Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-265

280 265. országos ülés májas 21. 1SS0. Következik a napirend: a helyi érdekű vasmákról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Antal Gyula jegyző {olvassa a törvényjavaslat 10-ik %-t). Mandel Pál: T. ház! A 10. §. sarkalatos §-a lenne tulajdonképen az egész törvényjavaslatnak. A helyi érdekű vonalaknál általában nevezetes szerep van juttatva a törvényhatóságoknak. Mig ugyanis főbb vonaloknál az ország, mint az országos érdekek őre van hivatva közbenjárni és a segélyezést megszavazni, addig a helyi érdekű vasutaknál a törvényhatóság, mint a helyi érdek őre van hivatva közreműködni és a területén létesíteni szándékolt ilynemű vállalatokat a törvényhatóság terhére anyagilag is segélyezni. Ez elv alapján keletkeztek általában a helyi érdekű vasutakat tárgyazó törvények. így pl. Francziaországban a franezia törvény szerint, az államsegély, a departementek által megszavazott segély mérve szerint szavaztatik meg. (Zaj. Felkiáltások a szélső halon: Nincs előadó!) Csanády Sándor: A napirendhez kívánok szólani! (Felkiáltások: Nem lehet.) Mandel Pál: Az olasz törvények szerint a tartományi segély éppen a megyék hozzájárulásától tétetik függővé. Hasonló alapon keletkeztek Németországban is az ott már létesített vicinális vasutak. A hazai törvényhatóságok hozzájárulását, ezen 10. §. szabályozza és azért neveztem ezen §-t ezen törvényjavaslat sarkalatos §-ának és azért vagyok bátor a t. ház kiváló figyelmét ezen §-ra felhívni. (Zaj. Halljuk!) Ha nézzük a különbséget, ezen törvényjavaslat, illetőleg ezen 10. §-ának intézkedései és más országok hasonló törvényeinek a megyék hozzájárulására vonatkozó intézkedései között, azt tapasztaljuk, hogy ezen különbség vajmi kirívó és jellemző. Mig ugyanis az idegen országok törvényei, a megyék, illetőleg törvényhatóságok az ottani elnevezések szerinti területeknek hozzájárulását, igen nevezetes hozzájárulását látszanak feltételezni, addig ezen törvényjavaslat 10. §-a a törvényhatóságokat saját közreműködésök tekintetében szerényen csak a közmunkákra utalja. A közmunkának egy részével építtesse fel a megye majd a vicinális vasutat, a közmunka egy része felajánlásával serkentse, buzdítsa majd a megyei közönséget ily vasút létesítésére. A megye, mely a közügyek iránti érdeklődését oly nevezetesen tanúsítja, akkor, mikor egy szolgabírót megválaszt, ime saját gazdasági és politikai érdekeinek ily kiváló momentumánál ily kicsinyes szerepre látszik lealacsonyítva lenni. Nekem aggodalmaim vaunak arra nézve, hogy még ezen kicsinyes szereplésben is akadályozva lesz a megye és ha a 10. §. igy marad, mint a hogy most szövegezve van, még a közmunka alapjából sem járulhat a munka létesítéséhez oly mérvben, a mint az illető megye vagyoni képessége talán engedné, de mindenesetre nem úgy, a mint az illető helyi érdekű vasút létesítéséhez múlhatatlanul kívánatos volna. Ezen szakasz ugyanis korlátozza a megyét a közmunka-alapból való hozzájárulásában, tiz évre. Azon esetre alkalmazva pedig ezen intézkedést, melylyel magam foglalkozom, melynél magam is érdekelve vagyok, nevezetesen a Szabolcsmegyében létesítendő egy ily vicinális vasútra, azon meggyőződésre kell jutnom, hogy a szakasz jelen szövegezése meghagyatván, teljesedni fog azon aggodalmam: miszerint a megye nem tehetné meg a vasút létesítése körül azt, a mit tehetsége megengedne, a mit a vasút létesítéséhez tennie mulhatlanul szükséges. Ezen megyének, valamint más megyéknek — mert hiszen a mi áll Szabolcsmegyéről, az ál] általában a többi megyékről is — és azért szabad nekem általánosságban ezen következtetést vonnom, — mondom, úgy ezen megyének, mint a többi megyéknek saját vagyonuk nincs. A törvényjavaslat is a vicinális vasutakhoz való hozzájárulásban, utalja a megyét a közmunkára, a közmunkaváltság egy részére. S a megyei viszonyok szerint, a megye csakugyan könnyen ajánlhat fel a közmunkává!tságból egy részt az ily vasút létesítéséhez, mert létesittetvén a megye területén a vasút, a közmunka-alap bevételeiből nevezetes megtakarításokat tehet, ugy annyira, hogy könnyen nélkülözheti az összeget, melyet a vasútra fordított és még ezen felül marad a közmunka-alap bevételeiből oly összeg, melyből fedezhet oly kiadásokat is, melyektől addig tartózkodnia kellett. A megyéknek vannak kőutjai. Ezeknek fenntartása azért, mert azon utakon nem fog többé annyi teher szállíttatni s mert a kőutakhoz szükséges anyagot vasúton szállíthatják, sokkal kevesebb költséget fog igényelni, mint igényelt eddig és igényel most helyi érdekű vasút nélkül. Egy adat áll rendelkezésemre éppen Szabolcsmegyéből, mely szerint az ott tervezett vicinális vasút kiépítésével, az ott létező megyei kőut fenntartásánál évenkint a megyének 10,000 frtot lehetne megkímélnie. A megye tehát könnyen ajánlhatna fel (-zen 10,000 frtból egy összeget, pl. 3—4000 frtot évenkint, a nélkül, hogy a megyére új teher rovatnék és pedig felajánlhatná úgy^ hogy az eddigi közmunka-bevételekből több maradna az egyéb megyei utakra, mint a mennyi a kőut fenntartása mellett, eddig vasút nélkül, arra fordítható volt. A megye, ha talán akarna szavazni a vicinális vasútra 50,000 frtnyi tőkét azon megtakarított összegekből, melyekről éppen szóltam, könnyen törleszthetné bizonyos