Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-256
98 256. országos ölés május 4. 1889. jobban megóvó feltételek mellett szerződésre lépni, én megvallom, azt a „perieulum in mora u-t, melyre a t. minister ur hivatkozott, egyáltalán nem látom; 150,000 frt van megszavazva, ezt a kormány járatonként a társaságnak, úgy mint eddig történt, rendelkezése alá bocsáthatja. Ez által, hogyha ezen szerződés el nem fogadtaíik, előnyösebb szerződés kötése iránt, Fiumének forgalma legkisebb veszélynek sem lenne kitéve. Én t. ház, ezek alapján, mint mondottam, abból indulok ki, hogyha magyar társaság alakítása egyrészről erkölcsi és anyagi garantiát nyújtana, de másrészről meg a t. ház kívánságának megfelelni képes volna, továbbá tekintettel arra, hogy a közlekedési bizottságnak a t. ház előtt fekszik egy jelentése, mely a háznak e kérvényekre nézve azt jelenti, hogy, miután egy magyarországi társaság alapítása után benyújtott kérvények, csakis ezen törvényjavaslattal kapcsolatosan tárgyalhatók s ezért kéri a közlekedési bizottság, hogy ezen kérvények adassanak a közgazdasági és pénzügyi bizottságnak és mert ezen jelentést a t. ház még nem tárgyalta, én azt hiszem, annyival mégis csak tartozik a kérvényt benyújtóknak és különösen azon 214 fiumei polgárnak, kik kérvénynyel járultak a képviselőház elé, hogy mielőtt a kérvény sorsa végleg eldől, az illető bizottság véleményét hallgassuk meg. Ezen vélemény azonban a kérvényekre vonatkozólag, érdemileg előttünk nem fekszik. Tehát ezen formai oknál fogva is és eltekintve azon lényeges érdemleges okoktól, a melyeket szerencsés voltam előadni s a melyek egy részét Wahrman képviselőtársam adta elő, én azon kéréssel járulok a t. házhoz, — nem akarok formálás indítványt tenni — hogy méltóztassék Wahrman képviselőtársam indítványa értelmében ezen törvényjavaslatot a közgazdasági bizottsághoz visszautasítani azzal, hogy az ott elmondott aggályoknak, kifogásoknak figyelembe vételével, a szerződés revideáltassék és hogyha a szerződés egyes pontjait revideálhatóknak tartja a kormány, oly jelentést tegyen a háznak, hogy a törvényjavaslat, illetőleg az annak alapját képező szerződés más alakban, a magyar forgalmi viszonyoknak jobban megfelelő alakban terjesztendő a ház elé. Ajánlom Wahrman Mór t. képviselőtársam indítványát a magam részéről is elfogadásra. (Helyeslés a baloldalon.) Lónyay Menyhért gróf: T. képviselőház! A jó kormányzatnak egyik legfontosabb feladata, nem mindent az államhatalom által és az adózok terheltetésével létesíteni igyekezni, de a magán- és társulati munkásságot serkentve, tevékenységének akadályait elhárítva, nagy eredményeket a magántevékenység által teremteni s csak ott közbelépni, hol fontos feladatoknak a magánmunkásság megfelelni nem képes. Ezért helyeslem a magyar tengeri kereskedésnek előmozdítását czélzó javaslatnak kiindulási pontját, mert az államsegély egy oly társulati tevékenység előidézésére szolgál, mely a nélkül nem igen fejlődött volna s egy nagy közgazdászati érdeket, a tengeri kereskedés fejlődését mozdítja elő. Fiume, az egyedüli magyar kikötő, azért a nemzet már nagy áldozatot hozott, saámos milliók segélyével vasúti kapcsolatba hozta az országgal, kikötőjének javítására számos milliókat elköltött, — Fiume, melynek lakói nem csak saját érdekökből, de szivök érzelmei szerint is Magyarországhoz híven ragaszkodnak, teljesen megérdemli, hogy a tengeri kereskedés tekintetében, önálló álláspontra vergődhessen. Üdvözlöm tehát a kormányt ez iránti törekvésében, csak azt sajnálom, hogy 13 évi önkormányzatunk után, most első ízben történik ez iránt intézkedés és főleg sajnálni lehet azt, hogy midőn pár évvel, ezelőtt a monarchia két fele közit létre jött 10 évi egyezség megkötése alkalmával, az osztrák Lloyd subventiója iránt is megköttetett a szerződés, akkor ezen szerződésnél nem volt kellő tekintet Fiume érdekeire s hogy azt most utólagosan kell pótolni. A tervezett segélynyújtás módja a monopólium jellegét viseli magán. Én a monopóliumnak elvileg nem vagyok ugyan barátja, mert azt tartom, hogy csak a szabad verseny s szabad fejlődés képes nagy, állandó és üdvös eredményeket létesíteni. Beismerem azonban, hogy gyakran kiváltság és államsegély szükséges arra, hotrv egy nem létező s az ország érdekében fontos ügy életbe lépjen s majdnem elkerülhetlen a jelen esetben, midőn tengeri kereskedésünk fejlődésének elleutáll egy már régóta virágzó s nagy kedvezményekkel ellátott szomszéd-kikötő. Minden segély mellett is azonban a teljes siker csak az esetben lesz biztosítva, ha — mint azt helyesen kiemelte a közgazdasági bizottság, — ha a kormánynak és törvényhozásnak sikerülni fog helyes kereskedési és tarifa-politikát életbe léptetni. Midőn tehát az elérni kivánt czélt helyeslem: az alkalmazni szándékolt módra s a szerződés némely pontjaira nézve vaunak észrevételeim s aggodalmaim. Mielőtt azonban ezeket röviden elősorolnám: szabad legyen előbb egy formai kérdést fölvetnem, a tanácskozás módja s a határozat hozatalára nézve. Két javaslat fekszik előttünk. Az egyik a minister által benyújtott törvényjavaslat, melyben a minister felhatalmazást kér: a magyar tengeri hajózás és különösen Fiume érdekében egy megbízható vállalkozó társulattal szerződést köthetni, bizonyos előlegesen kijelölt feltételek mellett.
