Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

jog 26f. országos ülés fokig kétnemű fanctióval ruháztassék fel: akkor j az csak egy feltétel alatt lehetséges; azon fel­tétel alatt: hogy az a közeg mindkéítiemű el­j Írására nézve a kellő ellenőrzés alatt álljon, a kellő biztosítékokkal körülvétessék. Már most azt kérdem, hogy miért esik abba a közvetkezet­lenségbe a t. minisfer ur, hogy mig egyrészről a gyakorlati szükség hatása alatt beíe nyugszik abba, hogy a közigazgatási hatóságok rendel­tetésüktől idegenszerű büntetőbíráskodás]' funetiók­kal ruháztassanak fel — mert maga javasolja — de már abba, a mi ennek szükségszerű következménye, hogy ezen birói funetiókkal ők a kellő' birói ellenőrzés alatt álljanak, ebbe már nem akar bele nyugodni, hanem ezen következ­ményben Összezavarását látja a hatásköröknek és compromissóját a közigazgatási hatóságnak. Hiszen ha az összezavarás valamiben rejlik, akkor a két funcfió összevegyítésében rejlik; a mit a törvényjavaslat tesz, az, amit ennek folytán Chorin javaslata, mint szükségszerű következményt indítványba hoz, az nem összevegyítése a két func­tiónak, ellenkezőleg, mindkét functióra nézve a szükséges és helyes ellenőrzésnek külön meg­alkotása. Es én azt gondolom, hogy nem lehet, legalább nézetem szerint okszerűen és követ­kezetesen nem szabad elvileg ellentétbe helyezni magát azon elvvel, melyet t. barátom előterjesz­tett, mert az egyszerű, nyilt következménye azon elvnek, melyet a ministerium javaslatában a ház előtt indítványozott. Végül a t. ministerelnök ur czélszerüségi szempontokat említ. Én azt hiszem, hogy ezen szempontoknak is megvan a maga súlya; de ha elvül áll az, a mit mi állítunk, hogy csak azon feltétel alatt adható meg a functiók vegyítése, ha a kellő ellenőrzés mindkét functióra nézve meg­teremtetik, akkor a czélszerüségi szempontok, szemben ezen állásponttal, igen másodrendűek. D-Í nézetem szerint a czélszerüségi szempontban sem találta el a minister ur a helyes mértéket, íDt-it azt mondja: a gyorsaságra kell figyelem­mel lenni, már pedig sokkal gyorsabban intéz­tetnek el a kihágások elleni felebbezések, ha a közigazgatási forumokhoz utasíttatnak. Hát a köz­igazgatási bizottságok, melyek csak periodice lepnek össze, azok a forumok, melyek az ügyek menetét gyorsítják. Ha mi birói szervezetünkben bit unk egy állandóan szabatosan és folytonosan működő gépezetet és ezzel szemben állíttatik egy oly gépezet, mely csak periodice tart ülé­seket, mely ülései kevés számú napjaira, egyéb ügyekkel is el van foglalva, gyakran elhalmozva, legalább is ugy, mint a törvényszék és még is azt állítja a ministerelnök ur, hogy a gyorsaság szempontja a törvényszék elleti szól, ebben én a két szervezet működésének igen téves mélta­tását találom. Továbbá én azt gondolom, hogy azon május 12. 1880. másik érv, mit a ministerelnök ur felhozott, hogy a törvényszékek ez által túl lennének ter­helve, ez olyasmi, mi tényekkel nem bizonyít­ható. Azon idő óta, midőn ez ügy e házban először fennforgott, alkalmam volt több vidéki tör­vényszéki elnökkel beszélni és kérdést tettem,, hogy az ő ügyismeretük szerint, gondolják-e,, hogy ez túlterhelést okozna, azon választ nyer­tem, hogy hetenkint 1 — 2 tanácsülés elég lesz, ez ügyek részletes elintézésére. És én szerintem a hatóságok arra valók, hogy a rájuk bizott munkát végezzék el. Ha egyszer elvileg helyes­és gyakorlati állásponton állok, akkor a túlter­heltetés szempontját nem fogadom el feltétlen gátul, de a jelen esetben nem fogadom el, merc hiányos alappal bírunk mindketten, a belügy­minister ur, meg én is, ennek megítélésére; mert a kormány nem juttatott azon helyzetbe bennünket, hogy e dolog horderejét adatok alap­ján apróra megítélhessük és az én informatióim homlokegyenest ellenkeznek a belügyminister ur informatióival. Egyébiránt a legutolsó érv, melyet a minis­terelnök ur felhozott, ugy állította fel a kérdést, hogy csak a zűrzavart nevelné az, ha mi a ki­hágások ott elszámlált minden nemére nézve, melyek a rendőri törvénykönyben foglaltatnak, behoznánk a birói ellenőrzést és a törvényszék­hez való fellebbezést, azokra nézve pedig, melyek a statuinokban foglaltatnak, meghagynék a köz­igazgatási bizottságot. Ez érvet én részemről nem oda vezetőnek tartom, hogy vettessék vissza. Chorin képviselő ur indítványa, hanem hogyha helyesnek találja a kihágások zömére a birói ellenőrzést, akkor a minister urnak fel kellett volna állania és azt mondania: terjesztessék ki ezen ellenőrzés a kihágások többi nemeire is. En részemről, mint már volt szerencsém­kijei enteni, e munkát nem igen hosszú idő alatt eszközölhetőnek tartom, a nélkül, hogy jelenlegi szervezetünk hatáskörét érezhetőleg megbontaná,. a nélkül, hogy zavart idézne elő az eljárásban s mindenesetre egy oly lépés volna, melylyeí elért alkotást, az annyiszer emlegetett végleges rendezésnél változatlanul meg lehetne tartani. Engedje meg a t. ház, hogy ezen érvelés­sel szemben a ministerelnök urnak és az igaz­ságügymiaister urnak egy kérdéssel felelhessek, (Halljuk! Halljuk!) Azt tartom, t. ház, hogy nincs veszélyesebb a szervezési kérdésekben, mint minduntalan az előbbiektől eltérő provisoriumokat alkotni, melyek megint csak rövid életre volnának szánva; és valahányszor elvileg akarunk egy törvény érde­mébe bocsátkozni, mindannyiszor azt találjuk, hogy olyasmit javasolnak, melynek mihamarabbi megváltoztatását rögtön kilátásba helyezik. Ez t. ház, fonák eljárás, mert a teljes igazságügyi és közigazgatási politika azt kívánja, hogy midőn

Next

/
Oldalképek
Tartalom