Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-259

259. országos ülés május S. 1880. 149 protestánsoknál különösen, némely intézkedéseiben ugy érteimeztetik, mint oly dolog, a mely egyházi jogaikat, egész szervezetüket, szóval a protestáns autonómiát nevezetesen sérti. Én nem tartom feladatomnak most megítélni, mennyiben alapos, vagy nem alapos e felfogásuk, de hogy e felfogás létezik, azt mindnyájan tudjuk s azt hiszem, t. ház, hogy mikor az ország 3 millió polgárának, lelki nyugalmáról van szó, mikor azoknak kételyeik vannak, akkor nekünk nem szabad a dolgot annyira elhamarkodnunk, hogy ne engedjünk annyi időt, a mi szükséges arra, hogy ok maguk köztt a dolgot lehetőleg tisztázzák. Tudjuk továbbá azt is, hogy éppen most közeledik az idő, midőn a protestánsok gyűléseket akarnak tartani. Meglehet, hogy ők ezen gyűléseket és ezen időközt fel fogják használni arra, hogy nagy agitatiót provocáljauak ezen törvényjavaslat ellen; de én azt hiszem, hogy alkotmányos országban a törvény keretén belül vezetett agitatiótól, a törvényhozásnak visszarettenni nem szabad, (Helyeslés a szélső'baloldalon.) sőt azt hiszem, minél fontosabb e törvényjavaslat, annál kívánatosabb, hogy ily agitatió által aiegelőztessék, hogy a fogalmak tisztáztassauak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, vagy helyes a kormány által beterjesztett törvényjavaslat : akkor bár mily nagy legyen is az agitatió, az igazság utat fog magának torai és a ház többségének bölcsessége határozni fog az agitatióval szemben is; vagy pedig az agitatió folyamán ki fog derülni, hogy ezen törvényjavaslat intézkedéseinek némelyike csakugyan helytelen, csakugyan sérti az ország lakosai egy részének jogait: akkor igen természetesen, a törvényhozás is ismerni fogja kötelességét és ily alakban a törvényjavaslatot törvényerőre emelni nem fogja. Mindenesetre azt hiszem, hogy a decorum is megkívánja tőlünk, hogy ne praeoccupáljuk a dolgot, mert valljuk meg őszintén — miután nem titok — hogy a protestánsok, legalább azoknak legnagyobb része, — rósz szemmel nézi e törvényjavaslatnak létrejövetelét; s nem lévén titok továbbá az sem, hogy ily gyűlések készülőben vannak, ha a törvényhozás ezt most nagyon elsietteti, ezt okvetlenül mindenki ugy magyarázná, hogy megszöktünk ezen gyűlések elől. Ezt kerülni akarom. Meg akarom hallgatni, hogy mit mondanak. Ha nem lesz helyes, nem fogom tekintetbe venni, ha helyes lesz, bizonyos vagyok benne, hogy a ház többsége ugy, mint én magam is, tekintettel fogunk reá lenni. Ugyanazért bátor vagyok azt indítványozni, hogy ne tűzzük most napirendre e törvényjavaslat tárgyalását, hanem várjuk be az illető gyűlések eredményét. Molnár Aladár: T. ház! A vallás- és közoktatásügyi minister ur azt mondta, hogy körülbelül egy százada annak, mióta a középtanodai oktatás rendezésének kérdése napirenden van. Azt hiszem, ezzel arra czélzott, hogy már az 1791-ki országgyűlés küldött ki egy eommissio litterariat és azon időtől fogva a tervezgetések folyton folynak. Én közelebbi dátumra hivatkozóra; 13 esztendeje annak, hogy alkotmányos életünket visszanyertük és a közoktatásügyi kormánynak és a magyar törvényhozásnak figyelme először is nem a népnevelésre akart irányulni, hanem a középosztálynak kiképzésére, a gymnásiumi oktatásra és 13 esztendő múlva most is csak a tervezgetésnél vagyunk; és azt merem mondani, hogy a jelen törvényjavaslatban ugy, a hogy a bizottság szövegezésében be van terjesztve, nincs egyetlenegy kérdés, a mely 13 esztendő óta vitatva ne lett volna és azt merem mondani, hogy azok közül, a kik ezzel foglalkoztak, alig van ember, kinek erre nézve ma épp oly határozott véleménye ne volna, mint lesz októberben. A ministerelnök ur említette egy párszor, fájdalom, mindig akkor, midőn nem szorosan magyarországi ügyekről volt szó, hogy a mely nemzet culturális missióját betölteni nem képes, azt nn'isok sem fogják fenntartani és támogatni. Ezt senki sem fogja tagadhatni, tökéletesen igaz; de vájjon nem tartozik-e első sorban a culturális missióhoz az, hogy saját nemzetünk neveléséről gondoskodjunk? A törvényhozás megalkotta az 1868-ki népnevelési törvényt. A javaslat második fokozata: a középiskolai oktatásról szóló törvényjavaslat méa- ma is csak tervezet. Hogy állunk e tekintetben? Hivatkozom azon szülőkre, a kik itt á házban vannak. Angliában az angol ember még Indiából is, ha lehet, haza küldi Angliába a fiát azért, hogy angol nemzeti nevelést adhasson neki. Nekünk nemzetiségünk, a nevelés terén is még inkább életfeltételünk. É* mi történik? A ki szerét teheti, a kinek pénzbeli módja van, viszi gyermekét Drezdába, Berlinbe, Lipcsébe és Bécsbe. Ha a Theresiánumban egy hely megüresedik, 50 folyamodó van reá s ezek közül annyi képviselő, a mennyi csak teheti. Mocsáry Lajos: Nem arról van szó! Molnár Aladár: De arról van szó, hogy mi nem gondoskodunk itthon nem a népnek, hanem azon középosztálynak a neveléséről sem, a melyből a magyar államnak tisztviselői, törvényhozói és a nemzeti élet zöme kerül ki. Még egy másik tényre hivatkozom. A melyik szülő kiviszi gyermekét a külföldre,