Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-242
2-12. országos ülés április 15. Í8S0. 87 Azok pedig, kik figyelemmel kisérték a városnak, mint hatóságnak az utóbbi holnapokban hozott határozatait, meggyőződhettek arról, hogy e város polgárai belátván, hogy a reconstructió érdekében nagyobb mérvű kölcsönt kellend kötni a városnak, a vész által okozta anyagi romlásuk daczára, nem riadtak vissza az önmegadóztatásnak a városban eddig egészen ismeretlen módozataitól sem — ez utón a város évi bevételeit előre láthatólag közel 200,000 frttal fokozván. Bebizonyították ez által, hogy önerejükön is igyekeznek talpra állani, a város feltámadásához közreműködni komoly törekvésük és nem várják azt egyedül az irányukban nyilvánult rokonszenv és részvét áldozatkészségétől. — De bebizonyították ezt legközelebb akkor, midőn azon terheket és kötelezettségeket, melyek az előttünk fekvő törvényjavaslatokban foglalt intézkedések folytán a várost fogják illetni, öntudatosan, nagy többséggel, mondhatni lelkesedéssel vállalták magukra. Bakay képviselő urat csak azon körülményre kívánom itt figyelmeztetni, hogy alapos értesülésem szerint, azon gyűlésen a képviselőtestületnek egyik, éppen pártjabeli, független, nem hivatalnok tagja tette az ő saját füleliallattára azon megjegyzést, hogy Bakay urnak e tárgyban történt fellépése nem vehető komolyan. A 2-ik kellék ez esetben: bizalmat önteni úgy a vész folytán elzüllött lakosságba, mint a lakossággal üzleti hitel viszonyban álló idegenekbe az iránt, hogy a város hasonló szomorú csapások bekövetkezhetésátőí jövőre meg leszen óva. Ez, reményiem, már is eléretett, a vároát közelében körül övező, tekintélyes méretekben csaknem teljesen kiépült körtöltésnek építése által, mely még az esetre is, ha az előtte fekvő, ma j már kettős védvonal áttöretnék — emberileg szólva — örök időkre kizárja, az árvíznek a város területére nyomulhatását. A 3-ik kellék: hogy azon egyedüli haszon. mely hasonló pusztulásokból vonható, ne vesszen el a városra nézve, azaz a város ne a vakeset és egyesek szeszélye alapján épüljön ismét fel — ne támadjanak oly alakulások, melyek a további fejlődésnek majdan útjában állanak, de a reconstructió, a város hivatásának és lakói foglalkozásának megfelelő, jól átgondolt s fő irányelveiben változhatlanul megállapított terv szerint indittassék meg és szereztessék meg a kellő biztosíték az iránt, hogy a szerint fog keresztül is vitetni. E terv az 1879-ik XX. t. ezikk rendelkezése szerint már végleg meg van állapítva s kivitelének megkezdése csak az előttünk fekvő törvényjavaslatoknak törvényerőre emelését várja. A terv, magyarázatával együtt több holnap •óta közkézen forog s mindenki előtt ismeretes. Nem akarom tehát azt itt bővebben leírni, csak az irányelveket leszek bátor pár vonással jelezni. {Halljuk! Halljuk!) Arra nézve, ki a szegedi viszonyokat csak némileg is tanulmányozza, szembeszökő, hogy a városnak helyrajzi fekvése éppen ugy, mint nagy részt tiszta magyar lakosságának hajlama és üzleti jártassága mennyire utalja és képesíti arra, hogy mindamellett, hogy lakosságának egy nagy része ma még a földmíveléssel foglalkozik — egy par exceíleuce magyar kereskedő és iparos várossá fejlődjék. Tudtomra alig van város, melyben a magyar fajnak ennyire határozott kereskedő és iparos iránya volna. Ezen kedvező jelenséget meg kellé ragadni a tervezésben. Forgalmi és elhelyezkedési szempontból Iskető kényelmet biztosítani a kereskedésnek, volt az első feladat. E végből vétetett fel a tervbe, a most rendetlen, szakadozott tiszapartnak, mely különben is kiegészítő részét teszi a város védelmére emelt körtöltésnek és a mely mellett a hajók kiköthciáse, valamint a rajta való kirakodás annyi nyomorúsággal van összekötve, rendszeres rakparttá való átalakítása oly beosztással, hogy a folyamon való kereskedésnek minden ága meglelje rajta kényelmes rakodóját. De Szegednek tengelyen való forgalma szintén tekintélyes volt eddig is, kivált a bánattal — e forgalom azonban ugy Szegednek, mint kitérjedett vidékének elláthataílan kárára, hónapokig szünetelt egy állandó hid hiányában, — midőn aztán a forgalom természetesen más irányt keresett magának. Egy állandó hid kiépítése tehát nem csak Szeged jövő fejlődésének, de az egész vidéknek —• miután tudvalevőleg Szolnokon alól egy álló hid sincsen a Tiszán — kiváló érdedében van. A mi már magának a tulajdonképeni városnak beosztását illeti, itt a főszempont bizonyos tekintettel az egészségi és szépészeti követelményeknek egyelőre szerény mérvekben való kielégítésére is, ismét az kellett hogy legyen: hogy a kereskedelem fő forgalmi pontjai egymás között és a város központjával széles utakkal körtessenek össze — tehát a Tiszapart a városon keresztül a Tiszaparttal — a vasúti indóházak, valamint a vidéki főbb közlekedési utak végpontjai a központtal és Tiszahiddal. Kehogy azonban e hangzatos elnevezések: „sugárút", „körút" valakiben azt a gyanút ébreszszék, hogy mi itt a pesti sugárúthoz, vagy a bécsi Ringhez hasonló pompás utakat tervezünk, ki kell emelnem, hogy egyszerűen kövezett közlekedési utakat szándékozunk létesíteni. Hogy ezeket — mennyiben ez a költ-