Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

201. országos ülés május 12. 1S8Ö. 19 J igazgatási politikára súlyt helyezünk és ez az «gy az; hogy ha most meghozatik egy új törvény, hozassák meg azzal a gonddal és oly módon, hogy a végleges rendezésnél elérendő állapothoz általa lehetőleg közel jussunk. De ugy hozni meg új törvényt, hogy anaak határozatai ugy competentia, mint más tekintetben, jelesen jogorvoslatokra nézve is meg fognak változtatni, ez inaugurálása egy oly tétovázásnak, melynél sem az igazságügyi, sem a közigazgatási politika czélpontjai nem jönnek tekintetbe : hanem minden történik a pillanatnyi felfogás és kényelem hatása alatt, mely nézetem szerint meggondolatlan cselekvés. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem akarja tagadni azt, hogy a semmiségi eljárás szükséges lehet majd a végleges rendezéskor annak niegbirálására nézve, hogy a közigazgatási hatóságok a reájok bízott bírói functiókra nézve hatáskörükön túl ne lépjenek. Ugyan kérdem, ezen semmiségi eljárásra nincs-e ma is szükség?! Míg a közigazgatási hatóságokra bírói functiók vannak ruházva, az illetőségi túlhágás mindig lehetséges, tehát a szükség épp ugy létezik ma, mint létezni fog a végleges rendezéskor és ha akkorára a ministerelnök ur szükségesnek lát semmiségi eljárást a bírói ellenőrzés szempontjából, ugyan kérdem, e biztosítékokat mi okból akarja jelenleg megtagadni? Én ennek elismerésében a belügyminister ur részéről elvi elismerését látom annak, hogy mihelyt a közigazgatási hatóságokra birói hatáskör ruháztatik, meg kell teremteni azon forumot, mely felügyel reájuk, hogy ezen birói hatáskörökön belül maradjanak. És ez a dolog természete szerint csak kettő lehet: vagy egy, az illetőségi ügyekben határozó új biróság, vagy magánjogi bíróságoknak ellenőrzése éppen ezen jogszabályok megtartása szempontjából. A leglényegesebb érv, a mit a ministerelnök tir felhozott, abban áll és azt megvallom, előttem ma is érthetetlen, a mint a múlt alkalommal is érthetetlen volt, hogy azt mondja: ha a birói hatáskörökben eljáró közigazgatási hatóságok határozatai fellebbeztetnek a bírósághoz, ebben nem az egyéneknek, — a mire ugy látszik nagy súlyt nem helyez a belügyminister ur — hanem a közigazgatási ágnak a birói functió alárendeltsége és — mint ő magát kifejezte — compromissiója foglaltatnék. T. ház! Én azt kérdem mindenekelőtt, mi azon szükségnek oka, hogy a közigazgatási hatóságoknak ilynemű határozatait birói revisió alá szükséges venni? Ez ok abban áll, mert a közigazgatási hatóságok oly hatáskört kapnak, mely őket rendes természetöknél fogva meg nem illeti, t. i. büntető bíráskodási hatáskört. Ha már most abban compromissió r

ejlik, hogy ezen birói hatáskörre nézve ők birói ellenőrzés alatt álljanak, akkor a comprommissió okai nem azok, a kik a szükségszerű következményt megalkotni akarják, hanem azon javaslat, melyet a ministerelnök ur pártol, mely őket birói hatáskörrel ruházza fel. És különben is, én a lehető legnagyobb tévedésnek tartom a belügyminister által felállított elvet. Azt az egyet a belügyminister ur sem fogja tagadni, hogy a közigazgatási hatóságok Angliában is bírnak tekintélyivel, bírnak a sikeres, hatályos működésre megkívántató hatalommal. Nem fogja állítani, hogy azon gyakorlat és százados példa egyet be nem bizonyítana, azt, hogy a bírói ellenőrzés alá rendelése a közigazgatási hatóságnak, a mennyiben birói functióban jár el, azon példa szerint egyáltalában nem compromissiója a közigazgatási hatóságnak. Már most mit tapasztalunk Angolországban? Mindenkire hivatkozom, ki ezen ország intézményeit csak felületesen is ismeri: a közigazgatási hatóságok nem csak birói functiójukra nézve, de még közigazgatási vitás kérdésekben hozott határozataikra nézve is, az országos főtörvényszékek birói ellenőrzése alatt állanak és minden pillanatban lehetséges éppen törvénysértés miatt, éppen jogi ellenőrzés szempontjából, a jogorvoslatot megragadni és a közigazgatási hatóságoknak nem csak birói határozatát, de közigazgatási vitás kérdésekben hozott határozatait is az országos főtörvényszékek bírálata alá vinni. Ha ebben ott nem rejlik — a hol pedig a két állami functió függetlensége és szabad mozgására tartanak valamit — ha mondom — ebben ott nem rejlik compromissió, akkor nézetem szerint nem rejlhetik nálunk sem, csak alkalmazzuk kellő formák köztt, kellő mértékben. Azt is mondta a ministerelnök ur, hogy ebben összezavarása rejlik a két hatáskörnek. Tisza Kálmán: Most nem! Szilágyi Dezső: Engedelmet kérek, felírtam, de el is hagyhatom ezen érvelést. Ha — mint látom — a ministerelnök ur acceptálja most is ezen érvet, akkor nem azért, hogy ebben a részben is ellene polemizáljak, hanem, hogy a tárgyat felvilágosítsam, ezt is meg fogom érinteni. Én t. ház a functiók szétválasztásának kérdését itt feszegetni nem akarom. Elméletileg igenis a birói és közigazgatási functió szétválasztandó ; de részemről, bár becsületesen igyekeztem ezen kérdést szorgosan tanulmányozni, nem találtam országot egész Európában, a hol ez a két functió az orgánumokban is teljesen szétválasztva lett volna. Ebben tehát a ministerelnök úrral egyetértek. De azután ha ebben egyetértünk, ha abban, hogy a gyakorlati szükség hatása alatt ott, hol annak szükségessége, helyessége, bebizonyul, meglehet tenni azon | engedményt, hogy egy bizonyos közeg bizonyos