Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

8 252. «rszágos filé* április 28. 1890. biróságok bizony igen kevéssé respectálják, a személyes szabadság biztosításának intézményeit ma Magyarországon az úgynevezett birói bölcs belátás képezi. Pedig a birói bölcs belátás igen sok esetben rósz szó, azon helyzetet, melyet jelenteni akar, igen roszul jelzi; a birói bölcs belátásra Magyarországban ma igen sokszor ezen szót kell alkalmazni, birói önkéuy. (Ugy van' ügy van! a szélső baloldalon.) Ma a személyes szabadság védelmére alkalmazott intézmény, igen gyakran és fájdalmas esetekben, a birói önkény. Mikor, t. ház, a dolog igy áll, akkor egyes biróra, kit még társának tanácsadása sem mérsékelhet, más irányba nem vezethet, egyes biróra bízni büntető törvénykezésünknek több, mint felét és bizni akképen, hogy a magyar büntető jogi törvénykezésben már régen, századok óta fennállott aecusatorius eljárás kijátszassék; — és bizni akképen, faogy az ügyvédi védelem, a jogi védelem egyes biróra és gyakran alakilag ugyan qualificált, de a valóságban nem qualificált egyes bírónak szeszélyétői tétessék függővé, (Ugy van! ügy van! a baloldalon és a széhö baloldalon) bizni akkor és ily körülmények között, bocsásson meg a t. igazságügyminister ur, de egy ily törvényjavaslat előterjesztésére én a minis ter urat képtelennek tartottam, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Van a törvényjavaslatban még egy más rendelkezés is, a melyet én szintén alig tudok megérteni a mai viszonyok köztt. Ezen törvényjavaslatot, a mint itt van az eredeti példánya, 313. szám alatt, e törvényjavaslatot Dr. Pauler Tivadar igazságügyminister terjesztette elé. Nem szólok arról, hogy e törvényjavaslat voltakép valóságos lexikon, hogy az egyaránt tárgyalja az ügyvédi rendtartást, a védrendszert, a törvényesen bevett vallásfelekezetek viszonosságáról, a gyámügyi, adó, ipar, a sajtó, vadászati és más törvényt, a mi csak Magyarországon 13, de sőt 50 év óta létrejött. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső baloldalon.) Nem szólok mindezekről, csak azt jegyzem meg, hogy e törvényjavaslat 41. §-a azt az elvet állapítja meg, hogy ezentúl nálunk, a közigazgatási hatóságok is büntető birói hatalmat gyakorolnak. A következő szakaszban meg is mondja, melyek lesznek ezen büntető bírósági közigazgatási hatóságok. Megjegyzem, hogy a közigazgatási hatóságok élén a ministerelnök és belügyminister áll, a ki tehát ezentúl büntetőbiró is lesz felettünk, mindannyiunk felett. De úgy tudom, hogy a közigazgatási hatóságok mégis csak a belügyminister ressortjához és nem az igazságügyministeriumhoz tartoznak és éppen azért egy kissé kétségben vagyok az iránt, mi az oka annak, hogy egyedül csak az igazságügyminister ur terjesztette elő g nem egyúttal a belügyminister ur e. javaslatot és mi az oka annak, hogy egyedül az igazságügyminiister ur bizatik meg a végrehajtással s nem a belügyminister is? De erre nem fektetek nagy súlyt, külső dolog, alaki dolog. Hanem nagyobb súlyt fektetek arra, mit én, mint a valódi jogállapoínak igaz híve, még elvileg sem fogadhatok el, annál kevésbé intézményekben megállapítva, nevezetesen azt, hogy a közigazgatási hatóságok, nálunk mai szervezetükben, de bármilyen szervezetben is, birói hatalom gyakorlásával ruháztassanak fel bűnügyekben. Ha pusztán rendőri kihágásokról volna szó s volna nálunk a törvényhozás által megállapított rendőri eljárás, melyben kellő gondoskodás volna arról, hogy a személyes jogok és szabadságok még a rendőri kihágások tárgyában is, kellő birói figyelemben részesittessenek, akkor azt mondanám, hogy a rendőrség, mint a közigazgatásnak egyik része, némi fegyelmi, feddő hatóságot igen is gyakorolhat. De mi a mi rendőri eljárásunk? Kérdem a t. igazságügyi minister urat, tudja-e azt, hogy a rendőri eljárás nálunk nem egyéb, mint a régi szolgabírói rendszer visszaéléseinek s a Bach- és Sehmeriiiig-rendszer visszaéléseinek törvényesített gyakorlata, a régi megyerendszer s a modern Bach-rendszer minden előnye nélkül, a két rendszer minden hátrányával együtt. Ez a mi rendőri eljárásunk. Ezelőtt a személyes jogok és a személy és szabadság tekintetei nem nyomnak semmit. E rendőri eljárás tenyészik sötétben, mint bizonyos ártalmas gombák és a penész. Tenyészik ellenőrzetlenül, nélkülözi a contradictorius eljárást, nélkülözi az ügyvédi védelmet s nincs ura, nincs ellenőre semmi. És mikor nálunk ekként áll a rendőri eljárás, vagyis inkább ekként sehogy sem áll, akkor nálunk azt mondani ki, hogy közigazgatási hatóságok napokra, hónapokra terjedhető börtönbüntetéseket szabhatnak ki.... (Egy hang: Elzárás !) T. barátom itt figyelmeztet, hogy ez nem börtönbüntetés, hanem elzárás. Erre is van egy kis megjegyzésem. Ha a legsúlyosabb államfogház-büntetésre ítélhetné a rendőr, talán jobban beleegyezném, de az elzárás mit jelent közigazgatási hatóságaink mellett ? Jelenti azt, hogy vannak bizonyos akadálylyal körülzárt sötét, piszkos terek itt a fővárosban is és az ország minden közigazgatási, kivált járási helyiségein, melyek ólaknak, istállóknak s hasonlóknak szerepeit viselik s arra hivatvák, hogy elzáró helyiségekül alkalmaztassanak. Az az elzárás, melyet a rendőri hatóságok teljesíthetnek, történik olyan helyiségekbe, melyek még a durva barmoknak is igen gyakran egészségtelenek és sokkal inkább az embereknek; nincs rendes fogház, nincs az elzárásra alkalmas helyiség az