitérnie, ha akár e ház intentióit, akár az iparos közönség jogosult óhajait és várakozásait komolyan számba venni akarta. Közel egy fél éve annak, hogy a ház a kérvényeket és emlékiratokat a bizottsághoz utasította és bár legkevésbé kívánom kétségbe vonni azt, hogy a bizottságnak számos egyéb, többékevésbé fontos, currens tárgyat is el kellett intéznie, mégis azon tény nyel szemben, hogy 50,000 önálló iparos megbizottainak kérelmei és panaszai egy félév alatt még csak érdemleges tárgyalás alá sem kerülhettek, nem jogosulatlan a feltevés, hogy még mindig erősen idegenkedünk az életbevágó közérdekek egyik legelhanyagoltabb terén nagyobb szabású cselekvésre serkenni. A t. közgazdasági bizottság szerepet cserél a kérvényi bizottsággal, melynek traditionális feladata a kérvényeket „kiadni a ministernek", legkedvezőbb esetben „figyelembevétel végett". De hiszen ugyanezt tehette volna a kérvényi bizottság már 6 hónap előtt, vagy ha az iparosság — hosszú évek keserves tapasztalata után
