Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

262. országos ülés május 14. 1880. «17 T. ház! Szemben a t. előadó ur fejtegetésével, kénytelen vagyok én is jogforrásokra átmenni és a kérdésnek jogtörténeti részére kevés figyelmet fordítani. (Halljuk!) A földesúri malomjog, a jogtudorok által általában a kisebb királyi haszonvételek közé számittatik. Verbőczy már maga a malomjogot a földesúri javak tartozékának tekintette, a mint azt a t. előadó ur is előadásában felemlítette és a hármas könyvnek arra vonatkozó szakaszát és czímét idézte. Az 1836. évi VI. törvényczikk 8. §-a a malomjogról határozottan intézkedik, de itt a t. előadó ur elfelejtette, vagy talán jobban mondva nem említette fel az 1836. évi VI. törvényczikk 8. §-áuak egy kifejezését. Ugyanis az 1836. évi VI. törvényczikk 8. §-a azt mondja: „Ha pedig valamely jobbágynak földesúri engedménynyel bármelynemíí malom stb. lenne birtokában, azt az uraság úrbéri utón, a dolog addigi egész voltában leendő fenntartása mellett, a tett épületeknek és minden javításoknak törvényes utón eszközlendő igazságos megbecslése és a törvényesen rajta fekvő pénzeknek megtérítése mellett, vissza veheti." Tehát itt világosan az van mondva, hogy „bármelynemű malom". Ezen állításomat igazolja a t. igazságügyi minister ur által beterjesztett indokolás is, a melyben azt mondja, j-hogy ezen kérdésben a biióságok eljárása összeütközött a közigazgatási hatóságok eljárásával, midőn a közigazgatási hatóságok nem egy esetben, az illetőket malomjog czímén taksa-fizetésre kötelezik. T. ház! Kétségtelen az, hogy a malomjogról törvényhozásilag intézkedni kell, de mint előbb is mondottam, a törvényhozásnak úgy kell intézkedni, hogy a földesúri malomjog ez által meg ne csonkittassék, meg ne semmisittessék. Másrészről pedig intézkedjünk, hogy a gyáripar, melyben a malom-ipar különösen Magyarországon, mint földmívelő országon nagy fontossággal bir, meg ne akadályoztassák. Ha a szőnyegen levő törvényjavaslatot úgy, a mint van, elfogadjuk, akkor az én szerény meggyőződésem szerint azon földesurak, a kiket bármiféle utón , illetőleg vásár utján ezen malomjog megillet, megkárosittatnak, mert ezen törvényjavaslatba még azt se látjuk b evévé, hogy azon eseiben, ha az illető gőzgép a malommal állandó összeköttetésben nincsen, még azon esetben is, a földesurat taksa, vagy egyéb illetmény vétele megilleti-e, vagy nem? Továbbá a javaslatban nem látom kifejezve azt sem, hogy az esetben, ha egy gőzmalom valamely községben felállíttatik, akkor ezen gőzmalom tulajdonosa a nála őröltetőktől természetben vámot szedhet-e? mely különösen érinti a földesúri malomjogot. A szőnyegen levő törvényjavaslat 2. §-a KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIÍI. KÖTET. az én nézetem szerint egyenesen határozott jogsértést foglal magában. Lehet-e egy jogállamban megfosztani a földesurat azon jogától, mely neki akár közigazgatási hatóságok, akár bíróságok által itéietileg biztosítva van. Ha a törvényjavaslat 2. g-át úgy, a mint van, elfogadjuk, akkor bármiféle jogoktól és bármely előnytől, mely azon jogokkal jár, akárkit meg lehet fosztani. Ezek azon indokok, rnelvek engem arra birtak, hogy a törvényjavaslatot általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául se fogadjam el s egyszersmind határozati javaslatot nyújtsak be a t. háznak, mely következően hangzik: „Utasítsa a ház az igazságügyi és pénzügyi ministereket, hogy a földesúri korcsma- és malomjog megváltásáról törvényjavaslatot nyújtsanak be." B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Vidliezkay József: T. ház! (Halljuk!) Én a szőnj'egen lévő tárgyat sokkal fontosabbnak tartom, mint minőnek az első tekintetre látszik és a tárgynak ezen komoly fontossága indított engem arra, hogy ez érdemben felszólaljak. Minden félreértés kikerülése végett kijelentem mindenek előtt, hogy a fönnálló földesúri malomjogot én anackrouismusnak tartom, mely törvényhozás utján megszüntetendő. A megszüntetésnek javaslatba hozott módját azonban — bocsánatot kérek a kifejezésért —• igen kisszerűnek tartom. Én sokkal többet óhajtottam volna, — komolyabb és mélyebbre ható intézkedést, mint a milyen ezen törvényjavaslatban foglaltatik. A jelenleg törvényesen elismert, törvényesen fennálló malomjog, homlokegyenest ellenkezik először az iparszabadsággal, másodszor a jogiegyenlőséggel, a mennyiben oly helyeken, a hol ezelőtt földesúri és jobbágyi viszonyok álltak fenn, a malomjog csupán a földesúri jogon gyakoroltatik. Ez a 19. század szellemével és azon állapotokkal, azon reformokkal, melyek 1848-ban Magyarországon létrejöttek, homlokegyenest ellenkezik. Ismétlem: szükségesnek tartottam ezt nagyobb világosság kedveért előre bocsátani. Most legyen szabad néhány megjegyzést tennem, a t. előadó ur némely állítására. (Halljuk!) Mindenek előtt bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy a t. előadó ur szerint itt új helyzet teremtése nem ezéloztatik. Bocsánatot kérek, ez az állítás nem helyes. Méltóztassék elolvasni a törvényjavaslat 2. §-áí, mely azt mondja, hogy „az ilyen malmok után eddig a földesúri malomjog czímén akár birói ítélet által, akár egyébként megállapított minden fizetés, vagy szolgáltatás, a jelen törvény hatálybaléptétől kezdve megszüntettetik." Vájjon 28