Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

243. országoi ülés áprüis 16. 1880. 131 igen szívesen ugyanazon okokból, melyeket fejtegettem, Molnár Madár képviselőtársam indítványát is, mert magam is óhajtom, hogy ezen kérdés érdemileg és mentül elébb eldöntessék, mi ha megtörténik, legyenek meggyőződve a felszólalt urak, hogy magam is insistálni fogok akkor, hogy az a rész, melyről kiderittetik, hogy a katholikus egyházé, adassék át a katholikus autonómiának. Én csak azt akarom, hogy addig is, inig az történhetnék, ellenőriztessék a kezelés. Talán felesleges is, mind azáltal kijelentem, hogy meg fogom szavazni Irányi képviselőtársam határozati javaslatát ugy a vallásszabadságra, mint a polgári házasság behozatalára nézve, megjegyezvén csak azt az egyet az utóbbira nézve, hogy midőn határozati javaslatára rászavazok, azon értelemben szavazok rá, hogy ő a kötelező polgári házasságot érti, nem pedig a facultativet, mert a félszeg intézkedéseknek nem vagyok barátja. Meg vagyok róla győződve, hogy t. barátom ezen nézetemet osztani fogja. Mielőtt befejezném felszólalásomat, kötelességemnek tartom egy megjegyzést tenni arra, a mit a polgári házasságra nézve Szeberényi t. barátom mondott. T. képviselőtársam a polgári házasságot csaknem erkölcstelen intézménynek nevezte. Nem fogom a t. képviselő urat arra figyelmezteíni, hogy Francziaország, Olaszország és Európának többi művelt országai, talán vannak annyira erkölcsösek, mint mi; hanem csak egy körülményt vagyok bátor az ő figyelmébe ajánlani, a melyet ha meggondolt volna, bizonyára a mai állítását nem koczkáztatta volna és ez az, hogy Magyarországnak jövendőbeli királya, rövid idő múlva polgári házasságra fog lépni egy fejedelmi arával. {Élénk tetszés a szélső 'baloldalon). Ajánlom a t. háznak határozati javaslatomat elfogadásra. [Helyeslés a szélsőbalon.) Irányi Dániel: T. ház! Minapi beszédemben, a melylyel a vallásszabadság s a polgári házasság iránti indítványomat előterjesztettem, e két reform-eszmének tüzetes fejtegetésébe nem bocsátkoztam, arra szorítkozván, hogy azoknak előzményeit, történetét röviden előadjam, néhány észrevétellel megtoldva azokat. Nem fejtegettem tüzetesen a minap azért, mert sokszor, és legközelebb tavai is, a mennyire tőlem telt, igyekeztem azt minden oldalról megvilágítani és nem akartam ismétlésekkel a képviselőház becses türelmével és idejével visszaélni. Ma sem szándékozom ezen eljárási modoromtól eltérni azért, mert ugy Mandel Pál, mint Orbán Balázs és Simonyi Ernő t. képviselőtársaim felmentettek ezen kötelesség alól. Ha mind a mellett felszólalok, teszem ezt azért, hogy a minister uraknak vádjaimmal szemben felhozott mentségeit némileg latra vessem és megbíráljam. Mivel vádoltam a kormányt, különösen pedig a vallás- és közoktatásügyi ministert s a ministerelnök urat? Vádoltam azzal, hogy a képviselőháznak tett Ígéreteiket megszegték. A ministerelnök ur engem e miatt méltánytalansággal vádol, azt állítván, hogy szokott méltányosságomtól ez alkalommal eltértem. Sajnálnám, t. ház, ha ezen hibába estem s ezen szemrehányást megérdemeltem volna. De engem öntudatom nem bánt. Én, t. ház, bebizonyítottam, hogy a vallás- és közoktatási minister az 1875. évi cleczember 3-án beadott határozati javaslatommal szemben, melyet elvettetni kért, azt Ígérte a képviselőháznak, hogy a nazarenusokról és a polgári hatóságok előtt kötött házasságról rövid idő alatt fog törvényjavaslatot benyújtani, a t. mmisterelnök ur pedig indítványomat nem elvettetni, hanem elhalasztatni kérte, az igért törvényjavaslatok tárgyalásának idejére, Ígérvén, hogy azon törvényjavaslatok még azon ülésszak alatt bizonyosan előterjesztetni és tárgy altatni fognak. A következő évben pedig a t. mmisterelnök ur sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy az igért 2 törvényjavaslat még nem tétetett le a ház asztalára, arról biztosította a házat, hogy mind a két törvényjavaslat a lehető legrövidebb idő alatt elő fog terjesztetni, kérve a házat, hogy ezen nyilatkozatot jegyzőkönyvbe vétetni méltóztassék. Ezt állítottam én, és a Naplóval be is bizonyítottam. ítéljen már most, nem is a képviselőház, ítéljen maga a t. romis tereli) ök ur, ha vájjon vádjaim igazságtalanok, alaptalanok voltak-e ? De ha szavaim a szokottnál netalán élesebbek, keserűbbek lettek volna is, gondolja meg a t. ministerelnök ur. hogy immár tizenegyedik éve, hogy görgetem a követ, s midőn azt hiszem, hogy már-már czélt értem, midőn az már csaknem a hegy tetején van, ime egyszerre legördül egészen a mélységbe, ugy hogy ma — mondhatom, — távolabb állok a czéltól, mint álltam akkor, mikor a munkához hozzá fogtam. Azt igenis tanultam a mythologiából, hogy Sisiphus újra és újra hömpölygette fel a sziklát, de azt nem olvastam, hogy midőn azt legurulni látta, egykedvűen, talán mosolyogva nézte volna azt. Jól tudom, t. ház, hogy nagy újítások, fontos kérdések más országban is csak lassan, csak idővel léphetnek életbe. A rabszolgaságeltörlése, a katholikusok emancipátiója, a gabona-törvények megszüntetése Angliában is csak évtizedek múlva válhattak törvényekké. A „Hitel s a Stádium" czímű könyvekben lefektetett eszmék nálunk is csak évek során érlelődtek meg, de Wilberforce, Canning, Cobden, Széchenyi, midőn eszméikkel, újításaikkal felléptek, egy ellenséges többséggel állottak szemben, balitéletekkel, melyeket eloszlatni, elfogultsággal, melyet felvilágosítani kellett, holott én, midőn először léptem itt elő a vallásszabadság és polgári házasság 17*