Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

239. országos ülés április 12. 1880. 17 ur figyelmét mindezen dolgokra kiterjeszti és a ház által kegyesen megszavazandó nagyobb tételt ezeknek terjesztésére és ezen rendszer meghonosítására fogja fordítani, kérem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság által javasolt tétel-felemelést elfogadni méltóztassék. Láng Lajos: Csak egy pár pillanatra szándékozom a t. ház figyelmét igénybe venni és nem annyira magához a tételhez kívánok szólani, a melyet a pénzügyi bizottság által ajánlott magasságban elfogadok, mert hisz nincsen valami lényeges különbség ezen és az eredeti tétel közit, mint inkább azon módról kívánok némelyeket megjegyezni, a melylyel a legutóbbi időben ezen költségvetési tételek felemelése keresztülvitetett. Én, t. ház, ezen egész eljárást elhibázottnak tartom, mert félek attól, hogy csakhamar utánzásra fog találni. Én, t. ház, az állami segélyt fontos dolgokban egyáltalában nem óhajtom megvonni, sőt elismerem, hogy az államnak nemcsak jo>ra, de kötelessége is ezen intézeteket támogatni. De félek attól, hogy az államsegély megadásával nem fogjuk azon czélt elérni, a melyet elérni akarunk. Sokszor tapasztalhattuk azt, hogy ha államsegély lett nyújtva egy vagy más intézetnek, éppen az ellenkező czél éretett el, mit legjobban illustrál a háziipar terjesztésére megadott állami segély és hogy az egyes egyletek buzgalma, ha segélyben részesülnek, lankad, mig végre maga az egylet is feloszlik. Teljesen osztom az előttem szólt képviselő ur nézőiét és engem sem vezet e tekintetben pártszempont, mert ha ez vezetett volna, akkor megszavaztam volna nem ezen, hanem azon tételt, a mely eredetileg javasoltatott. Én azonban félek attól, hogy azon üdvös mozgalomnak, a mely a mezőgazdaság terén a legutóbbi időben megindult, ezen segély megadása nem fog előnyére válni, mert ez az érdekeltséget, a melyet e tekintetben tapasztalunk, nem fogja ébreszteni, hanem hogy annak folytán, mert némileg ki lesz elégítve az első törekvés, a lelkesedés, a mely nálunk új dolgok iránt ugy sem tart soká, lohadni fog; mig ellenkezőleg, ha i,em szavaztuk volna meg ezen összeget, az érdekeltség tovább terjedt volna és nagyobb eredményt értünk volna el. Én azt hiszem, hogyha szélesebb körben terjedt volna el az érdeklődés, az egyletek magánhozzájárulás utján is elő bírták volna teremteni a szükséges összeget, a melyhez az állam is hozzájárulhatott volna. A mit én leginkább hibáztatok ezen eljárásban, az, hogy nélkülözi a tervszerűséget. Az egyik, vagy másik budgettétel emelése, a mely •tkként indítványoztatik, soha sem történik oly átgondoltan, mintha ez egy minden részében összefüggő előterjesztés alapján történt volna. ivÉrvii. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. És ha a budgettételek ekként való emelésére agitatió lesz, ez azt fogja eredményezni, hogy mindig azon tétel fog megszavaztatni, a mely nagyobb. Mert rendesen ott, a hol ezen dolgok megvitattatnak — nem akarom egyáltalán akármelyik szaktestületnek competentiáját ezen tekintetben kétségbe vonni — de valljuk meg a dolgot, ugy a hogy van, ott hol ezen tételek rendesen előfordulnak, legtöbb ember, a ki megszavazza, nem törődik azzal, hogy tulaj donképen részleteiben mire lesz fordítva, hanem egy-két — elismerem a legkiválóbb — ember indítványára szoktak elfogadtatni és az ily agitatió mellett, mindig bizonyos nem teljesen alapos komolyság fejlődik ki. Azt látjuk ezeu javaslatoknál, a mennyiben itt a kereskedelmi ministerium budgetjét akarták felemelni oly czélokra, melyekről a közoktatási btulget gondoskodik, tehát itt is mutatkoznak olyan dolgok, melyekről azok, kik azzal foglalkoznak és kiknek beható ismerettel kellene bírni, azt nem szereztek maguknak. Én tehát nem azért csupán azon czélból, hogy jövőre elkerültessék, óhajtanám azt, hogy kérje fel a ház a t. kereskedelmi minister urat, hogy legközelebbi budget-jelentésében részletesen terjeszkedjék ki indokolásában arra, hogy micsoda összegeket fordított eddig is ilyen ipari, kereskedelmi, gazdászati czélokra és különösen mi volt azoknak eredménye, mert a nélkül itt a ház nem tudja megítélni, hogy miféle eredményekre vezettek azon különböző intézetek, egyletek, vagy egyes czélokra fordított költségek; és hogy ha ezt nem tudjuk, akkor nem lehet kellő alapossággal és komolysággal megszavazni ezen tételeket. Ez volt felszólalásom indoka, különben ajánlom ezen tételnek elfogadását. Lukács Béla: T. ház! Én teljesen egyetértek egy tekintetben a t. előttem szólott képviselő úrral. A magam részéről is sajnálom, hogy ezen összegeknek felemelése tulajdonképen egy agitatiónak, egy országos mozgalomnak következménye; hanem ennek igen egyszerű oka van, oka az az általános szükségérzet, a mely az országban szerteszét uralkodik; és oka másrészről azután a kormány érzéketlensége ezen szükséggel szemben, (ügy van! a haloldalon.) Ha kezdettől fogva már megfelelő, legalábbb a mostani, vagy hasonló összegeket előirányzott volna ezen általában mindenki által szükségnek elismert érdek előmozdítására, akkor nem került volna azon helyzetbe, a mely elismerem, ezen házra és ezen háznak reputatiójára nézve egyáltalán nem derít valami szép és kellemes fényt; nem lettünk volna abban helyzetben, hogy a kívülről jövő pressió és agitatió folytán kénytelen azután a ház annak hódolni, kénytelen legyen felemelni oly dotatiót, melynek szükségessége általánosan el van ismerve, 3