Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-259

150 259. országos Ülés május S. 1880. Schvájczba, Németországba, Bécsbe, ugyan kérdem, van-e eset, hogy a magyarországi iskolából kikerült gyermek azon osztályba léphetne be, a melybe következik? Kénytelen alsóbb osztályba lépni. Miért? Azért, mert a mi iskoláink alacsonyabb színvonalon vannak, rosszabb képzést adnak. A múlt alkalommal, mikor a delegátióban a ház utasításából jelen lenni szerencsém volt, a katonai nevelő-intézetek ügyében felszólaltam és — kimondom nyíltan a ház előtt — midőn a katonai intézetekbe nagyobb számú magyar tanulónak felvételét sürgettem, a hadügyminister arra figyelmeztetett a bizottságban — hivatkozom a bizottság jelen volt tagjaira —- hogy a saját iskoláikban gondoskodjanak önök a dologról, mert nem a nyelv képezi a nehézséget. Először is — úgymond — magyar nyelven is leteheti az illető a felvételi vizsgálatot, másodszor a magyar ifjak igen könnyen tanulnak nyelveket, egy év alatt a magyar ifjú megtanulja a német nyelvet annyira, hogy azon tanulhat, de a baj az, hogy az önök iskolájából kikerült ifjak semmiféle nyelven sem tudják azt, a mit tudniok kellene. Azt pedig tudjuk, t. ház, hogy a monarchiabeli katonai intézetekben a felvételi kellébek mértéke jóval csekélyebb, mint Németországban. így áll a középiskolai oktatásnak színvonala, ugy, hogy ha mi csak némileg is komolyan akarunk gondoskodni nemzetünk eulturális érdekeiről, ha komolyan akarunk gondoskodni nemcsak a nép gyermekeinek, hanem a nemzeti életzömének, a középosztálynak nevelésérő],halaszthatatlanul intézkednünk szükséges az iránt, hogy közoktatásunk színvonala emelkedjék. Az a kérdés már most, elhalaszthatjuk-e ezt, vagy már most kell ez iránt intézkedni? Tessék azt figyelembe venni, hogy egy pár hónapi halasztás egy esztendő halasztás. Nem is tekintve azon esetet, a mi igen valószínű, hogy ha most elhalasztjuk ennek tárgyalását, őszszel nem fogjak tárgyalás alá vehetni; de feltéve azon esetet, a mit nem hiszek lehetségesnek, hogy t. i. őszszel megalkottathatnék a törvény; akkor sem egy pár hónappal, hanem egy egész évvel van hátra vetve a törvény foganatosítása. (ügy van! a jobboldalon és a baloldalon.) Ha pedig a törvényhozás most megalkotja a törvényt, akkor a kormánynak ideje lesz azt már őszszel éleibe léptetni, habár csak fokozatosan is. (Helyeslés.) A hazában élő több felekezet, közttük a reformátusok, már maguk megkezdték tanügyök rendezését, mert érzik hátramaradásukat. Most ebben meg vannak akasztva, mert bármilyen legyen is a törvény, ők kénytelenek lesznek az állami törvény rendeleteihez alkalmazkodni; addig pedig, a mig a törvényhozás nem nyilatkozik, nem tehetnek semmit, tanügyök rendezésére. Tehát magok a felekezetek meg lesznek akasztva e részbeli intézkedéseikben, ^ az állami tanügy reformja késleltetése miatt. És sokkal üdvösebbnek, ezélszerííbbnek tartom, ugy az országra, mint a felekezetekre nézve, hogy a felekezetek idejöket és gondjukat arra fordítsák, hogy mit szükséges és helyes tenni a közoktatás terén, mint sem, hogy gyümölcstelen agitátiókra vesztegessék az időt. (Elénk helyeslés több oldalról; nyugtalanság a szélső balon.) Azt mondotta az előttem szóllott t. képviselő ur, hogy a protestánsoknak aggodalmaik vannak e törvényjavaslat ellen és engedjünk időt nekik, hogy kellő megfontolással nyilatkozhassanak. Ezzel szemben meg kell jegyeznem, t. ház, hogy a protestánsok már nyilatkoztak. (Ellen' mondások.) Tessék elolvasni, már beadattak a házhoz e nyilatkozatok. Mocsáry Lajos (közbeszól): Nem testületileg, csak egyénileg nyilatkoztak! Molnár Aladár: Engedelmet kérek, nem egyénileg nyilatkoztak. A református és ágostai egyház conventeket tartottak és ez alkalommal megbízták főpásztoraikat, hogy szükség esetén tegyenek a conventek által megállapított elvek értelmében lépéseket a törvényhozás előtt is. Ez megtörtént, még pedig nem egyénileg, mert a conventek által kiküldött superintendensek és főcuratorok tették a nyilatkozatot. E nyilatkozat, melyet a t. ház a közoktatásügyi bizottsághoz utasított, ott kellő figyelembe vétetett. Ha a többi felekezetek nem nyilatkoztak, ez az ő dolguk; de valamint az előbb érintett felekezetek nyilatkoztak, ugy nyilatkozhattak volna a többiek is. Egyébként nem fogadhatom el azt az elvet, hogy a magyar törvényhozás munkásságát Qgj órára is megakaszthassa körülmény, hogy a hazában lévő bármely particuláris testület, egy, vagy más kérdésben előbb nyilatkozzék. Méltóztassék ennek consequentiáját megfontolni. Azt akarjuk-e, hogy várjunk mindaddig, mig nyilatkozott — nem a református egyház, mert hisz ez nyilatkozott — hanem annak minden superintendentiája és tractussa; mig nyilatkoztak az ái-ostai, a gör. kel. szerb, a gr. kel. román, a római és gör. kath. egyházak? S vájjon azt gondoljuk-e, hogy ha mindezek különböző particuláris érdekeit mind ki akarnók elégíteni, akkor lehetne állami törvényt hozni? (Elénk helyeslés több oldalról.) Mi az ország és a nemzet érdekeit tartozunk képviselni és szolgálni, a mennyiben pedig e mellett az előbb érintett érdekek figyelembe voltak vehetők, ez meg is történt. Még csak egyet mondok: én ezen a helyen