Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-241

70 241. országos ülés április 14. 1880. 1848-ig a katholikus vallás volt az uralkodó vallás és minden vagyon és birtok együttesen kezeltetett. Ez a viszony megszűnt. Teremteni kell egy új viszonyt s törvényileg ki kell mondani, hogy azok az alapok adassanak vissza a magyar katholikus autonómiának, majd fog erről gondoskodni ő excellentiája. Helfy Ignácz képviselő ur indítványát nem fogadom el, mert „timeo Danaos et dona ferentes". (Derül'ség.)Én mersze távolban azt látom, hogy ott félig az egyházi javak saecularisatiója lappang, már pedig e házban akár katholikus, akár protestáns alapokról lesz szó, őszintén kijelentem, hogy azon a pénzen nincs soha áldás és oda jutunk, a hova Olaszország rövid pár év alatt jutott, hogy az egész olasz egyházi birtokból se pénz, se posztó nem marad, (Derültség) a hol a király által kiküldött bizottság kénytelen volt bevallani, hogy sohasem volt az olasz egyház oly szegény, mint most s hogy a cultusról újonnan gondoskodni kell. A költségvetést általánosságban elfogadom. Szalay Imre: T. ház! Csak nagyon röviden szándékozom hozzászólani a fölvetett kérdéshez ; de szükségesnek tartom mégis némelyeket elmondani az e kérdésben felhozottakra. Ugyanis a t. ministerelnök ur beszédében, melyet Irányi Dániel képviselőtársam határozati javaslatára elmondott, azt állította hogy Magyarországon vallásszabadságról, hála istennek, már hosszabb idő óta szónak nem kell ejtetni és Magyarországot egyáltalán ugy tüntette elő, mint a hol a vallásszabadság a legnagyobb mértékben virágzik. Én bátor vagyok, t. ház, magából a törvényből megmutatni azt, hogy mennyire van itt nálunk vallásszabadság és mennyiben helyesek azok, a miket a t. ministerelnök ur mondott, midőn a vallásszabadságot Magyarországon nagy fönnhangon kikürtölte. Az 1868 : LM. t. ez.-ben a vallásügyekről a 19. §-ban a következő foglaltatik: „egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait megtartsák". Ez igy igen szépen hangzik, hanem méltóztassanak mindjárt a következő sort elolvasni: „vasárnapokon azonban minden nyilvános, nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő". Én itt az országban ismerek igen sok vallásfelekezetet, pl. az izraelitákat, nazarenusokat és szombatosokat, a kiknek a vasárnap éppen nem ünnep és mégis a törvénynek említett §-a értelmében, kötelezve vannak a vasárnapot megtartani. Ha. itt az ellenmondás nem egészen világos, akkor én nem tudok mondani világosabbat. A vallásszabadság kérdésében lehetetlennek találom, ha csak valaki nem tart a papságnak azon részével, mely a világosságtól irtózik és a sötétségben érzi csak jól magát, mondom, lehetetlennek tartom, hogy be ne lássa azt különösen katholikus ember, hogy a reformok ideje ezen téren valóban már elérkezett, sőt már túl is multa azon időt, midőn intézkedni kellett volna. Mert a mig más vallásfelekezet, legyen az bármely, autonómiával dicsekedhetik, melyet az igaz, némelyek véren vettek meg, addig a katholikus vallásbeliek még mindig a régi nyomás alatt nyögnek. Méltóztassék csak felvenni azt, hogy a mig más vallásfelekezetnek papjaikat választhatják és a püspökeik is választhatók az öíszes felekezet, az egvháztanács által: addig minálunk meglehet, a községek által éppen nem szeretett emberek tolatnak a nép nyakára papoknak, a kik őket a vallás vigaszában részeltetni hivatva vannak. Elfogadható volna, ha az illető pap a község által oly arányú fizetésben részeltetnék, mint ez általában a reformátusoknál van; de nálunk vannak régi canonika visitúk, a melyeket már az idő túl haladt, a melyek 50, 60, 100 évvel ezelőtt creáltattak és a melyekben a patronusnak fönnhatósági joga ugyan elismertetett, ez azonban már semmit sem fizet a papnak, hanem fizeti a papot a nép, a nélkül, hogy joga volna papját választani. Én helyesnek tartom — főleg mikor a 19. században mindenki arra tör, hogy saját maga intézhesse ünsorsát, — hogy az határozhasson a papválasztásban, a ki fizeti. Vallásszabadságról beszélünk, t. ház. Hát vallásszabadság-e az, hogy ha a jelenlegi vallásés közoktatásügyi minister ur történetesen katholicus nem volna, ülhetne-e a ministeri széken? Vagy vallásszabadság az, ha a koronásfő, ha nem katholicus, az ország törvényei szerint nem lehet király ? Én részemről — ismeretes nézetem — ezt nem azon szempontból mondom, mintha a királyokat nagyon szeretném, de ezt mégis sajátságosnak tartom. Elég különös, hogy mikor vallásszabadságról beszélünk, a minister ur ugy állítja elő a helyzetet, mintha már minden rendén volna s ez nálunk túlhaladott álláspont lenne, Hasonlóképen sajátságos az, hogy a katholikus püspököknek a főrendiházban helyök van. Én a főrendiházat oly kinövésnek tartom a mostani korszellem értelmében, mint a mely kinövés kivágandó, amputálandó, mert annak semmi hasznát nem látom (Helyeslés a szélső baloldalon) és mindennek daczára mégis a katholikus püspökök ott szavazati joggal bírnak, mig ellenben a reformátusoknak erre joguk nincs . .. Mocsáry Lajos (közbeszól): Nem instálunk belőle!