Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
241, országos ülé Szalay Imre: . . . hasonlóképen ki vannak zárva az izraeliták is. A mi az alapítványok kérdését illeti, bátor vagyok erre nézve nézetemet elmondani. [Halljuk !) r Én részemről egyszerű megoldását látom az alapítványok kérdésének általában akkép, hogy minden papi birtok és alapítvány, melyek a katholikusoknál és nem katholikusoknál léteznek, — mint más országokban, névszerint Francziaországban és Olaszországban történt — az állam részére lefoglaltatnék és pedig azon czélból, hogy ezen alapok és alapítványok azon czéíra fordittassanak, a melyekre a régibb időkben adattak, tudniillik részben a népnevelés czéljaira. [Felkiáltások a szélső' baloldalon: A honvédelem czéljaira is adattak!) A püspököknek — igenis helyesen mondják tisztelt képviselőtársaim — azért adattak azon nagy birtokok, hogy ä honvédelemre is használják és hogy bandériumot vezessenek, ha az ellenség az országot megtámadja. De magától értetődik, hogy midőn e lefoglalást az állam érdekében szükségesnek tar tom, azt nem akarom a kormányon ülő férfiakra, a ministerelnök úrra és ministertársaira, szóval a kormányra bízni, mert ezekre nem ilyen nagy vagyont, de egy krajczárt nem biznék. Azt is csodálom, hogy a mig a ministeriuaj, a mint azt Irányi t. képviselőtársam is megjegyezte, a havai királylyal szerződést köt s más ily fontos dolgokat elintéz: addig oly kérdéseket, melyeknek megoldását mindenki kívánja, szükségesnek tartja, nem tekinti fontosaknak. Nem nagy dolog, a mire a ministerelnök urnak gondolnia kellene, liogy t. i. az ünnepek, melyek a mezó'gazdaságra nézve oly károsak, mert többnyire éppen oly időre esenek, mikor a legnagyobb munka folyik: vasárnapra, vagy a téli napokra tétessenek át. Sajátságosnak tartom, t. ház, hogy a törvény miképen tartatik meg ezen országban. Az ünnepekre nézve más törvényt nem ismerek, mint az 1868: LIII. t. ez. 19. §-át, mely azt mondja, hogy a vasárnapokon minden nyilvános és elkeriilhetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Én részemről azt kérdem: ki más fogja megítélni jobban, mint a tulajdonos, hogy elkerülhetetlenül szükséges-e neki valamely munkája? A ki gazda, figyelemmel kisérhette azt, hogy sokszor vagy a gabona, vagy a renden levő széna elromlik a miatt, hogy nem takaríthatják be vasárnap délután, noha néha körülbelül félórányira is van a községtől, hol talán a vallásfelekezet akkor ünnepet ül. És az emberi szabadság jogkörébe vágónak és helytelennek tartom, hogy valaki, a ki nem lősz valamiben, kényszeríttethessék arra, hogy higyjen. S hogyan történik ez? Ott van mindjárt — a zsidókat veszem például — egy j április 14. 18S0. 71 haszonbérlő, a kinek nem ünnepe a vasárnap s mégis, ha vasárnap dolgoztat csdédeivel a pusztán, a hol egy mértföldnyire templom nincs is, megbüntettetik a szolgabíró által, az alispán helybenhagyja, a belügyminister szintén. Tagadom akárkinek azon jogát, hogy ezért valakit megbüntethessen. Különben is annak megítélése, hogy elkerülhetetlenül szükséges-e a munka, nem a szolgabírót s nem is a mimstert illeti, hanem illeti őt önnön magát. Leskó t. képviselő ur előadására szintén szükségesnek tartok némelyeket megjegyezni. Azt mondja ő, hogy nagyon helyes az előrehaladás és ez irányban meg is kell tenni mindent, hanem csak ugy, hogy az összhangba hozható a nép jelenlegi műveltségével. Sajátságos, hogy valaki ilyent mondhat. Ha ez elv alapján állanánk, ma ki kellene mondani azt is, hogy lutherani comburantur és ez esetben semmi előrehaladás nem képzelhető. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy ha az egész országot megkérdeznők, akarják-e a polgári házasságot, a választók „nem"mel felelnének. Ha csakugyan est mondanák, a mit én nem teszek fel, akkor ennek oka az lenne, mert a papságnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy kézzel-lábbal és mindennel, a mivel teheti, agitál minden ellen, a mi előbaladásra mutat. Élő példa erre azon nagy hadjárat, melyet a katholikus papság folytatott a községi iskolák létrehozása ellen. Méltóztassanak csak emlékezni azon escessusokra, melyek O-Budán történtek, midőn a kofák szétverték a községi iskola híveit. Igenis, ha felbujtatják a népet, akkor az ellene fog szavazni a polgári házasságnak; de méltóztassék csak a papságnak, — a mint kötelessége volna — megmagyarázni a népnek, hogy a polgári házasság nem zárja ki azt, hogy ha valakinek tetszik, éljen azzal a hokusz - pokuszszal, a mit a papság a házasságkötésnél véghez szokott vinni. (Felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Miehl Jakab: Tiltakozom az ily kifejezés ellen. Szalay Imre: A katholikus papságnak — ugy látszik — nem igen tetszik állításom, (ügy van! jobb/elöl) Én mint katholikus ember a legjogosabban mondhatom ki -véleményemet és azért, mert a formát nem tartom lényegnek, említhettem azt, a mit említettem. Hogy ha a katholikus lelkészek megmondanák a választóknak, hogy azok, a kik polgári házasságra lépnek, a katholikus egyház szertartásait is megtarthatják: a választók bizonyosan nem lennének az ellen és ez még nag} r obb mértékben állana akkor, hogy ha a stólát, melyet ilyenkor fizetnek a házasulandók, a lelkészek elengednék. Ezekben akartam nézeteimet röviden előadni. Pártolom Irányi Dániel határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
