Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-239
10 239. országos ülés április 12. Its80. indítványomban foglalt összeget máris nyomasztó pénzügyi viszonyaink tekintetbe vételével és érett megfontolással állapítottam meg azon magasságban. De meghajolva az oly szükséges megtakarítások ellenőrzésére kiküldött bizottságnak ugy ezen kötelességéből, mint az indítványom indító okainak teljes méltánylásából eredő indokolása előtt, csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t, házat, hogy az alkalmazás mikéntjében rejlik a segély gyiimölctének jövője. Nem rohamos beruházásokat kértem én, de beérve a csekély összeggel, érett megfontolás után és a mennyire lehet, szakképzett egyének meghallgatása után megállapított rendszer megalkotását, életbeléptetését óhajtom, mely reodszernek szigorú megtartását és a szükséges és üdvös egymásutánnak el nem mellőzésével kérem alkalmazását. Kerülni kívánok minden meggondolatlan káros elhamarkodást, de egyúttal kerülni kívánom a tespedő tétlenséget is; nem egyesek érdekét kívánom én segélyezni, de az összérdek szorgalmazását óhajtom és azért az egyesek érdekeit csakis akkor látnám tekintetbe vehetőnek, ha az összérdek előmozdítására szolgálnának. És miután indítványomban és annak egyes részeiben felismerhető azon rendszer, a melynek inaugurálását kérem és óhajtom, azért én a ház figyelmét ezúttal ismétlésekkel nem kívánom igénybe venni, de csak egyszerű rövidséggel kérem a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister urat, hogy jövő intézkedéseiben legyen szíves az általam meg mondandó egyes pontokra figyelemmel lenni. Mert méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy én ezúttal a törvényhozástól mezőgazdaságunk emelésére nem könyöradományt kértem, hanem rendszeres eljárás mellett valamivel nagyobb tételeket. Ezek alkalmazását leginkább kérném a marbatenyésztésnél, a szükséges tenyészterületek megállapításánál, a melynek megállapítása a vidéki egyletek és a ministerium által kiküldendő szakemberek és tanárok által nagyon könnyen eszközölhető. Ne fektessünk túlságos nagy súlyt a külföldi marhafajoknak még ezentúl is nagy mértékben való behozatalára, használjuk fel a hazánkban levő jó fajokat. Még a külföldi fajok közül is alkalmasabbak a tenyésztésre azok, a melyek már megkonosultak, mint azok, a melyek a külföldről most behozatván, még ezután fogunk kitétetni a meghonosítás veszélyeinek. Használjuk fel a hazában levő anyagot és ne költekezzünk a külföld javára. Terjesszük a tenyésztés helyes rendszerét. Erre szükséges a szakoktatás s a szakirodalom, különösen a népies szakirodalom terjesztése, mert hangsúlyozom ismét és ismét, hogy a mezőgazdaság bajainak orvoslását alulról kell kezdeni. A gazdagok könnyen megszerezhetik az ismereteket és könnyen fel tudják szerelni gazdaságaikat. Alulról kell kezdeni a javítást s ezért kívánom én a népszerű szakirodalom terjesztését. [Helyeslés?) A szakoktatásra nézve figyelmébe ajánlom a minister urnak az ösztöndíjakat. Ezek megállapítása fogja mindinkább terjeszteni a szegényebb gazdaközönségben azon óhajt, hogy fiait szakoktatásra küldje. A létező tanintézetek között pedig kérem a t. minister urat, hogy figyelmét leginkább a földmíves-iskolákra méltóztassék fordítani. Ez iskolákban nagy hiány az, hogy az ifjaknak 17—18 éves korában kezdődik kiképeztetésök s igj, a ki kikerül onnan, mindjárt elviszik katonának, mire visszakerül, nem veheti hasznát az atyja, vagy az, a ki kiképeztette. Méltóztassék a minister ur meggondolni, nem volna-e helyesebb a szakoktatást előbb kezdeni, ugy hogy az ifjú, katonáskodása előtt még 3 — 4 évig hasznosíthassa magát nemcsak saját telkén, de példája által mások előtt is. A mi az egyesületeket illeti, bátor vagyok felkérni a minister urai, hogy azok minél nagyobb számban való alakulásához hozzájárulni méltóztassék s azoknak szakképzett titkárait, mint tudó\ sítókat használja fel. Tudjuk, hogy gazdasági tudósítókat az ország minden vidékében keres a t. minister ur. A xninisteriumnak szüksége van minél több ilyen tudósítóra. Szerintem erre leghivatottabbak volnának a gazdasági egyesületek titkárai. Bátor vagyok arra is reflectálni, a mi nem most, hanem a költségvetés általános tárgyalása alkalmával hozatott fel, hogy a gazdasági érdekek, a közigazgatási bizottságban is képviseltetést nyerjenek. Egészen helyes az, mire a t. ministerelnök ur hivatkozni méltóztatott, hogy t. i. a közigazgatási bizottság választott tagjai maguk is gazdák, értenek hozzá. De méltóztasííék figyelembe venni azt, hogy egy magános gazda nem lehet egészen tájékozva az egyesület működésének kiterjesztéséről. Nem lehet ennélfogva tudomása mindarról, a mi részint az egyesületek által elrendeltetett, részint az egyesület által megkezdetett. Ha tehát a gazdasági érdekek kép visel tetését a választott tagokban keressük, akkor legalább engedtessék meg az, hogy a közigazgatási bizottságok tárgyalásainál, a gazdasági egyesületek titkárai legalább a gyűlésen jelenlevő, ha szavazaíképességgel fel nem ruházott referensekként szerepeljenek, kik a választott tagokat felvilágosíthatnák mindarról, a mi a gazdaközönség érdekében fekszik, végre figyelmeztetni kívánom a minister urat a borászat tekintetében felállítandó központi kísérleti és a gazdasági vetőmag kisérlo és vizsgáló intézetekre. Azon meggyőződésben, hogy a minister