Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-263

242 263. országos ülés május 19. 1S89. Megítélhetjük az engedélyezés hibás vagy helyes voltát, rosszalhatjuk a kormány eljárását, de a hibásan engedélyezett vasút addig felépül és meglehet, oly terhek rovatnak a községekre, vagy megyékre, melyek az ország érdekével nem egyeznek meg. Továbbá a 2. §-ban az van mondva, hogy a helyi érdekű vasutakra az engedély legfeilebb 90 évre adatik meg, az azonban nincs megemlítve, hogy a 90 év elteltével kié lesz a vasút, azoké-e a kik biztosították, a megyéké-e, a községeké, vagy az államé. Ez oly hiba, mely nem foghatom meg, hogy nem tűnt fel azoknak, kik ezen törvényjavaslatot szerkesztették. Ugyanezen paragraphus 2. kikezdésében meg van határozva a mód, mely .által az állam, ha meg akarja váltani ezen vasutakat, azok birtokába juthat. Az van mondva, hogy az építési tőkének megfelelő összeg legyen a megváltási ár, ha a megváltás 10 éven belül történt, azontúl pedig az utolsó 7 év tiszta jövedelme vétessék a megváltás alapjául. Már Boros Benő t. képviselőtársam megjegyezte, hogy meg kellene határozni, hogy a névleges, vagy pedig a ténylegesen befektetett töke értendő-e itt. Azonkívül én nem tehetem, hogy ne tegyek kifogást azon rendelkezés ellen, a mely szerint az utolsó 7 év tiszta jövedelme vétessék a megváltás alapjául és abból a két legrosszabb év leüttetvén, az legyen a megváltási tőke. Tudom azt, hogy ezen rendelkezés fennáll más vasutak engedélyokmányában is és tudom, hogy ez Franciaországban is létezik; de én ezt nem tartom helyesnek és igazságosnak. Nézetem szerint nagyobb cyklust, 9 esztendőt kellene felvenni, s abból a legrosszabb és egyszersmind a legjobb egy-egy évet le kellene ütni. Az igy megmaradó 7 esztendő átlaga lenne aztán az igazságos. A 9-ik §-ban a községek fel vaunak jogosítva, az ily helyi érdekű vasutak részére, de legföllebb 10 évre kiterjedő kamatbiztosítást adni. Hátha maguk a községek akarják építeni, meg lesznek fosztva ezen jogtól ? Ezen egész törvényjavaslatból az tűnik ki, hogy az engedélyt csak vállalkozóknak akarják megadni, de ha egyes község, vagy több község folyamodik engedélyért, ezen engedély megadandó-e vagy sem, azt a törvényjavaslat nem mondja. Azonkivül nincsen meghatározva, hogy a biztosítás milyen kulcs szerint lesz az egyes lakosokra kivetve. Az állami adó lesz-e a mérvadó, ha pótolni kell a jövedelmet, vagy pedig más? És itt figyelmeztetem a t. minister urat, hogy a puszták birtokosai nem járulnak oly mértékben minden adóhoz, mint a községben lakók, pedig meglehet, hogy azon puszta birtokosa nagyobb arányban részesül a vasút hasznában, mint azok, a kik a községben laknak. Ez nézetem szerint szintoly hiány, melyet pótolni kell. A következő bekezdésben az foglaltatik, hogy a községek határozatai a törvényhatóság közbejöttével terjesztendők föl megerősítés végett. Mit jelent ezen szó „közbejöttével?" Azt-e, hogy a törvényhatóságok első fokon határozhatnak és hogy ezen első fokú határozat terjesztetik fel a kormánynak, vagy pedig csak azt, hogy a törvényhatóságok utján terjesztetnek föl a községek határozatai. Ez oly határozatlan kifejezés, mely nézetem szerint törvényben nem foglaltathatik. A 10. §-ban feljogosittatnak a törvényhatóságok, hogy a közmunka-alapból az ily helyi érdekű' vasutakat segélyezhessék, de legföllebb 10 esztendőre. Én azt gondolom, hogy az, vájjon a közmunka-alap fordítható-e ily segélyezésre vagy nem, nem attól függ, hogy 10 évre terhelhető-e meg, hanem azon összegtől, a mely a közmunka-alapból ezen czélra elvonatik. Mert ha elegendő pl. az, hogy 1000—2000—3000 frtot adjunk a közmunka-alapból ily közhasznú czélra, nem látom át, miért fosztassák meg a megye attól, hogy azon jogát hosszabb időre mint tiz évre gyakorolja. Tudok különösen most esetet, hogy egy főispán igen hasznos helyi érdekű vasút építésének ügyével foglalkozik, de csak azon esetre reméli az arra szükséges tőkét beszerezhetni, ha a kormány által hosszabb időre felhatalmaztatnék, hogy a közmunka-alapot bizonyos mértékig igénybe vehesse. A 14. §-ban meg van mondva, hogy elsőbbségi kötvények a befektetési tőke S

/Ő részének erejéig bocsáthatók ki. Igaz t. ház, hogy a legtöbb engedélyezési okmány ilyen záradékot foglal magában, kivéve a Valkán-Perjámosit, melyben az elsőbbségi kötvények kibocsátása a tőkének csak feléig engedtetett meg, s én ezt kívánatosabbnak tartom, mint az m felhatalmazást, hogy a vállalkozók a tőke V

3 részéig folyamodhassanak idegen tőkéhez, kívánatosabbnak tartom annálfogva, mert különösen eleinte igen kétes, vájjon ezen vasutak be fogják-e hozni a befektetési toké kamatját, vájjon be fogják-e hozni a befektetési tőke kamatjának csak 3

/

s részét is, s ha a vállalkozók — legyenek azok községek vagy más társulatok — mindjárt 3

/s részét kaphatják meg a befektetési tőkének kölcsön, akkor attól félek, hogy könnyelműen fognak vállalkozni, és azután majd nem birják megfizetni a biztosított jövedelmet. Ezek t. ház, mind oly hiányok, melyek néze-