Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

92 242. országos ülés. április 15. 1880, a közlekedési ministerium — igy tért el a külföldi szakértők többségének véleményétől. Nem akarok ma, t. ház, különösen ezen ünnepélyes pillanatban, a legkisebb gyanúsítással is élni, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az alföld-fiumei vasút indóházánál kifejtett védelem, nem Szeged városa közönségének érdekében történt és nem történik Szeged városa határának, de még nem történt a Tisza-völgyének érdekében sem. Mert ha bővebb figyelemre méltatjuk mindazon töltéseket, melyek az „alföld-fiumei" vasútnak a külföldi szakértők kissebbsége véleménye szerint épített töltésnél történtek, ha mindezt bővebb figyelemre méltatjuk, meg kell azt találnunk, hogy ezen töltések és az azokkal összefüggő külső és legkülsőbb védmüvek, lefektetvén a gyehi hidra letámaszkodván körülbelül s kivált bizonyos részeikben kereszttöltéseket képeznek, melyek mellett a gyehi-hid alatt lévő szorulat egy oly vízduzzasztó akadályt képez, a mely az egész Tisza-vidékre kihatással van. Mindezeket figyelembe véve, mégis Szeged város részére nem a külföldi szakértők többsége által ajánlatba hozott feltöltés fogadtatott el ; holott a 46-ik lapon ismét ekként szólnak: „Lehetetlennek tűnik fel előttünk, hogy egy ily helyzetbe bele lehessen nyugodni. — Szeged sok tekintetben Magyarország központja, de mindenesetre két hajózható folyó egymással! egyesülésénél, két vasúti vonal keresztezésénél, termékeny művelt földek közötti kivételes helyzeténél fogva elsőrendű kereskedelmi csomópont s néhány év alatt nagy és fontos város válbatik belőle. — Ha ez ember Magyarhon gazdagságának és jólétének oly gyors fejlődését látja, nem lehet kételkedni Szeged jövője felett és kétségkívül ajánlatos volna erre számítani akkor, midőn a város legnagyobb része teljesen újra építendő." Továbbá még ezt is mondja: „Eltekintve mindezen veszély és bajtól, mely a védművek ezen vonalban való vezetéséből azok elkészítésére és további fenntartására háramlanék, hátrányos volna oly nagy térséget bekeríteni, mert ez által nagy mérvben szaporodnának a szükséges csatornázási munkálatok, melyek rendes körülmények között a belvizek levezetésére szolgálnának, valamint fokozódnék árvizek alkalmával a belvizek és az átszivárgó viz kiszivattyúzására fordítandó munka. Végre pedig mindenek fölött egy Szeged jövőjébe vágó fontos körülményt kell tekintetbe vennünk. Ha a védműveket a. tulaj dónk ép eni várostól oly távol helyezzük el, a város talajának felszíne jelenlegi állapotában megmarad. Az alacsony és szegényes házak, melyek ismét építtetni fognak, természetesen a régi talajra lesznek helyezve és kétségkívül nemsokára meg fogják határozni az utczák végleges magasságát is, ugy a hogyan eddig volt. — Egynehány kissé tekintélyesebb ház, mely az utczák mentén épülne, elég lenne arra, hogy Szeged talajának felszínét meghatározza ugy, hogy az azontúl csakis nagyon költségesen és az utczákkal szomszédos birtokosok roppant károsodásával volna emelhető." Ez mégis megtörtént, t. ház, habár az igen t. közlekedési ministerium által a kir. biztosság műszaki osztályának vezetőjével közösen megállapított terv egy kissé magasabban jelöli ki az utczákat, mint a hogy azt itt a külföldi szakértők aggodalmasan sejtik. De, t. ház, az összes utczák leginkább 18—20—22 láb magasaknak terveztetnek és a kövezés ezen mélységben rakatik le. Ez éppen elég arra, hogy egy katasztrófa esetén ütköző pontul szolgáljanak a városon keresztül ömlő viznek, hogy viztorlódásokat képezzenek. De tudjuk, hogy igen hibásan mondják, hogy ezek nagyviz esetében mentőpontul szolgálnak; tudjuk, hogy a katasztrófa idején egyik hasonló magasságú utczája Szegednek, a mely a városon keresztül vezet, az u. n. budai országút, mely 22 láb magasságú, tehát éppen oly magas volt, mint az új utczák terveztetnek, menekvő pontul még sem szolgálhatott, mert azon a legnagyobb erővel rohant át az ár. De sajátságos, hogy a kir. biztosság műszaki osztályának vezetője tervezetében világosan kimondja, hogy Szeged város belterületén ő már menekvő pontokat állított fel; világosan van erre hivatkozás ugyanannyira, hogy midőn a tanácsban ez felolvastatott, voltak, a kik e fölött megütközésüket nyilvánították. Erre a kir. biztos azt mondta, hogy a jó hadvezér mindig gondoskodik menekülésről. Én meg azt mondom, hogy a jó hadvezér nem gondoskodik a menekülésről, hanem előremenésről. Nem szabad igj állítani fel a kérdést t. ház és ezt tényleg igy állapítani meg és a drága kövezeteket rakni le a város belterületén. Ehhez véve a drága csatornákat, ezzel vagyok bátor indokolni azt is, hogy én csak az aránylagos feltöltésben nyugodhatom meg. De mielőtt ide vonatkozó észrevételeimet befejezném, még bátor vagyok a külföldi szakértők véleményeiből, befejezőieg valamit felolvasni: (olvassa) „Kérdés, hogy ezen körülmények között, melyeket kifejtettünk, a nélkül, hogy eltagadnók fontosságukat, engednünk kell-e a tények hatalmának s meg kell-e tartanunk Szeged régi talaját, vagy ellenkezőleg nem kötelessége a kormánynak előre és messzebb látni s ory jövőre törekedni, melyet az egyesek kezdeményezése alapján soha elérni nem lehet?! Elfogadhatják-e tehát azok, a kik Szeged jövőjében bíznak, hogy ezen talaj 2 — 3, sőt