Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

128 243. országos ülés április 10. 1880. alapok és alapítványok jogi természetének, tulajdonjogának kérdését azon kérdéssel, hogy miként kezeltessenek azok addig is, nrig az előbbi kérdés el lesz döntve. Én a kérdésnek csak az utóbbi részét vetettem fölLeskó t. képviselőtársam határozottan veszélyt lát az én indítványomban. Azt mondja, hogy én beszélek ugyan a kezelés ellenőrzéséről, de igazi czélom az, a mi Olaszországban történt, hogy ezen javak, melyeket ő katholikus egyházi javaknak nevez, saecularisáltassanak. Én azt hiszem, hogy soha sem a t. képviselő urnak, sem bárki másnak sem adtam jogot arra, hogy szavaimnak más értelmet tulajdonítson, mint a mely értelemben azokat mondom. Ha én azon véleményben volnék, hogy ezen javakat saecularisálni kell, legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy meg volna bennem a bátorság ezt határozottan és nyíltan kimondani, {ügy van! a szélső balon,) De nem mondom ezt azért, mert nem ez a meggyőződésem és bárki indítványozná, éu határozottabban ellenezném, mint talán t. képviselőtársam. Meg is mondom, miért. {Halljuk!) S itt kénytelen vagyok a katholikus clérust t. képviselőtársam támadása ellen védelmembe venni. Nincs ok arra , hogy a magyar clérus az olaszszal összehasonlittassék. Ha Olaszországban confiskálták az egyházi javakat, azt igen helyesen tették, mert — magam is ott voltam Olaszországban és betyeselteni — az olasz clérus ellentétbe állította magát a hazafiúi aspirátiókkal, ellentétbe állította a nemzeti eszmével a pápai eszmét, ellensége lett hazájának, tehát helyesen tették, hogy kivették kezéből az eszközöket, melyekkel hazájának árthat. [Helyeslés a szélső balon) Hála Istennek, mi nem vagyunk azon helyzetben. A magyar katholikus clérusról senki sem mondhatja, hogy mint clérus valaha ellentétbe tette magát a nemzet aspirátióival. [Egy hang a szélső balon: Volt rá eset!) Eset volt rá a protestánsok köztt. a zsidók köztt és minden felekezetben, de csak egyes esetek; én pedig szólok a katholikus clérusról, mint testületről és azt hiszem , hogy minden elfogulatlan protestáns is lehetetlen, hogy hálaérzet nélkül gondoljon azon korra, midőn a katholikus clérus fenntartotta ezen nemzetben a nemzetiségi érzelmet, midőu ő volt hosszú századokon át főterjesztője a műveltségnek s ez által hozzájárult a nemzet felvilágosodásához. Nem lehet megfeledkezni hosszú soráról azon katholikus férfiaknak, a kik, mint hadvezérek a csatatéren vérzettek el a hazaért. [Helyeslés.) Ily clérust összehasonlítani akarni azon clérussal, melyről ország-világ tudja, hogy a nemzeti politikával egyenesen ellentétes politikát követ, ez ellen én tiltakozom. Mondom, az egész eljárás nem egyéb, mint igen ügyes politika, hogy ne éljek a kevéssé parlamentáris szóval: fogás. Összezavarják a két kérdést és a tisztán administrativ kérdést nagy vallási kérdéssé fújják fel. Kezelésről van szó. Ezen kezelésre nézve az ez ideig megbízott minister ur azt mondja, hogy jó és Leskó t. képviselőtársam okoskodása szerint, miután a t. minister ur azt mondja hogy jó, akkor jó. Én ezen okoskodást nem irom alá. Én azt hiszem, hogy még Leskó t. képviselőtársam előtt is , ha még oly feltétlen bizalommal viseltetik a minister ur szavai iránt, talán mégis csak nyomhatna valamicskét az olyan férfiak szava is, mint Haynald, Mailátb, Seunyey és sok más férfiúé, a ki azon jelentést aláirta, melyben világosan és nem puszta állításokkal, nem phrázisokkal, de számokkal van bizonyítva, hogy a kezelés a lehető legrosszab és hogy ezen kezelés alatt az alapok és alapítványok értéke folytonosan csökken. A t. minister ur a kezelésről szólva, azt mondja, hogy szemrehányást tesznek neki némely pénzügyi műveletért, melyet ő végrehajtott, pedig be tudja bizonyítani, hogy helyes volt, midőn a földhitelintézetnek az oly szűk időben pénzt adott, hogy másoknak kölcsönt adhasson. Nem ismerem közelebbről az ügyet és elfogadom, hogy helyes. De ha az országgyűlés ellenőrzése alatt áll a vagyon, talán az országgyűlés meg fogja akadályozni a helyes kezelést ? megtörténhetik az is, hogy egyik, vagy másik esetben helyesen történik az intézkedés, a harmadik esetben roszul és én egyáltalában azt a hatalmat nem engedem meg alkotmányos országban a ministernek, hogy akár helyesen, akár helytelenül pénzügyi műveletet hajtson végre közvagyonnal a nélkül, hogy arról az ország tudomással birjon. Igaza van Simonyi t. barátomnak, ki az imént említette, hogy ha nem léteznék semmi más eset, mint az az egy, melyet pár évvel ez előtt felhoztam, hogy t. i. a stáezió-utczában egy ház becseréítetett, melyről be tudom bizonyítani, hogy telekkel együtt 50 ezer frtuál nem ért többet a drága időkben s a minister oda adott érte egy a belvárosban levő palotaszerű házat, mely ma is az általános elértékteleuesülés daczára 150 ezer frtot megér és még ráfizetett 90 ezer frtot. [Mozgás a szélső baloldalon.) Már bocsánatot kérek, az ilyen kezelés felett nem szabad-e ismételnem, hogy ha főtisztelendő képviselőtársaim meg vannak igazán győződve, hogy ezen javak absolute az egyházéi, elvárom tőlük, hogy velem fognak szavazni? Mert ha igy van, nem szabad megengedniök,