Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-265

265. orsaágos ülés május 21. ISSft. 281 évi cyclusban azon 50,000 frtot, a nélkül, hogy a megye megérezné, sőt megtakaríthatná úgy, a mint jeleztem a vasút építése esetében, még egyéb költségekre is, melyekre eddig fedezet nem létezett. Azonban korlátoztatván a megye, mint szándékoltatik, azon kellemetlen helyzetbe jön, hogy vagy az évi annuitást, ha ugyan 50,000 forint tőkét akar megszavazni, emel­nie kellene annyira, a mennyit a közmunka­váltság meg nem bir, vagy pedig annyira kell leszállítania a terhet, a mennyivel a vállalat nem boldogulhatna, sőt veszélyeztetve is volna. Ezen szempontból bátor vagyok a t. háznak javasolni, hogy a 10 évre való korlátozást meg­szüntetni méltóztassék. Helyesebbnek látom, ha a korlátozás nem az időre íráoyoztatik, hanem az Összegre, t. i. a hányadra, mely a közmunka alapból meg­szavaztatni kívántatik. Pb, ha kimondatnék, hogy a megye közmunkaalap bevételeinek csak bizo­nyos hányadát fordíthatja a tervezett vicinális vasutvállalatra. De tekintettel különösen arra, hogy fenntartatik az is, hogy a megye határoza­tához a kormány hozzájáruljon, ezt is felesleges­nek tartom. De minden esetre kevésbé terhes, mint a most szándékolt korlátozás. Midőn a korlátozást megszüntetni javaslom, nagyon kérem az igen t. minister urakat, ne ragaszkodjanak a most előttünk fekvő szöveg­hez. Hiszen a törvényhatóságoknak ezen szöveg szerint is úgy sem marad egyéb módjuk a vici­nális vasutakat segélyezni, mint éppen a köz­munkaalap egy részével. Már pedig bármennyire üdvösen hatna is a vicinális vasút a megye közgazdasági és politikai érdekeire, feltehető még a mellett is, hogy akadni fognak a tár­gyalásnál a megyékben is egyes ellenzők. Igen kérem a t. minister urakat, kérem a t. házat, legyen szives eszközlője lenni annak, hogy a a szándékolt vasuttervnek ne legyen ellenzője. legveszedelmesebb ellenzője maga a törvény, mely korlátozza a megyét az anyagi segélye­zésben, de egyszersmind erkölcsileg is sújtja határozási szabadságának korlálozásával. A mi pedig a 9. §-hoz való viszonyt illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy miután a t. ház bölcsesége tegnap a 9. §-nál az ott előforduló 10 évi korlát megszüntetésére irányzott módosít­ványt elvetni méltóztatott, azon érvek, melyek döntők lehettek a 9. §-nál a községekre nézve, egyáltalán nem alkalmazhatók a 10. §-nál, mely a törvényhatóságokról intézkedik. A köz­ségeknél arról volt szó, hogy a kamatbiztosítást a község ne szavazhassa meg továbbra, mint 10 évre. A kamatbiztosítás összege ismeretlen összeg akkor, mikor a vasút létesíttetik. Helyén lehetett tehát a községet megakadályozni abban, hogy ismeretlen összeg megszavazásánál tovább KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. menjen 10 évnél. Továbbá a községekre az által, hogy kamatbiztosítási, vagy egyéb terhet a vasút javára elvállaltak, új teher rovatik. Helyén lehe­tett tehát ezen új terhet azokra hárítani, a kik a határozathoz hozzájárultak és korlátozni a községeket a tiz évre. Azonban a törvényható­ságoknál a megajánlandó segély nem ró terhet reájuk, hanem, a mint jelezni szerencsém volt, a közmunkának létező bevételeiből fordíttatnék annak bizonyos, még pedig csak csekély része a vasútra, oly teher tehát, mely a megyei közön­ségnek új megadóztatását nem csak feleslegessé teszi, hanem a megyének még nagy összeget is kiméi meg egyéb kiadásai fedezésére. Ennélfogva bátor vagyok a t. háznak egy módositványt ajánlani, a mely abból áll, hogy a 10-ik §-nak azon intézkedése, mely a törvény­hatóságokat tiz évre megköti, hagyassék ki. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a módo­sitványt): „Módosítvány a 10, §. bekezdéséhez: E szavak: „mig a közmunka alapból való ilynemű segélyezést, a törvényhatóságok leg­föllebb tiz évre biztosithatnak előre" — hagyas­sanak ki és az ezen szavak után következő pont igy kezdődjék: „A törvényhatóságoknak e részbeni határozatuk stb." Móricz Pál: T. ház! Bátor vagyok meg­jegyezni, hogy már volt szerencsém figyelmez­tetni a t. házat, midőn a községi kamatgaran­tiáról volt szó, óvatosnak kell lenni, hogy oly terheket ne engedjünk róni az egyes vidékekre, melyek ezeknek magánérdekeit túlságosan sérte­nék. A t. képviselő ur módosítása szintén ilyen szabadságot ad a megyéknek, hogy az egész megye megterheltetasével megszavaztassa oly vidék vasutját, melynek a másik vidék semmi hasznát sem veszi. Ennélfogva én óva intem a t. házat, ne méltóztassék ezt a módositványt elfogadni, mert azáltal igen sok calamitást és igen sok oly terhet rónánk azon lakosokra, kik a vicinális vasutak által nem volnának érdekelve. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedés­ügyi minister: T. ház! Mandel Pál képviselő ur módosítványát részemről nem volnék képes elfogadni. Elismerem, hogy a czél igen fontos és hasznos, de azt tartom, hogy nem való ezen törvény keretébe, mivel ez általános szabályokat állít fel, melyek az ily vicinális vasutakra min­den megyében alkalmasak legyenek. Elismerem, hogy lehetnek kivételek a megyék köztt, de épp azért, mert a törvényjavaslat általánosságban szól és általánosságban lenne alkalmazandó minden megyére, nem a kivételekre fektetendő a fősúly, hanem az általánosra. Ott, hol a népesség gyérebb, minden esetre a közmunka is kevesebb, mint ott, a hol a népesség több. A közmunkák tulajdonkép az állami utak fenn­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom