Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
72 241. országos ülés április 14. 1880. Gulner Gyula: A közvetlen előttem szólt képviselőtársam imént elhagzott előadására csak annyit kívánok megjegyezni, hogy lehet valakinek eltérő véleménve a vita alatt levő tárgyakról és lehet eltérő véleménye azon administratió tekintetében, hogy ne mondjam ellenében, a melyet a minister ur követelt, de egy dolgot én a házban minden körülmények közit nemcsak kerülendőnek, hanem az egymás iránti kölcsönös tisztelet- és becsülésnél fogva, kizártnak óhajtok és ez az, hogy egymás vallásos érzületeit érintsük és sértsük; az ily eljárás, t. ház, semmi körülmények között sem lehet megengedett. (Általános helyeslés.) Ezt én nemcsak azért jegyzem meg, mert a véletlen ugy hozta magává!, hogy utána szólhatok, de mint katholikus ember feljogosítva is érzem magamat a t. képviselő úrral szemben ezt felemlíteni. (Helyeslés.) Minthogy pedig én a szőnyeged forgó tárgyra vonatkozólag nézeteimet már több költségvetés tárgyalása alkalmával elmondottam, a melyekre most hivatkozhatnám, megvallom, nem azért szólalok fel, hog3~ jelezzem azon álláspontot, a melyet már 1873-ban, midőn e kérdés legelőször szőnyegre került, újólag ecseteljem, hanem felszólalok két okból. Az egyik az, hogy elmondjak egyetmást azon kezelésre vonatkozólag, a mely a kezeim köztt lévő jelentésben foglaltatik és a mely egjdelül a 9-es bizottságnak ő Felségéhez felterjesztett jelentését és másfelől a minister urnak ezen jelentésére vonatkozó előterjesztését tartalmazza. A másik ok pedig, a mely felszólalásra késztet, a minister urnak a tegnapi és mai napon tett nyilatkozata. Ez utóbbin kivanom kezdeni. Azt mondja a minister ur és e Tekintetben igazat adok neki, hogy csak alkotmányos emberek szoktak annyi megtagadással birni, hogy ily •— jelentést ez a közkézen forgó jelentés — közzébocsásson. Igaza van a tisztelt minister urnak és én teljes mértékben hódolok ezen önfeláldozásnak, mert ezzel constatálta, hogy ezen jelentés —- egy gyenge kifejezéssel élve — sem több, sem kevesebb, mint ünnepélyes vádirat a vallás- és közoktatási ministerium kebelében kezelt alapok és alapítványok kezelése ellen. (Helyeslés bal felöl.) Ha valaki, t. ház, ama 9-es bizottságnak jelentését végig olvassa, lehetetlen, hogy egy dolog, mint kikerülhetetlen szükség ne álljon előtte és e;'. az, hogy ezen alapok és alapítványok kezelését olyan állapotban hagyni, mint a mely állapotban eddig volt, az ellenőrzésnek minden faktorát onnét ugy kizárni s azt ugy kezeltetni, mint azok eddig kezeltettek, semmi körülmények köztt tovább nem lehet, nem szabad. ED majd beszédem folyamán leszek bátor a t. háznak — bár azt hiszem, hogy a t. minister jól ismeri a 9-es bizottságnak most említett jelentését — szemelvényeket felolvasni, melyekből világosan beigazolható azon körülmény, hogy — a legenyhébb kifejezéssel élve — ezen alapok, bármily természetűek legyenek is, még azok is, melyeknek, miként állittatik, jogi természete kétségtelen és világos: először nem rendeltetésszerüleg használtattak fel, másodszor nem ugy kezeltettek, hogy arra el lehetne mondani, miszerint az ezen alapok és alapítványoknál beállott bizonyos értékcsökkenések és veszteségek, olyanok lettek volna, melyek csak időszakilag, véletlenül közbejött körülmények által idéztettek elő, hanem olyanok azok, a melyek ezélzatos, öntudatos cselekményeknek természetszerű kifolyásai voltak. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Én arra akarom figyelmeztetni a t. házat, hogy egy körülmény magában fokozza ezen előterjesztéseknek jelentőségét és ezen körülmény az, hogy ama 9-es bizottság nem egy parliamenti vizsgáló bizottság, nem egy oly bizotiság, mely esetleg a körülmények súlya és összhatása által talán ä ministeríumra reá oktroy ál tátott, hanem a kik abban részt vettek, azok, hogy ugy mondjam, bizalmi férfiak voltak azon statusból, melyről állittatik, hogy azon alapok és alapítványok az ő tulajdonát képezik; és ez nagy különbség t. ház és ha én az eredményből azt látom, hogy e !?y 0 ty kitűnő tagokból álló, de mégis bizalmi jelleggel birt és felruházott férfiak, kiket ő Felsége magának a t. minister nrnak egyenes előterjesztésére nevezett ki, ezek tesznek egy ily jelentést, melyben olyanok fordulnak elő, mint a melyek itt foglaltatnak, akkor én azt állítom, hogy ezen előterjesztések legenyhébb kifejezésének is én előttem igen éles értelme van. (Helyeslés balfelöl.) Szabad legyen némelyeket azon jelentésből a t. háznak mutatványképen, szemelvényképen felolvasni. Ha egy ily bizottság azt mondja, hogy: „a vallás-alap összes tiszta cselekvő vagyona 287,000 írttal csökkent" — majd reá jövök arra, hogy miért csökkent s továbbá azt mondja, hogy: „a vallásalap összes tiszta cselekvő vagyona 1866. év végén ü 23.985,000, 1876. végén pedig, az időközben vett ingatlanok értékéül a vételárt tekintve, 23.698,000 frtra becsült értéket képviselt, az érték tehát a lefolyt 10 év alatt 287,000 írttal csökkent. Ezen csökkenés azonban a vagyon reális értékét nem érinti, sőt a menynyiben a tőkéknek 1866. évi névértékű álladéka az által, hogy a régi alakú államkötvények egységesítettek és 3.326,450 frtnyi államkötvények eladattak, összesen 1.223,000 írttal kisebb lett, az összvagyon tényleges gyarapodását jelezhetnők, ha a nagy terjedelmű birtokok vásárlására
