Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

182 261. országos ülés mijns 12. 1880. ről és vétségekről szóló törvénykönyv a bű tettek és vétségek categoriájába sorozott. Ezen vétségeknek fogalomhatározata pedig olyatén megállapítást nyert, mely kizárja annak lehetőségét, hogy akár a törvényhozás, akár a judicatura képes legyen tüzetesen megjelölni azon határvonalat, mely a kisebb jelentőségű és nagyobb fontosságú vétségeket egymástól elválasztaná, a minek azután az a természetes következése lett, hogy a nagyobb fontosságuaknak kedvéért, már az eredeti javaslat is a kisebb fontosságunkat is, melyek eddigelé a járásbíróság elé tartoztak, a törvényszékek hatáskörébe utalta, a miből azután éppen az ellenkezője következett annak, a mit akár Chorin képviselő ur, akár Veszter képviselő itt nyilvánított, t. i. az, hogy nem a járásbíróság eompetentiája tágitta ott ki, hanem, tekintve különösen a felmerülendő esetek számát, a törvényszékek lettek sokkal több teendővel elhalmozva, mint eddigelé voltak. Én belátom azt, hogy a büntető igazságszolgáltatási politika magasabb tekinteteinél fogva lehetetlenség az, hogy teszem azt, a mint az általam felhozott példákban is érmtettem, minden kisebb jelentőségűnek látszó ügy a járásbíróságokhoz utaltassák; de más részről nem akarom fel szaporítani igen magasra azon esetek számát sem, melyek oly eljárást igényelnének, minőt a felhozott példákban voltam szerencsés vázolni. Én tehát ezen indoknál fogva is, habár szerettem volna a 40. §-t ugy fenntartani, mint eredetileg feküdt a ház előtt, minthogy azonban a jogügyi bizottságnak újabb szövegezése az én nézetemhez sokkal közelebb áll, elfogadom magam részéről a jogügyi bizottság által most ajánlott alakban a beterjesztett szöveget. A súlyos testi sértési vétségekre vonatkozólag Veszter t. képviselőtársam azon megjegyzést tette, hogy azok oly complicálfak, hogy azokban egyes biró eljárni nem tud. Vájjon nem köztudomású tény-e, hogy jelenlegi eljárásunk szerint, a helyes büntető igazságszolgáltatás legbiztosabb alapját, a jól és helyesen vezetett vizsgálat képezi ? Kérdem én, vájjon a fővárosnak és néhány vidéki törvényszék székhelyének kivételével, ki teljesíti ezen vizsgálatokat? Az egész országban a járásbíróságok teljesítik. Már pedig a ki ismeri a gyakorlati életet, az nem fogja kétségbe vonni, hogy a legjobb büntető-birák, a legjobb királyi ügyészek és védők, a vizsgálóbirák sorából kerültek ki. Én tehát Veszter képviselőtársam nézetét nem osztom. A ki egy ily vizsgálatot tüzeteséé képes keresztül vinni, annak valóban képessége van arra is, hogy annak nyomán Ítéletet hozzon. Azok után, a miket Emmer t. képviselőtársam elmondott, azokra nézve, a miket akár Chorin, akár Veszter t. képviselőtársam felhoztak, nekem nem maiad más hátra, mint azon egyetlen alaposnak látszó ellenvetésre felelni, melyet első sorban Eötvös Károly t képviselőtársam említett. T. képviselőtársam ugyanis felhozta, hogy a vizsgáló és ítélő biró egy személyben lévén egyesítve, a vádlott és biró köztt legtöbbször bizonyos ellenséges viszony fejlődik ki, melynek rendszerint áldozatul esik a vádlott. Én nem vonom kétségbe bizonyos pontig ezen állítás jogosultságát; különösen kezdő vizsgálóbíró könnyen elfogultságba esik azon vádlottal szemben, a kire az ellene gonddal összegyűjtött terhelő adatok egyenkénti felsorolásának nincs meg az a lélektani kényszerhatása, hogy töredelmes vallomásra indítsa, sőt ellenkezőleg, hamis körülmények koholásával, a birót tévútra vezetni törekszik, vizsgálati teendőiben kifárasztja. Ezt az elfogultságát azonban elenyészted azon kötelesség, melynél fogva Ítéletét indokolni tartozik. Mert hisz az indokokat nem saját impressiói szerint, hanem magukból a tényekből kell, hogy merítse. És ezen aggály nem oly nagy fontosságú, mint hangsúlyoztatott még különösen azon oknál fogva sem, mert hiszen nem nyilvánulhat azon netaláni ellenséges indulat semmi másban, mint csupán a büntetés mérvének szigorúbb megállapításában; ez ellen pedig nyitva áll a fellebbezés jogorvoslata. És azt hiszem, a fellebbezési forumot már nem lehet azon váddal illetni, hogy ellenséges tekintetek mellett, vagy elfogultsággal ítél. Én tiszteletben tartván a t. ház türelmét, ezek folytán berekesztem beszédemet annak kijelentésével, hogy a 40. §-í a jogügyi bizottság újabb szövegezése szerint elfogadom. (Helyeslés jobbfélöl.) Elnök: Chorin képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett kíván röviden felszólalni. (Halljuk !) Chorin Ferencz: T. ház! Az előttem szólott t. képv. ur, hivatkozva 3 héttel ezelőtt tartott beszédemre, azon állítást imputálta nekem, hogy 1848-ig a jobbágyok ügyei kizárólag collegiális törvényszékek által biráltattak el. Én ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy a nemesek ügyei kizázólag collegiális bíróságok által láttattak el, azt is mondtam, hogy a jobbágyok ügyében „is" jártak el collegiális bíróságok, végre hogy az 1848: IX. t. czikk szerint az uri székek, a jobbágyok minden ügyeit a megyei törvényszék által rendelte elbírálni. Tehát nem mondtam, hogy 48-ig egész jogrendszerünk és az 1843-iki javaslat értelmében bűnvádi eljárásunk a collegiális birói rendszerre lett volna fektetve. (Helyeslés batfelöL) Zsiros Lajos: T. ház! személyes kérdésben kívánok felszólalni, a mennyiben a t. képviselő ur azt állította, hogy én olyat mondtam,