Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

194 281. országos ülés május 12. 18SÖ bátor vagyok felelni azt, hogy én a magam részéről, a mit mondok és ígérek, komolyan mondom és igérem; de azt, hogy oly közigazgatási bíróságot fogok szervezni, oly bíráskodást, mely a közigazgatási ügyek elintézését a törvényszékekre rubázza, azt soha életemben nem szándékoztam. Szilágyi Dezső : Nem is vártam. Tisza Kálmán ministerelnök: Valamint azt is hangsúlyoztam minden alkalommal és hangsúlyozom most is, hogy igenis a közigazgatási bíráskodás rendezését helyesnek tartom, de annak nem szabad oly határokig mennie, melyek mellett az eljárás sikeres volta egyfelől, a közigazgatás vezetőinek felelőssége másfelől, iílusoriussá tétetnék. Ezen körvonalozással mondtam mindig, mondom ma is. Csak még egy szót, t. ház s ez az, hogy a t. képviselő ur hivatkozik Anglia példájára. O sem fejtette ki ez alkalommal, én sem tartom szükségesnek ez alkalommal kifejteni. De a t. képviselő ur figyelmét föl kell, hogy hívjam arra, hogy mégis igen nagy különbség van a köztt és e köztt , a mi itt proponáltatik; mert itt az proponál tátik, hogy rendszeresen fellebbezés legyen az első fokú bírósághoz. Angliában nincs fellebbezés a bírósághoz; hanem, ha valamely közigazgatási eljárásnak törvényszerűsége ellen adatik be panasz, a legfőbb bíróságnak joga van az iratokat magához felrendeltetui és a törvényesség kérdése iránt dönteni. Ez az ellenőrzés, ez a törvényszerű eljárás megóvása tekintetében követett eljárás, nem pedig a rendes menetű ügyek fellebbezése. S hogy ebben mily nagy különbség van, azt a t. képviselő ur legalább is oly jól tudja, mint én. A t. képviselő ur még a czélszerüség szempontját is hozta fel s azt mondja —• s ebben igaza van — hogy biztos adatunk ugyan egyikünknek sem lehet, de ő beszélt vidéki törvényszékek elnökeivel, a kik azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy ha mindezen ügyek hozzájuk fellebbeztetnek, hetenkint legfölebb két napi ülésben letárgyalhatok lesznek. Hát itt, t. ház, én ezt elfogadom, ámbár nem hiszem, hogy ha valamennyit oda utalnok, a statútumok alapján levőket is, hogy ez elég lenne. — De mondjuk, hogy elég lenne. Ugyan t. ház, nem halljuk-e folytonosan és éppen azon oldalról a panaszokat, hogy a bíróságok teendőkkel ugy túl vannak halniazva, hogy az ügyek gyors menete megakad, hogy minden ügy hosszasan hever az egyes bíróságoknál. No kérem, vagy alaposak voltak az azon oldalról hangoztatott panaszok — és sajnos, hogy sok esetben alaposak voltak — vagy nem. Ha nem voltak alaposak, nem tudom, miért méltóztattak panaszkodni; ha alaposak voltak, akkor meg tud nekem engedni t. képviselő ur: hogy, ha a bíróságok már eddig sem bírják kellő gyorsasággal elintézni az ügyeket, akkor, azon esetben, ha hetenkint egy, vagy két napot kell ezen fellebbezések elintézésére is szánni, félő, hogy csakugyan jogosan lehet mondani, hogy obruáltatni fognak ezen ügyek által. De továbbá, a tapasztalatra is bátor vagyok hivatkozni, mint a képviselő ur szíves volt felhozni azt is, hogy hát a közigazgatási biróságok-e azok, melyek ezeket gyorsabban el fogják végezhetni. Hát a tapasztalatra hivatkozom. Lesznek e házban többen, kik gondolom, tudják, hogy 1876. évig a megyei és városi tisztviselők elleni fegyelmi ügyekben a törvényszékek voltak hivatva ítélni. Én, midőn belügyminister lettem, ha tetszik, "aetaszeriien kimutatom, akárhány esetet találtam, hol egy egyszerű fegyelmi ügy, melynek következtében a tisztviselő fel volt függesztve és maga sem tudta, mi fog vele történni, fizetését nem kapta s a hatóság sem tölthette be helyét, 3, 4, 5, évig eltartott, pedig ezek nem voltak oly fegyelmi ügyek, a milyenekről most szólok. No én nem hiszem, hogy a t. képviselő ur azon, neki most az újabb időben annyira nem tetsző, közigazgatási bizottságnál, ily hosszasan húzódó fegyelmi ügyeket felmutatni képes volna. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) De nem fárasztom tovább a t. képviselőház figyelmét, hivatkozva azon nagy igazságra, melyet a képviselő ur kimondott s a melyet már érintettem: hogy mi sem veszélyesebb, mint az újabb és újabb provisoriumok alkotása, kérem a t. házat, méltóztassék ugy, miként a jogügyi bizottság javasolja, az eddigi gyakorlatot megtartani és a Chorin képviselő ur provisoriumát megnem szavazni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra nem lévén senki feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat, a ki azonban ezen jogával élni nem kivan. E szerint következik a szavazás. Első kérdés az lenne, elfogadja-e a ház a 42. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem. Ha ez elfogadtatik, akkor még szavazás alá fog bocsáttatni Chorin képviselő ur módosítványa, a mely a szöveghez hozzátételt, tartalmaz. (Helyeslés.) Mielőtt a kérdések feltétetnek, fel fog olvastatni Chorin képviselő ur módosítványa. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 42. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Most kérdem a t. házat, méltőztatik-c elfogadni Chorin képviselő ur módosítványát, mely szerint a 42. §. ezen felolvasott pótlással megtoldassék? Kérem azon képviselő urakat, a kik