Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

24 232. orsíágo*. ülés április 28. 1880. melyeket ő egész életében hirdetett az ország ifjúságának? (Tetszés balfelöl.) Az igen t. bizottsági előadó ur mindenekelőtt szükségesnek látta indokolni, hogy ő ezen törvényjavaslat előterjesztésekor most itt a ház ban, miért nem indokolta bővebben a törvényjavaslatot és miért nem ajánlotta azt elfogadásra bővebb indokok alapján — ez mentségei köztt az egyetlenegy, a mi a legfontosabbnak látszik és ez az, a mire ő is főleg súlyt helyez, midőn azt moudja: hogy nem tudta előre, hogy a törvényjavaslatnak mely részei fognak aggodalmat gerjeszteni. Nem tudta előre, hogy . a t. házban ki s e törvényjavaslat mely része ellen táplál aggodalmat? Már bocsánatot kérek, de t. barátom az igazságügyi bizottság tárgyalásaiban részt vett. Teleszky István (közbeszól): De t. barátom, ő nem vett részt benne! Eötvös Károly: Fájdalom! Végig részt vett; az ott előterjesztett aggodalmat folyton hallotta, azokról folyton értesülve volt; hát én azt hiszem, tisztában lehetett az iránt, hogy a mily aggodalmak ott leszavaztattak, azon aggodalmak itt, legalább megkísértik fejüket felemelni a házban. De ha ott a bizottságban egy szó sem emeltetett volna is, kérdem t. barátomat, az előadó urat, mióta hiszi ő képesnek arra Magyarország törvényhozását, mióta hiszi képesnek arra, hogy az ily rendelkezést, milyen a 44. és 42-ik szakaszokban vannak, ellenmondás nélkül elfogadjon és megszavazom? Azóta talán, mióta azt a Ghirkónak tulajdonított törvényt méltóztattak megszavazni ? Az igaz, hogy ez szomorú előzmény, az igaz: de mi nem szavaztuk meg; és azok az aggodalmak, melyek támadtak bennünk akkor, sokkal kisebbek, sokkal jelentéktelenebbek, mert egy illuminatió megtartása, vagy meg nem tartása kisebb dolog annál, mintha a társadalom, egy egyes biró semmi által setn szabályozott önkényére bizatik. Most e nagy kérdéseknél az aggodalom újra támad bennünk. Ha az én t. barátom, mint jogász, meg nem érezte azt, hogy itt mindenki, a ki a joggal egy kissé foglalkozott, a ki a mi bíróságainkat ismeri, a ki a mi birói eljárásunkat ismeri, abban fel kellett ébredni az aggodalomnak, hogy ezt szó nélkül itt előterjeszteni, elfogadásra ajánlani csakugyan lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a, szélső' baloldalon.) A t. előadó ur indokolni törekedett azt, hogy voltaképen a járásbíróságok hatásköre valami nagyon nem bővült meg ezen rendelkezések által, mert hát a tolvajlás és a súlyos testi sértés, a sikkasztás 25 frtig eddig — amaddig —• 10-től 40-ig stb. latitude mellett, eddig is az egyes birák által Ítéltettek el; hátha ezentúl is oda tartoznak, voltaképen a hatáskör lényege nem változik. Eu a kritériumát a dolognak nem abban látom. Először is én azon distinctiókat, melyek a határőrvidéki részekben érvényben lévő katonai büntető törvénykönyv, vagy az 1852-től még életben lévő osztrák büntető törvénykönyvből vétetnek, el nem fogadom. Azon distinetiók máshova tartoznak, nem ide. Én a criteriumot nem itt látom, hanem ott, hogy inig as; én tudomásomra, az én gyakorlati ismereteim szerint eddig az egyes birák nálunk legfeljebb két-három hónapig terjedő szabadságbüntetés kirovására voltak feljogosítva, vagy legalább a gyakorlat által ezen eljárásuk elnózetett, addig most ezen új törvényjavaslat szerint egy évi szabadságbüntetist és 1000 frtig terjedő pénzbírságot szabhatnak ki. Én a criteriumot itt látom; nem a bűntények qualificatiójában, hanem a kiszabandó szabadság és a pénzbeli bírság mértékében vonom meg azon határvonalat, melyen túl nem adom az egyes biró kezébe az eljárást és a mely határvonalon innen igenis, ha a kellő garantia már megvan, rá bízom az egyes bíróra. A t. előadó ur figyelmeztet engemet, hogy jobban ügyeljek arra a rendőri kihágási törvényre, a mely nem rég hozatott meg, —- mint ő mondja — az ország törvényhozása által és ba már idézek, ne hamisan idézzek. Én nem idéztem, tehát hamisan sem idézhettem. Hanem mondom most is, hogy az az iliuminatióra vonatkozó rendelkezés, a^on vendégkönyv és spiczliiüstitutió és a többi rendelkezés, az mind pénzbírsággal vau sanctionálva és mondom azt, hogy ezen pénzbírság kiszabásának első fóruma a közigazgatási hatóság, utolsó fóruma a belügyministerium lesz; és mondom és állítom, hogy nekünk a nélkül, hogy a rendőri eljárás törvény által szabályozva legyen, a nélkül, hogy az egyéni jog és szabadság érdeke kellő védelmet ne találjon, a nélkül közigazgatási hatóságra birói hatóság gyakorlását bízni semmi esetre hajlandó nem vagy ok. Ezt állítom és akár börtön, akár pénzbírság; különböző szempontok alá esik ugyan, az egyik bűnös és a másik bűnös, tehát mindkettő birói hatóság alá tartozik és én közigazgatási hatóságra a kellő garantia nélkül egyiket sem bizhatom. T. ház! Én csak egy érvre utalok még, midőn kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadni ne méltóztassék. (Halljuk!) A t. kormány, mint előbb itt már említve volt, többször beszélt arról, hogy még a közigazgatás egész terén is, a vitás kérdések elintézésére független közigazgatási bíróságok felállítását hozza javaslatba. De ha a t. kormány ilyen ígéretet nem tett volna is nekünk, arról bizonyosan értesülve van a t. kormány, — mert