Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-262
262. országos ülés május 14. 1S80. 227 szabad, a községi elöljáróknak évek óta folytonosan figyelmükbe ajánltatik: szigorúan meghagyatott, hogy egyfelől ők magok illetékességi helyeikre visszautasittaesanak, másfelől elrendeltetett, hogy ugyazon községi elöljárók ellen, kik ily illetéktelen engedélyeket kiadtak, mint azok ellen, kiknek felszólítására az illetők a kivándorlásra magukat elhatározták s a kik ennek következtében eruáltattak, törvényszerű vizsgálat indittassék és ha kell, megfenyítésük eszközöltessék. Ebben, t. ház, feleltem arra nézve is, hogy mit szándékozom tenni. Szándékozom ezentúl is mindent megtenni, hogy az illetők az iránt, hogy nem mind igaz, mivel ámittatrtak, minden lehető módon felvilágosittassauak; szándékozom továbbá arra felügyelni, hogy a községi elöljárók ne állítsanak ki ily bizonylatokat, sőt éppen a kellő felvilágosítás czéljából egyfelől; és másfelől a katonakötelezettekre nézve, törvényrendelte indokokból is tartsák kötelességüknek, a fölebb való közigazgatási hatóságokat értesíteni; továbbá mindenütt, a hol ügynökök szavára történik a kivándorlás, azoknak kiléte eruáltassék és ha ámították a szegény népet, azok, mint ámítók ellen, a törvényszerű intézkedések megtétessenek. Ennél többet tenni, azt hiszem, nem lehet, mert a szabad akaratból kivándorolni akarót, ha itt törvényes kötelességének eleget tett, visszatartani, azt hiszem, egyáltalában nem lehet. (Igaz ! Uyy van! jobbfelöl.) És csak azzal kivánom még pótolni nyilatkozatomat, hogy szükség esetében, ha csakugyan nagyobbmérvűnek bizonyulna ezen ügynökök működése, szándékozom olyformán intézkedni, részint közigazgatásilag, részint esetleg törvényhozásilag, mint az pl. Németországban van, a hol a ki kivándorlási ügynök akar lenni, tartozik magát bejelenteoi, tartozik bizonyos erkölcsi és anyagi garantiát nyújtani és az engedély a legkisebb visszaélés esetében tőle visszavonatik, a ki pedig engedély nélkül azzal foglalkozik, az szigorú büntetésben részesül. Ezeket mondhatom, a múltra, a jelenre és a jövőre nézve és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb' Jelöl) Hédry Ernő: T. ház* A mi viszonyaink nagyban különböznek azon viszonyoktól, a melyek Európa nyugati államaiban vaunak ; éppen azért, ha kivándorlásról szólunk, annak egész más fontossága van nálunk, mint más országokban. Én a t. minister ur egész feleletéből meggyőződtem arról, hogy ő ugyan rendeletileg egyet-mást, sőt lehet mondani, a mit lehetett, megtett, hanem nem gondoskodott arról, hogy az ő rendeletei kellőkép foganatosíttassanak is. A kivándorlás nálunk sokkal fontosabb, mint Németországban, Belgiumban, Scot, Irlaudban; ott folyvást szaporodnak a gyárak és a munkás nem kap munkát, kénytelen kivándorolni és azon államoknak más világrészekben coloniáik is vannak és igy, ha oda kimennek is, ott az országra nézve nem vesznek el, de nálunk, a hol a munkásokban hiány van, a hol a népesség oly gyér, hogy csak Oroszország és Törökország némely részei hasonlók hozzá, sokkal fontosabb a kivándorlás, ha kisebb mértékben történik is, mintha Belgiumból tízszer annyian vándorolnának ki. Én a t. ministerelnök ur feleletéből meggyőződtem arról, hogy ő a kellő rendeleteket közigazgatási közegeihez megtette, erről különben is meg voltam győződve, hanem a mire a fősúlyt fektetem, arra ő nagyon kevés súlyt fektetett, hogy t. i., a hol gyéren van a népesség, azon szegény emberek csalogatása ellen nem tett semmit, csak rendeletet bocsátott ki. Beszédének a legutolsó passusában említette, hogy Kassán nagyobb számmal gyűltek össze a kivándorlók és ez esetben eruáltatott az ámító. Ilyen ámítás mindig történik és hogy az illetőket nem mindig lehetett eruálni, azt mindenesetre a belügyminister ur hibájául rovom fel. Mert az nem elég, hogy ha a minister valamelyik osztálytanácsosa, vagy fogalmazója által kibocsát egy rendeletet és azt mondja, hogy Sárosmegye alispánja közegei által kutassa ki, hogy kik azok az ágensek; az alispán ezen rendeletet átteszi azután a főcsenclbiztoshoz, ez ismét kiadja az alcsendbiztosnak és bizonyos záros határidő múlva bejön a jelentés, hogy nincs ilyen ágens, nem lehetett felfedezni. Ezzel megelégedni ilyen fontos kérdésnél nem szabad. A t. ministereliiök urnák lehetnek közegei és ha nincsenek, kell azokat teremteni, mire való volna a rendelkezési alap, hiszen az a nemzeti czélok előmozdítására használandó; egyik ilyen nemzeti czél az, hogy a munkaerő itt benntartassék a hazában. Ha csak egy némileg ügyes és jobban fizetett embert leküldött volna ezen városokba, t. i. Kassa, Eperjes, Bártfára, meg vagyok győződve, hogy minden egyes ügynök nevét kikutathatta volna. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő kérdést intézett Sárosmegye alispánjához, hogy vannak-e a kivándorlók köztt olyanak is, a kik besoroztattak. Az alispán feleletében azt mondja, hogy arról hivatalos tudomása nincsen. Én azonban fenntartom előbbi állításomat. Hogy hivatalos tudomása nincsen, azt én nagyon elhiszem, mert hisz, a ki ki akar vándorolni, az nem fogja azt 29*
