Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

132 '243. országos ülés április 16. 1SS0. kérdésében, rokonszenves többséggel találkoztam, mely indítványomat egyhangúlag elfogadta {Ugy van! balfelöl) és ime most mit kell tapasztalnom ? Tavai a vallásszabadság ügyét leszavazták, a polgári házasságot is csak többséggel fogadták el. A t. ministerelnök ur nem tartja sürgősnek a vallásszabadság kérdésének eldöntését. Más, egyéb ügyeknek elintézését előbbre valónak tartja. Volt idő, midőn a ministerelnök ur nem igy gondolkodott. Midőn 1869. nov. 4-én a vallásszabadság iránt beadott törvényjavaslatom napirendre került, a t. ministerelnök ur, akkor a balközép egyik vezértagja, az én törvényjavaslatomat mellőztetni kérte s a helyett maga a következő törvényvaslatot indítványozta: 1. §. A teljes vallásés lelkiismereti szabadság mindenki részére biztosíttatik. „2. §. A polgári és politikai jogok élvezeténél a hitvallás különbséget nem tesz; de viszont a hitvallás senkit az állampolgári kötelességek teljesítése alól föl nem old.'

: Ezen kivül a központi bizottság határozatával szemben, mely szerint a kormány a teljes és általános vallásszabadság, egyenlőség és viszonosság gyakorlati kivitele iránt mielőbb törvényjavaslat beadására utasíttatott, a következő határozati javaslatot adta be a t. ministerelnök ur: „A ministerium utasittatik, hogy még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő egyes törvényeink azon részeinek, melyek a hitfelekezetek egyenlőségével és a viszonossággal ellenkeznek, megváltoztatása, a kötelező polgári házasságnak behozatala, az anyakönyveknek polgári hatóságok által vezetése és a szentszékek eltörlése iránt." Pártolták ezen határozati javaslatot Szathmáry Károly, Szontagh Pál (csanádi), Tisza László s többen. De t. ház, a mint imént szerencsém volt megemlíteni 1875-ben is, tehát akkor, midőn a ministerelnök ur már azon helyet foglalta el, melyen most ül, és később 1876-ban is szükségesnek és sürgősnek találta mindkét reform-kérdésben az intézkedést, sőt a minap tartott beszédében is az által, hogy arra szólított fel, ne tulaj doni isam akarat hiányának a mulasztást, hanem keressem az okot inkább tehetsége és képessége elégtelenségében, ez által mondom, elismerte azt, hogy a vallásszabadság behozatalát maga is szükségesnek tartja. Mert a ki valamely mulasztás elkövetése miatt azzal védekezik, hogy nem rajta, nem akaratán múlik, hanem, hogy a körülmények gátolják, az elismeri, hogy akarja, szükségesnek, sürgetősnek tartja. A mi már ezen tehetség, ezen képesség hiányát illeti, én nem fogok erre nézve a t. ministerelnök úrtól bővebb magyarázatot kérni. Sejtem, hogy mire czélzott. De ne vegye nekem rósz néven a t. ministerelnök ur, ha azon gyanút fejezem ki, hogy a t. ministerelnök ur aligha követett el mindent, a mi hatalmában, a mi tehetségében állott, hogy ezen akadályt az útból elhárítsa —- latba vetvén egyrészről saját meggyőződését, az ország kívánságát, az intézkedés szükségét,^ másrészről a képviselőháznak követeléséi. {Elénk helyeslés a szélsőbalról.) De lenne bár úgy, hogy a ministerelnök ur minden igyekezete meghiúsult, ez esetben engedje meg, hogy figyelmeztessem, miszerint parlamentáris ministernek, midőn egyrészről meggyőződése és adott szava, másrészről hivatalos állása közt kell választani, haboznia nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) T. ház! Áttérek a polgári házasság kérdésére, illetőleg azon mentségekre, melyeket a t. igazságügyminister ur a maga mulasztásának szépítésére felhozni jónak látott. Két okot hallottunk a t. miuister ur szájából, melylyel azt igyekezett bebizonyítani, hogy ő tulaj donképen semmi mulasztást nem követett el. Az egyik az volt, hogy a képviselőház tavalyi határozata nem foglal magában határidőt, a melyen belül a törvényjavaslatot a polgári házasság iránt be kell terjeszteni. A hozott határozat szerint a t. képviselőház a törvényjavaslatnak mielőbbi benyújtására utasította a ministert. Már hogy ezen kifejezés oda magyarázható legyen, hogy az egy évnél koszszabb időt is jelenthessen, azt részemről nem engedhetem meg, nem engedhetem meg akkor, mikor oly törvényjavaslatról van szó, a melynek annyi előzménye van, a melyet jó akarattal kéthárom hónap alatt el lehet készíteni. A másik ok, melyet a t. minister ur felhozott, abban áll, hogy e kérdés rendkívül fontos, hogy az sok nehézséggel van összekapcsolva. A kérdés nehéz, monda, mert nálunk a házassági materiális jog felekezetek szerint különbözik; nehéz, mert meg kell állapítani a házassági akadályokat, meg kell határozni a feltételeket, melyek alatt a házasság elválasztható, vagy felbontható legyen, és végre gondoskodni kell közegekről, a melyek előtt a polgári házasság megköthető legyen, illetőleg a melyek az anyakönyveket vezessék. Tavaly, midőn ugyané tárgyban felszólalt a t. minister ur, azzal állott elő, hogy ezen kérdést lehetetlen a polgári törvénykönyv tárgyalása nélkül elintézni, emlékeztetvén, hogy a házasság a családi jognak, a családi jog pedig a polgári törvénykönyvnek egyik részét képezi, és ígérve, hogy majd midőn a polgári törvénykönyv előkerül, ezen kérdés megvitatása is helyén lesz. T. ház! Az nem szenved kétséget, hogy a házasság a családi joggal összefügg; azonban azt, hogy a házasságnak miként való kötése a családjogra legkisebb befolyással legyen, nem ismerhetem el. A házasság különbözőképen köt-