Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-256

25fi. országos ülés május 4. 1S80. 97 relt hajókkal fogja a forgalmat közvetíteni s miután ezekre nézve járatónklnt 1000 írt. sübventió van biztosítva, azt hiszem, hogy minden laicus beláthatja, hogy a társulat nem köteles 1.500,000 írtnál nagyobb üzleti tőkével megalakulni. Lehet, t. ház, hogy czélba van véve saját jó felfogott üzleti érdekükben, nagyobb tőkével megalakulni, de ezen szerződés szerint a részvény társulat nem tartozik, nagyobb részvénytőkével megalakulni, mint a mennyi két hajónak beszerzésére szükséges. Én, t. ház, ebben valami hatalmas társaságot nem látok és nem látom biztosítva azt, a mire különösen Csenni tony képviselő ur utalt, hogy ily hatalmas társaság nem fog a triesti verseny által megbénittatni. Minthogy, t. ház, azok után, a melyeket "Wahrman t. képviselő ur a kereskedelmi forgalom érdekében felhozott, ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok, hanem kijelentem, hogy a szerződést nem tartom olyannak, a mely engem rábírhatna arra, hogy a 150,000 frtot, a melyet a kormánynak megszavaztam, ezen társaság javára ezen szerződés értelmében megszavazzam. De hogy milyen könnyelműséggel van ezen szerződés megkötve, legyen szabad némelyeket e tekintetben felhozni. Nem lényegesek ezek, de elég jellemzők a tekintetben, hogy mily könynyel mii seggel jár el a kormány ily szerződések megkötésénél. A 8. §. azt tartalmazza, hogy miként történjék a járatok kihirdetése és az elért forgalom kimutatásának közlése. E §. utolsó bekezdésében végre az van mondva: „a hirdetmények és közzétételek egy magyar és egy angol hírlapban eszközlendők." A szerződés szerint tehát nincs kizárva, az, hogy ezen hírlap a „Máramarosi tárogató", vagy a jászberényi „Lehel kürtje". Ha a közlemény legalább a „Budapesti Közlönyben" jelennék meg, ezzel az éretnek el, hogy egyetlen egy kereskedő sem olvasná, de ily kimutatások tekintetében, a melyek az egész kereskedői világot érdeklik, csak annyit mondani, hogy egy magyar lapban közzéteendők, nézetem szerint ehhez nem kell egyéb, mint naivság. Nem nagy fontosságú dolog ez t. ház, de jellemző. A 16. §. azon esetekről szól, ha a társaság szerződésszegést követ el. Itt a szerződés pontozataiban mindig arról van szó, hogy ily esetben a sübventió visszatartatik. De a ki ezen üzlet természetét ismeri, az tudja azt, hogy bekövetkezhetnek conjecturák, midőn a társaságra nézve aránylag legcsekélyebb hátrány az, ha a subventiót meg nem kapja, ellenben óriási hátrány a forgalomra, ha a hajók nem járnak. Én nélkülözöm azon kikötést, hogy szerződésszegés bizonyos eseteiben, ezen szerődés egyszerűen felbontottnak tekintendő. Arról szó sincs a szerződésben, itt mindig csak az van mondva, hogy a sübventió visszatartatik mindKÉPVH. NAPLÓ, 1878 — 81. XIII. KÖTET. addig, mig a másik szerződő fél kötelezettségének eleget nem tesz. Még egy pont van, mely jellemzi, hogy mikép van ezen szerződés szerkesztve. A 20. §. igy szól: „Az Adria magyar gőzhajó-részvénytársaság székhelye Budapest. A budapesti igazgatóság kétharmadrészben magyar honpolgárokból fog állani." Ez igen helyes; de már most ez jön. „Az angol bizottságnak létesítése, az angol részvényesek érdekeinek megóvása végett fenntartátik." Hát nem szükséges, hogy Apáthy István t. képviselőtársamra hivatkozzam, mint a magy. kereskedelmi törvény jeles codificatorára, hogy a t. háztól kérdezzem azt, vájjon a kereskedelmi törvény értelmében létezhetik-e más képviselete a részvénytársaságnak, mint igazgató-tanács és felügyelő bizottság. Itt pedig külön szó van egy angol bizottságról. Mi az angol bizottság ? Micsoda hatáskörrel van az felruházva, ellenőrzi-e az igazgató-tanácsot, vagy a felügyelő-bizottság helyébe lép. Hát azt hiszem, t, ház, hogy azok, kiknek csak fogalmok vau a részvénytársaságra vonatkozó intézkedésekről, ugy könnyedén oda tenni: angol bizottság létesítése, a hatáskör minden körülírása nélkül arra mutat, hogy az illetők nem vették figyelembe azt, a mit Magyarországon törvény alapján tenni lehet és kell. A részletekre volnának még néhány ellenvetéseim, de én mindezeket nem tartanám eléggé fontosaknak arra nézve, hogy azok miatt a törvényjavaslatot el ne fogadjam. Igen fontosnak tartom azon két pontot, melyre már Wahrman képviselő ur utalt, t. i. a tarifa biztosítását egyrészről, másrészről azon, a t. minister ur által ismételten hangsúlyozott ceteris paribust, mely mellett, akár más nyugoti vonalakra nézve netalán alakuló közlekedés tekintetében, akár pedig a szerződés lejártával — hasonló feltétel mellett, az előny ezen társulatnak adatik meg. Mit jelent ez, azt kifejtette Wahrman képviselő ur. Azt jelenti, hogy nincs eset reá, hogy versenyképes jelentkezhessek, nem csak ezen öt év alatt, mely ezen vonalakra nézve, természetesen ki van zárva, hanem 5 év múlva sem, mint minden ajánlkozó, versenyző tudja azt, hogy ily körülmények köztt csakis az nyerheti el újabban a concessiót, a ki ezen „ceteris paribus" alapján már birtokában van. Én tehát ezen 5 éven túl is kizárva látom még lehetőségét is annak, hogy csakugyan magyar társaság alakuljon, a mit azért tartok kívánatosnak, hogy ezen társaság sem a részvénytőke nagyságánál fogva, sem egész szervezeténél fogva nem felel meg azon véleménynek, melyet mi egy nagy tengeri hajózási társasághoz kötünk. Hogyha mi ezen szerződést el nem fogadjuk, hogyha a kormány iparkodik ugyanazon társasággal az ország érdekeit 13