Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-262
216 262. országos ülés május 14, 1899. a t. házat ezen egyes intézkedések felolvasásával fárasztani, azt hiszem, elég lesz erre utalnom ; a kit a dolog érdekel, a magyarországi, erdélyi és bánsági urbáriumban meg fogja találni. Ezen körülménynek tulajdonítható, t. ház, az, hogy 1836 előtt Magyarország legtekintélyesebb jogtudósai a kii', kisebb haszonvételekről szólva, ezek köztt a malomjogot egyáltalában föl »cm említik, ezt mindenkor mint a földesúri, illetőleg nemesi birtok egyik kiegészítő részét tekintették. Azt hiszem, legilletékesebb e részben Kövi munkája, a ki általános tekintélynek örvend Magyarországon s a ki felsorolván a kisebb kir. baszonvéreleket, ezeknek öt faját említi. Még pedig első faja a vásárjog, második az italmérés, harmadik a husmérés, negyedik a vám- és révjog, ötödik a kir. vagyis az egyházi dézsraa, tized. És ezen tárgyról értekezve, azt mondja, hogy a halászat, vadászat, madarászat, melyek közül a két utóbbi minden nemest illet, bizonyos értelemben, ámbár a 152. lapon a kir. haszonbevételek köztt számláltatnak elő, mindössze kir. haszonvételek, valamint a malom és a serfőző házak, melyek minden földbirtokost illetnek, nem különben a kalmárboltok stb. felállítása is. Frank munkája magyar kiadásában a malomjogot határozottan a kisebb haszonvételek közé sorolja, de ezen nézetét az urbáriumokra és az általa idézett 1836: VI. torvényezikk 8. §-ára alapítja. Azt lehetne kérdezni, hogy a szélmalmok és még inkább a szárazmalmok hova tartoznak; vájjon tartoztak-e ezek is a kisebb kir. haszonvételek, tehát a malomjog körébe. 1878-ig, a mint tudjuk, a földesúré volt az egész terület, azé volt minden jobbágytelek, igen természetes tehát, hogy a mi a földes ur telkén épült, kiegészíti) része volt a földesúr tulajdonának, miként azt Verbőczi hármas könyvéből jelezni ^szerenesém volt. Azonban, ha már most azt kérdezzük, hogy volt-e a földesúrnak kizárólagos őrlési joga, erre határozottan azt kell felelni; hogy nem. És éppen azért, mert az urbáriumban és pedig azok mindegyikében világosan ki van mondva, hogy a jobbágy nem kötelezhető arra, hogy gabonáját a földesúr malmában őröltesse meg, holott, ha ez a földes urnak kizárólagos joga lett volna, akkor állt volna erre mindaz, a mi az iíalmérési jogra állott. De továbbá a földes urat megilletett jog abban állott, hogy ő saját birtokának, saját tulajdonának haszonvételét húzhatta, esetleg az őt megillető viz lefolyásának hasznát akárkinek kiadta, annak használásától bizonyos díjt, bért követelhetett. Ez volt díja az úrbéri tulajdon használásának, a nélkül, hogy ebből a kisebb királyi haszonvételt leszármaztatni lehetett volna. Érintettem volt, t. ház, az ipartörvényt. Az ipartörvény 105, §-ában határozottan kimondja, hogy a gőzmalmok annyiban nem tartoznak az ipar törvény alá, a mennyiben azok a királyi kisebb haszonvételekhez tartoznának. Tehát az ipartörvény is feltételezi, hogy a malomjog, mint ilyen, bizonyos értelemben a földesurat illeti, de más tekintetben ismét oly jognak tekintendő, a melynek gyakorlásához az ipartörvényben megjelölt feltételeken kivül semmiféle más feltétel nem szükséges. T. ház! Volt szerencsém azon okokat előadni, melyek a szőnyegen levő törvényjavaslat elbírálásánál ugy a gyakorlat, mint törvények és források szempontjából irányadóul szolgálnak. Befejezem előadásomat egy megjegyzéssel, azzal y hogy ezen törvényjavaslat által új helyzet teremtése nem ezéloztatik; a törvényjavaslat czélja az, hogy az eddigi gyakorlat, a mely körülbelől 15 éve áll fenn, e törvény által szabályoztassék, rendeztessék. Ha a t. ház hozzájárulásával e javaslatot nem sanctionálná, annak az lenne következménye, hogy az eddigi állapot maradna továbbra és a kormány azon súlyos felelősség terhe alatt, a mely vállaira nehezedik, kénytelen volna a malomipart az ország lakosainak érdekében ezentúl is védelmébe venni, annál inkább, mert a malomipart virágzóvá csak az tette, csak az tartotta fenn, hogy a kormány azt eddig követett eljárásában támogatta. (Élénk helyeslés a jobbolyalon.) Ugron Ákos: T. ház! Az előttem szólott t. előadó ur felszólalása után, melyben a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve úgy a kormánynak eddigi eljárását, mint ezen ügynek jogi történetét kifejtette, megvallom őszintén roppant nehéz az állásom. Tudom, hogy a jelen alkalommal a képviselőház nagyrészének nézetével ellenkező állásponton vagyok, de daczára ennek, mégis bátor vagyok véleményemet, meggyőződésemet elmondani, mert tudom azt is, hogy a képviselőnek kötelessége véleményét kimondani, ha azon véleményét támogatja a jog, az igazság, a törvény. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Én a szőnyegen levő törvényjavaslatot két szempontból tettem vizsgálódásom tárgyává: az első szempont, váljon a földesúri malomjogot nem érinti-e, vájjon nem csonkítja-e; a második szempont, vájjon a jelen alkalommal törvényhozásilag a gőzmalmokról intézkedni kell-e és ha kell, mily alakban és formában. Kétségtelen az t. ház, a mint a ministeri javaslat indokolásából is kitűnik, hogy az eddigi állapot tarthatatlan, hogy az igazságszolgáltatási és közigazgatási hatóságoknál ezen kérdésben az eljárás igen zavaros. De kétségtelen az is r hogy ezen kérdésben úgy kell intézkedni, hogy ez által a földesúri jog meg ne esonkittassék, meg ne semmisítteísék. (Halljuk!)
