Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

261. országos ülés május 12. 1SS0. 193 részleges intézkedések és reformok eszközöltetnek, azok akként alkottassanak meg, hogy a végleges rendezést előmozdítsák és azzal összhangban legyenek. {Helyeslés a baloldalon^) E szempontból bírálva a ministerelnök ur felszólalását azon kérdéssel lépek elő, hogy azon végleges rendezésnél, melyet oly kétes ködü homályban méltóztatott felmutatni a közigazgatási kérdésre nézve és a melyet majdnem hasonló kétes homályba méltóztatnak helyezni az igazságügy tekintetében: akarják-e a közigazgatási bíráskodást behozni ? Hogy komoly-e azon nyilatkozat, melyet a ministeri padokról hallottunk és a mely mindannyiszor, a ministeri padok megett ülő képviselőket hely eslésre ragadta, hogy a kormány politikájának czéljául tűzte ki. hogy mig a vitás közigazgatási kérdésekben elvétetik a bíráskodás a ministertől és az a ministertőí független bírói szervezettel és garantiákkal felruházott testületre bizatik, addig a tisztán igazságügyi, büntető bíráskodási kérdésekben a biráskodási hatalmat jövőre is fenn akarja a ministernél tartani ? Szerintem a minister nem alkalmas arra, hogy ő vitás közigazgatási ügyet, a melyben a polgárok politikai és egyéni jogai összeütközésbe jönnek az állam uralmi jogai alapján kiadott határozatokkal, eldöntse, mert a pártkormányzatban és a mmisterben nincs meg a kellő garantia arra, hogy részrehajlatlanul és a kellő figyelemmel teljesítse e tekintetben! feladatát. Ha ez elismertetik: mennyivel hatalmasabb okok szólnak a mellett, hogy a minister büntető kihágási ügyekben legfőbb biró ne lehessen, ne lehessen egy oly, a közigazgatástól és a minister természetes hatáskörétől teljesen eltérő és idegenszerű functióban. És ha a kormány közigazgatási politikájának ezélpontja az, hogy eontentiosus közigazgatási ügyekben a ministernek ne kelljen biráskodást gyakorolni: nem kell-e azon biráskodást a judiciárius functiókra nézve már most átadni azon hatóságoknak, a melyek tisztán birói hatóságok. Tehát vagy akarja a ministerelnök ur és az igazság ügyminister ur a legfőbb biráskodást megőrizni, vagy nem. Ha ezt akarják, minő alapon fogják igazolni a közigazgatási bíráskodás behozatalát? Ha nem akarják ezt, miért nem akarnak most, midőn ideje és helye van, egy lépést tenni, a mely bennünket közelebb vezet azon czélponthoz; és miért akarják a competentiát ugy rendezni, hogy a végleges rendezéssel és esetleges közbejövő módosítással újra összebonyolittassék ? Ezt, t. ház, öntudatos politikának nem tartom és azért nem járulhatok a ministerelnök ur kívánságához, mert homályban hagyott az iránt, hogy minő igazságügyi és közigazgatási politikája lesz a kormánynak és mert azt hiszem, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XIII. KÖTET. azon irányt, a melyet helyesnek tartok, előmozdítja Chorin Ferencz t. képviselőtársunknak indítványa, a melyet a t. háznak elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Részint, mert a t. képviselő ur kérdést intézett hozzám, részint mert, úgy látszik, hogy nyilatkozatomat félreértette, kötelességemnek tartom még egy pár szóval a dologhoz szólani. A képviselő ur azt mondja beszédében, hogy a legveszedelmesebb az egymástól eltérő provísoriumok és ennek alapján is kívánja, hogy elfogadtassék Choriu képviselő ur módosítványa és nem a bizottság által beterjesztett szöveg. Hát t. ház, én abban, hogy mindig legrosszabb a rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó provisorium alkotása, vele tökéletesen egyetértek ; de éppen mert egyetértek, a Chorin képviselő ur módosítását már csak ezen egy szempontból sem tartom elfogadhatónak. Mert mig a szölveg, ha fenntartatik, nem teremt provisoriumot azon időig, mig a végleges berendezés bekövetkezik és meghagyja az eddigi helyzetet: addig Chorin módosítása teremtene igenis provisoriumot, mert azt meg az előttem szólott t. képviselő ur, nem hiszem, hogy gondolná, hogy azon egy intézkedés által, hogy kimondatik, hogy az alsó közigazgatási hatóságtól ezen ügyek felebbezhetők a törvényszékhez, már ezen egész kérdés végleg megoldva lenne. Tehát éppen veszedelmes, rövidebb vagy hoszszabb ideig alkotna provisoriumot, mely csak zavart idézne elő; és azért Chorin képviselő ur, módosítástát — mint mondám — már csak ezen egy szempontból sem tartom elfogadhatónak. Különben a t. képviselő ur méltóztatott megjegyezni azt is, — különös hangsúlyozással — hogy én az egyénekre nem fektetek súlyt, hanem a közigazgatásra. Ha a t képviselő ur szives lett volna figyelemmel kisérni azt, a mire feleltem, meglelhetné ennek magyarázatát. Chorin képviselő ur azt mondta, hogy ha nem sértő az alsó fokú közigazgatási hatóságra nézve a másik közigazgatási hatóság revíziója, akkor nem lehet sértő az alsó fokú közigazgatási hatóságra nézve a törvényszék revíziója. Ezzel szemben, mert az egyéni compromissióról beszélt és az egyéni nem helyes eljárást tolta előtérbe, tartottam szükségesnek hangsúlyozni, hogy nem az egyénről, hanem magáról a közigazgatásról, mint ilyen, van és lehet csupán szó. De különben meg lehet győződve róla a t. képviselő ur, hogy én az egyéneket és különösen a közigazgatással foglalkozó egyéneket veszem és tartom annyira figyelembe veendőknek, mint azok, a kit minden egyes esetben úgy igyekeznek őket odaállítani, mint a kik képtelenek arra, hogy valamely ügynek elbírálásával megbízassanak. (Helyeslés jobbfelb'l) A mi a képviselő ur kérdését illeti, arra 25