Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

SG 242. országos iilós április 15. 1880. •jóhiszeműségében absolute nem akarok kételkedni, de a törvényhozás előtt a dolog egészen rendszeres lefolyása áll s ennél fogva sem a tervezeteket, sem pedig a törvényjavaslatokat megtámadni nem lehet. T. ház! így állván a dolgok, azt hiszem, hibát követnék el a t. háznak türelme, sőt többet mondok, belátása és hazafisága ellen, ha ezen javaslatokat bővebben indokolnám. Ennek következtében ajánlom azokat a t. háznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés jobbfel öl.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni az előadó urnak azon javaslatát, hogy a pénzügyi bizottságnak napirendre tűzött négyrendbeli jelentése a tárgy összefüggésénél fogva általánosságban együttesen tárgyaltassék ? {Elfogadjuk !) Tisza Lajos: Tisztelt ház! {Halljuk! Halljuk !') Kötelességemben levőnek tartom, ki e házban állásomnál fogva leginkább vagyok azon helyzetben, hogy Szeged városának és polgárainak jelenlegi viszonyait minden elfogultság nélkül, alaposan és részleteiben felismerhessem — az előttünk fekvő törvényjavaslathoz szólani s azt, a Szegedre vonatkozólag ezzel együtt beadott törvényjavaslatokkal egyetemben a t. ház figyelmébe ajánlani. [Halljuk! Halljuk!) Czélzatosau mondtam, hogy minden elfogultság nélkül vagyok képes ítélni, mert azt hiszem, hogy azon ellenindítványt, mely beadatott ezen törvényjavaslatok ellenében, nem is lehet más utón megmagyarázni, minthogy igen megfogható indokokból, az illető talán bizonyos elfogultságnak nyomása alatt állott akkor, mikor ezen törvényjavaslatok megítélésére hivatottnak érezte magát. Kern is akarok tehát ezen eliemnditványnyal bővebben foglalkozni; az igen t. előadó ur körülbelül elmondotta reá nézetemet. Csupán az indokolásnak egyik pontjára nézve kell, hogy kiterjeszkedjem, a mennyiben ezen ellenindítványnak igen t. beadója egy helyt azt mondja indokolásában, hogy: „a város kellő középvonalain emelendő védgátakkal nagy messze körökben futó külső-belső körtöltésekkel síb. ellátott tervezet ellenében maga a kir. biztosság műszaki osztályának vezetője is ellenkező nézetben volt és ellenkező kijelentést tett." Más szóval, — ha jól értelmezem, mert egy kicsit homályos a fogalmazás, ez azt teszi, hogy maga a műszaki osztály vezetője ezen megállapított rendezési tervezettel ellenkező nézetben volt és ugy látszik, a t. indítványozó úrral ezt közölte is. Én a t. ház előtt kijelentem, hogy a mint ismét Szegedre fogok menni, fel fogom kérni az illető osztályvezetőmet, világosítson fel engem az iránt, hogy miért nem viseltetett irányomban azon bizalommal, hogyha nem hivatalos utón is, de legalább bizalmas utón közölte volna velem azon véleményét, hogy ő nem helyesli azon tervet, melyet ő velem együtt dolgozott ki. {Derültség és helyeslés.) Én azonban, mondom, nem akarok tovább ezen ellenindítványnyal foglalkozni akkor, mikor ily fontos kérdés, mint Szeged reeonstructiója, áll napirenden, hanem áttérek egyenesen magára a tárgyra. {Halljuk! Halljuk!) Többször mondatott és hangsúlyoztatott e házban, a háznak mindenoldalról nyilvánuló helyeslése között, — hogy a Szeged városát sújtott eatastropha, illetőleg a városnak a catastropha után mielőbb való reconstructiójának kérdése, nem Ítélhető meg csupán azon általános humanisticuszempontból, — mely alá esnék kétségkívül az ország bármely népesebb városának hasonló pusztulás után való mielőbbi felépülése. — Szegednek ugy helyrajzi fekvésénél, mint lakosainak jeliegénél fogva, mint állam és nemzetiségi tényezőnek, különleges fontossága van s mint illyennek reeonstructiója, kiválóan állami érdeket, is képez. Nem fogom tehát a t. ház idejét ennek bővebb indokolásával igénybe venni. — Annyival inkább nem, mert e kérdésben, ily irányban határozott már — a koronás fejedelemtől kezdve a törvényhozás minden factora — midőn az 1879. XIX, XX és XXV-ik törvényezikkeket megalkotta. Az tehát, hogy az államkormány odahasson, hogy Szeged városa a kor igényeinek megfelelő fejlődhetés minden kellékeivel ellátva, újra és mielőbb felépüljön, felépüljön pedig régi helyén, a Tisza és Maros folyók „Szeg"-ébeii, többé kérdés tárgyát nem képezi. — A kérdés ma csak is az lehet: melyek a kellékek, melyik a helyes ut és mód, hogy a törvényhozásnak kifejezett intentiói mielőbb valósulhassanak. {Halljuk! Halljuk!) Annak, hogy egy város romjaiból ismét felemelkedhessek, első múlhatatlan kelléke, hogy polgársága olyan legyen, melyben a régi tűzhelyeihez való ragaszkodás az el nem csüggedéssel és az önfenntartásra szükséges szívóssággal és leleményességgel van párosulva, továbbá, hogy a város közönsége egyetemében, mint hatóság, önerejéből igyekezzék magát felküzdeni, hogy a változott viszonyok követelményeinek megfelelhessen. Mindazok, kik Szeged városát a catastropha óta meglátogatták és szemtanúi voltak, hogy hogy húzódtak annak egyes lakosai lépésről lépésre, — a mint onnan a viz fokozatosan elvonult, feláztatott telkeik földjére, hogy ott minden épitési elméletekkel daczolva, összekeresett romjaikból ma maguknak ideiglenes hajlékot üssenek össze és holnap már kereset után lássanak: tanúságot fognak tehetni e város lakóinak életképességéről.