Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-241

gg 241. országos ülés április 14 1880 reállításáért. Az 1867. országgyűlés tartama alatt visszakövetelte Magyarország önállóságát, függetlenségét és mindent elkövetett arra nézve, hogy az 1867. évi közösügyes kiegyezkedés létre ne jöjjön és miután e kiegyezkedés létre jött, azt a nemzetre nézve vészthozónak, károsnak, sőt átkosnak is nevezte, annak megszüntetése érdekében küzdött egész 1875. évig, mikor elveinek megváltoztatása következtében sikerült neki bejutni a ministerelnöki székbe, szegre akasztván — mint ő maga mondta — a multbau vallott politikai hitelveit. De, mint ministerelnök sem tartotta meg programmját, nem tartotta meg igéretét. Ugyanis köztudomása dolog, miszerint, (Felkiáltások jobbfelöl: Dologra!) Igenis ez a dologra van, mert Tisza Kálmán ministerelnök, megfeledkezve magáról tegnapelőtti nyilatkozatában, midőn azt merte kibocsátani száján, hogy ő soha sem szegte meg szavát, nehogy a nagy közönség tévútra vezettessék és akadjon e hazában, a ki hitelt adjon e nyilatkozatának, képviselői állásomból kifolyó kötelességemnek tartom felvilágosítani a nemzetet Tisza Kálmán ur múltjáról, eljárásáról, politikai hitrehagyoítságáról. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Halljuk az elnököt!) Elnök: Méltóztassék a tárgy mellett maradui. Csanády Sándor: Köztudomású dolog, t. ház, miszerint midőn Tisza Kálmán ur a ministerelnöki széket elfoglalta, hogy elkövetett hibáit némileg kimentse, itt a képiselői házban oda nyilatkozott, miszerint ő csak azért fogadta el a közös ügyes alapon a ministerelnökséget^ hogy az állami bevételek és kiadások közötti egyensúlyt helyreállítsa. Kérdem a ministerelnök úrtól önönmagától, ha jelen volna, beváltotta-e a nemzet szine előtt tett ezen igéretét; kelyreállította-t; az állami bevételek és kiadások közötti egyensúlyt; lejebb szállította-e az adókat, eszközölte-e a nemzetnek ugy a szellemi, mint az anyagi téren való előhaladását ? Miután ő nekem erre nem felelhet, oda vagyok utalva, hogy én mondjam ki, hogy ezt sem tartotta meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyanis Tisza Kálmán ministerelnök ur megszavaztat engedelmes többsége által adó felemeléseket, pedig azon képviselőket nem azért küldték ide választói, hogy a már is elviselhetetlenné vált adókat még magasabbra emelje; és daczára annak, t. ház, hogy ő az államadósságokat néhány száz millióval szaporította, daczára aimak, hogy új adókat hozott be, az állami bevételek és kiadások köztti egyensúlyt nemcsak helyre nem állította, hanem a hiányt nagy mértékben nevelte. (Egy hang a jobboldalon: Halljunk már valami újat is!) Ezzel, azt hiszem, t. ház, hogy sikerült kimutatnom azt, (Derültség a jobboldalon), miként Irányi Dániel t. képviselőtársamnak tökéletes igaza volt akkor, a midőn kimondta e képviselőházban, hogy a minister urak megszokták szegni ígéretüket. (Felkiáltások a jobboldalon: a dologra! A mi már t. ház, az Irányi Dániel t. képviselőtársam által beadott, a lelki szabadság és vallási jogegyenlőségre vonatkozó indítványt illeti, azt hiszem, hogy egyetlenegy tagja sincsen e háznak, ki ez indítvány ellen szavazna, vagy szavazhatna, ha ugyan meggyőződését követi. (Felkiáltások jobbfelöl: Rendre kell utasítani! Ez nekem hitem. Sőt t. képviselőház, meg vagyok győződve róla, miszerint ha ministerelnök ur jelen volna, e perczben, ő maga szólítaná fel pártját az Irányi Dániel t. képviselőtársam által beadott indítvány elfogadására s ezt tenni kötelessége volna neki, ha csak meg nem akarná semmisíteni az egyházi téren való működését. Ha tudjuk, t. képviselőház, miszerint a múltban Tisza Kálmán ur volt egyike azoknak, kik a lelkiismereti szabadság és a vallási jogegyenlőség érdekében működtek; Tisza Kálmán ur is volt egyike azoknak, kik az 50-es, az önkényuralmi, a patentalis korszakban, résztvéve a debreczeni egyházkerületi gyűlésen, a midőn szuronyerdőkkel vették körül Debreczenben a protestáns templomot s a mikor kényszeríteni akarták a protestánsokat, hogy a pátenst fogadják el, szüntessék meg önkormányzati jogaikat, mondom, egyike volt azoknak, kik kimondották, hogy jöjjön be a katonaság, ha mer, az isten házába, de mi a pátenseknek nem engedelmeskedünk. Elfogadom Irányi képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Leskó István: T. ház! Irányi Dániel t. képviselőtársam a rhetorika minden kellékeivel ellátott beszéde, két fontos kérdést foglal magában, t. i. a vallásszabadságot és a polgári házasság behozatalát. A vallásszabadság, egyenlőség, haladás, mindmegannyi igen szép és üdvös eszme, de csakis akkor, ha alkalmazásuk, kellő arányban a nép műveltségéhez történik; ellenkező esetben ellenkező irányban hatnak. Szokásunk minden behozandó új intézménynél a civilisált külföldre, különösen Amerikára hivatkozni. Ez helyes, ha viszonyaink megegyeznek az amerikaiakkal, hogyha ez által népünk vallási és erkölcsi érzülete emeltetik. Különben megjegyzem, hogy nincs civilisált állam, melynek oly széleskörű vallásszabadsága volna, mint Magyarország. A mi a polgári házasságot illeti, (Halljuk!) itt tulaj donkép a házasság szabályozásáról van szó. Nem lehet tagadni, hogy ez oly fontos kérdés, mely nemcsak az államot, hanem az összes felekezeteket illeti és az összes felekezeteknek égető kérdése.