Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-257

130 257, országos ülés május 5. 1889. kikötötte azon optiót, hogy vagy egyenes vonalat létesítsen, vagy pedig csatlakozást a már létező vasutakkal, mert annyira tisztában áll e tekintetben hazánknak érdeke, annyira kétségtelen dolog az, hogy ha mi az osztrák államvasút valamely pontját kívánjuk összeesatolni Belgráddal, akkor a keleti forgalom ki fog szolgáltatni Ausztriának, a mi annyi, mint Magyarország egyik legvitálisabb érdekének anyagi feláldozása, tudva lévén az, hogy az osztrák államvasút tarifa-tételeire, Magyarország befolyást gyakorolni nem képes és tudva levő dolog levén az, hogy az osztrák államvasút mindent el fog követni arra nézve, hogy az ország fővárosának, illetőleg magának hazánknak kikerülésével, ne Magyarország búzza azon előnyöket, a melyeket ezen összeköttetés adna. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát megvallom, nem látom át czélzatát és hasznát annak, hogy miért legyen ezen szerződésben stipulálva az, hogy Magyarországnak szabad keze legyen e tekintetben, miért legyen optiója esetleg oly intézkedést tenni, a mely által az oi'szág érdekeit feláldozná. Hanem hát, ha csak addig volna a dolog, hogy csak a 2. czikk állana be, akkor azt mondhatná az ember, hogy a dolog hozza magával, hogy a kormány ne kösse meg kezét, adassék neki bizonyos latitude; hanem aggodalmassá teszi a dolgot az, hogy a pótszerződésben világosan kitétetik, hogy ezen csatlakozás vagy Kikinda, vagy Szeged legyen. Szeged, azt hiszem, hogy csak mint figurans szerepel, hanem Kikinda a valódi. Az mondatik erre nézve, hogy ennek világos kitételét a pótszerződésben Szerbia kívánta. Már bocsánatot kérek, ezen szépítés daczára, —- mert ugy látszik, hogy szépíteni akarták azt a dolgot, hogy miért jött a conventióba bele Kikinda, vagy Szeged, — igen nehéz elhinni, hogy ezt Szerbia kivánta volna. Miért kivánta volna Szerbia ? Először nem valószínű, hogy Szerbia maga kivánta, nem valószínű azért, mert önkényt értetődik, hogy más csatlakozásról szó nem lehet, tehát tökéletesen felesleges volt. De másodszor azért sem valószínű, mert ha Szerbia egyáltalában be akar avatkozni, hogy mi Magyarországon belül miként vezessük a vonalakat, egyedül a a Sírját érdekét keresi; Szerbiának pedig egyediili érdeke az, hogy minél rövidebben legyen összekötve Budapesttel és Budapesten keresztül a nyugattal. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Tehát egyáltalában nem valószínű, hogy ezt Szerbia kivánta volna; hanem igenis nagyon valószínű az, hogy osztrák államérdekkel, osztrák intrigákkal vau dolgunk és hogy a via Szerbia alkudozó osztrákok hozták bele ezen stipulátiót a pótszerződésbe. Hanem hát, ha ez igy van, akkor valósággal azt kell látnunk e szerződés szövegéből, hogy nem voltak sikereiknek azon törekvések, hogy lépésről lépésre előre mentek, haladtak azon törekvések, a melyek azt akarják, hogy az összeköttetés az osztrák államvasút kezébe játsza-sék. Nem magában áll ez a jelenség. Hiszen most az alkudozások folyamában láttuk azt is, hogy az osztrák kormány, az osztrák Eeichsrath, nem akarok nevezni más factorokat, mind összejátszottak arra, hogy az osztr. államvasút kezébe jusson az összeköttetés. Emlékezhetnek a t. ház tagjai, hogy midőn az arlbergi vasútról volt szó az osztrák képviselőház közlekedési bizottságában, ott nagy mértékben hangsúlyoztatok az, hogy a kormány utasittassék akként szerződni a magyar kormánynyal, hogy ha Ausztria ki fogja építni az arlbergi vasutat, Magyarország kötelezi magát erre meg arra, a Vaskapu szabályozására, a gönyői Dunarész szabályozására és világosan kimondatott az is, hogy a kikinda-belgrádi vasút kiépíttessék. Tehát világosan látjuk, hogy az osztr. Reichsrathban is érvényesülésre jutottak az említett vasuttársulat érdekei. Ha, t. ház, visszaemlékezünk saját tapasztalatainkra, ha meggondoljuk azt, hogy az osztr. államvasuttársaság, mely szoros összeköttetésben van azon pénzügyi bankár-consortiummal, melynek a kormány hosszú időn át privilégiumot adott arra, hogy Magyarországnak méreg drága kölcsönöket adjon; ha visszaemlékszünk az orsovai vasút történetére, midőn a romániai összeköttetést ugyanezen társulat egyenesen kierőszakolta Magyarországtól, különben nem akarta folyóvá tenni a 147* millió kölcsön másik felét; ha ezenkívül meggondoljuk azt, a mi, fájdalom, nem titok, hogy e hatalmas társaságnak itt benn az országban is vannak ágensei, {Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) a kik nem mernek ugyan nyíltan fellépni, de tudjuk, hogy titokban mily roppant hatalmat gyakorolnak, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hivatkozom nem egyébre, csak azon személyváltozásra, mely közelebbről itt a ház kebelében létrejött s melynek a ház is tanuja volt: (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) mindezeket megfontolva, t. ház, s tekintve azon jeleket, melyek e szerződésnél is jelentkeznek: azt hiszem, általában nem volna indokolatlan, ha én azt mondanám, hogy oly törvényjavaslatot, illetőleg szerződést, melyben hazánkra ily veszélyes törekvések vannak documeníálva, — hogy én oly szerződést, melyben ki van mondva annak lehetősége, hogy a magyar kormány eshetoleg azon csatlakozáshoz fog járulni, mely által örökre tönkre tetetnék Magyarország kereskedelmi forgalma kelettel, — nem lenne indokolatlan, mondom, ha ily törvényjavaslathoz egyáltalában nem járulnék és kimondanám