Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

228 262. országos ülés május 14. 1SS0. az alispánnak bejelenteni, hanem privative tudom, hogy számosan mentek ki, a kik katonai sorozás alatt voltak. De Magyarországon még más eset is vau, mely más államban nem fordul elő. Magyarországnak ugyanis van módjában megtartani ezen kivándorolni akarókat, tudjuk, hogy vannak korona-uradalmuk, a hol a telepítve nyesek nagy h. sznára lennének az államnak. Kérem azért a t. ministerelnök urat, méltóztassék ezen ügyet jobban és behatóbban tanulmányozni és ezen kérdést komolyabban venni, nem pedig egyszerű rendeletekkel elvégezni. Én meg vagyok győződve, hogy ha a tisztelt ministerelnök ur válaszát nem is venném tudomásul, a t. ház egy általam beadandó határozati javaslatnak tárgyalását nem fogadná el és éppen azért sajnálattal tudomásul veszem a t. ministerelnök ur válaszát. Csak kérem, hogy méltóztassék ne csak rendeletek által, hanem kiküldött emberek által is intézkedni és pedig különösen az ágensek kiderítésére nézve. Még egyet akarok mondani. A t. ministerelnök ur igazolásául annak, hogy mindent megtett, felsorolja mindazokat, a miket tett Sárosmegye ínségének megszüntetésére nézve. Én beismerem, hogy sok történt ez irányban és interpellatiómban nem is tettem említést arról, hogy nem tétetett meg az, a mi tehető volt. Én beismerem, hogy az ínséges munka folytán, a munkaképes emberek- foglalkozást csakugyan találnak és ennélfogva megélhetnek és éppen mert ezek megtörténtek, mert segítség adatott nekik, mert közmunka elrendeltetett, annál világosabb, hogy azon munkás ember csakugyan más okból, t. i. mások buzdítása, csalogatása folytán határozta el a kivándorlást. Én tehát felkérem a ministerelnök ur figyelmét ezekre a dolgokra. Különben pedig a feleletet, bár sajnosán, tudomásul veszem. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Igen sajnálom, de kénytelen vagyok a t. ház becses türelmét még egy pár perezre igénybe venni. Az egyik ok, a miért ezt kérem, az, hogy Sárosmegye alispánja nem azt jelentette, hogy oly eset nem volt, hogy hivatalos tudomásuk lett volna a tisztviselőknek, hanem, hogy olyan eset nem volt, hogy ilyenről tudomásuk volt. Mindenesetre tehát homlokegyenest ellenkezik az ő jelentése azzal, mit a t. képviselő ur, mint szerinte bizonyos dolgot mondott. A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy én mint minister, nem tehetek egyebet, mint kiadom a rendeletet s azután a rendelet végrehajtását sürgetem és ha értesülést veszek, hogy az kellően nem hajtatott végre — mert, hogy jelentés tétessék, arról gondoskodom — akkor eljárhatok szigorúbban is az illetők ellenében, kik a kellő jelentést meg nem teszik; de bocsásson meg a t. képviselő ur, a mit a községi bírónak és a szolgabírónak kell végrehajtani, azt én a magam személyében végre nem hajthatom. (Derültség a jobboldalon.) És nem tudom, mit ért a képviselő ur, hogy kit küldjek oda. Hedry Ernő (közbeszól): Titkos rendőrt! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, ha olyan könnyen tudhatók ezen dolgok, mint a képviselő ur mondja : akkor Sárosmegye tisztikarának tudnia kell, vagy ki kell tudnia azokat. Ha tehát áll, a mit a képviselő ur mond, hogy ezek oly könnyen megtudható dolgok — nem is beszélek titkos rendőr küldözéséről — akkor Sárosmegye tisztikara rosszul teljesíti kötelességét. Nem tudom, megköszönik-e a képviselő urnak, hogy Sárosmegye tisztikarát. így festette le; de ha nekem ezt hivatalosan tudomásomra hozza, én meg fogom vizsgáltatni és nem ugyan titkos rendőrrel, hanem királyi biztossal, a ki rendbeszedi Sárosmegyét, szívesen szolgálok. De nem hiszem, hogy erre ok legyen; mert nincs okom Sárosmegye tisztikarát oly rosznak tartani, a minőnek tartanom kellene a képviselő ur előadása után. Különben azt, hogy a kivándorlások nem óhaj tandók Magyarországon, vagy hogy óhajtanunk kell, hogy minden ember itt maradhasson, tökéletesen osztom. De ismétlem, erőszakos rendszabályokhoz nyúlni itt nem lehet. Itt egyfelől a felvilágosítás, másfelől a hol baj van, segítés és harmadszor az ámítók megfenyítése az egyedüli, a mit tenni lehet. Ez iránt pedig intézkedtem, intézkedem és intézkedni is fogok. (Elénk helyeslés.) Elnök : Méltóztatik a t. ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni? (Tudomásul veszszűk!) A válasz tehát tudomásul vétetik. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ha méltóztatnak megengedni, az idő előrehaladottsága daczára bátor leszek válaszolni Szalay Imre képviselő ur interpellatiójára. Elnök: Bocsánatot kérek, a ház nem határozatképes, ennélfogva a válasz most nem adható meg. (Helyeslés.) Méltóztassanak most megengedni, hogy a legközelebbi ülés napirendjére nézve tegyek előterjesztést. (Halljuk!) A pünkösdi ünnepekre való tekintettel azt hiszem, a legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz tartandó. (Helyeslés.) Ezen ülés napirendjére nézve a következő előterjesztést vagyok bátor tenni. (Halljuk!) Első tárgy volna az indítvány- és az interpellatiós-