Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-243
243. országos ülés április 16. 1880. 129 hogy addig is, míg a kérdés el lesz döntve, a javak elpazaroltassanak, elprédáltassanak. T. ház, Irányi Dániel t. barátom minap, midőn indítványát betérjesxtette, beszédét avval kezdte, hogy semmi sem bizonyítja inkább a szabadelvüség terén nálunk beállott visszaesést, mint a vallás-szabadság és polgári házasság története. Én azt mondom , hogy van valami, a mi ennél még sokkal jellemzőbb és ez, épp az alapok és alapítványok kezelésének története. Ha visszeemlékezüuk, t. ház, arra, bogy körülbei ől 8—10 évvel ezelőtt, az akkori mérsékelt ellenzék, a melynek egyik vezére a t. ministerelnök volt, indítványt terjesztett be ezen alapokra nézve, az ő aláírásával is, a melyben kategoriee minden körülírás nélkül az követeltetett, hogy ez alapok és alapítványok kezelése a kultusministeri tárezában pur et simple felvétessék; és hogy most hosszú évek után annyira haladtunk, hogy midőn nem a mérsékelt, hanem az u. n. szélső ellenzék beéri azzal, hogy körülírja, hogy azt a költségvetésbe akarja ugyan felvétetni, ele nem tárgyalás végett és nem akarja egy sorba állítani a költségvetés többi rovataival, hanem tisztán azért kívánja előterjesztetni, hogy ellenőrzést gyakoroljon; a midőn épp Szederkényi Nándor barátom odáig módosítja indítványomat, hogy még arra is kész ráállni, hogy ez ne a költségvetésben, hanem a költségvetéssel egyidejűleg terjesztessék a t. ház elé; és mégis azt kell látnunk, hogy ez a kormány, a melynek élén épp azon ellenzéki vezér, Tisza Kálmán áll, eliszonvodik ettől és minden áron. minden eszközhöz nyúl a végből, hogy ezt megakadályozza: ha ez nem jellemzi a szabadelvüségbeu való visszaesést, valóban nem tudom, hogy mi jellemzi. A t. kultusminÍ8ter ur tegnapelőtti beszéd jenek elején annyira zokon veszi tőlem a tett indítványt, hogy azt mondja, hogy ő ezt nem veheti oly könnyedén, mint én, kinek nincsenek sem monarchikus, sem egyházi érzelmeim. {Trefort Ágost tagadólag int) Méltóztassék a naplót megnézni. (Ügy van! balfelöl.) Lássuk egy kissé ezt a monarchikus érzést. (Halljuk!) Hogy én miként érzek, avval azt hiszem, a t. ház igen keveset gondol, ez nem tartozik ide, megjegyezhetem azonban mégis, hogy nyilvános cselekedeteimmel, mióta e parlament tagja vagyok, nem tettem olyat, a miből ily rósz monarchikus érzelemre lehetne következtetni. De mondom, én ez ellen sohasem akarom magamat védeni; ez privát dolog, ítéljen kiki saját belátása szerint. Hanem igenis jogom van a t. minister ur monarchikus érzelmeit vizsgálni. Engedje meg, miután ez már fölvettetett, hogy kijelentsem azt, hogy a monarchikus érzelem KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. hiányzik nemcsak ő nála, hanem az összes kormánynál. (Mozgás.) k mikor a t. ministerelnök ur felelt Irányi Dániel képviselő urnak, hogy miért nem váltotta be szavát a polgári házasságra nézve, hogy miért nem tettek semmit, azt méltóztatott válaszolni, hogy abból, hogy a dolog még létre nem jött, nem következik az, hogy a ministerelnök ur kísérletet nem tett, hanem következik belőle az, hogy a dolog még nem érlelődött meg. A ki ért magyarul és különösen a ki érti a ministerelnök ur magyarságát, az tudja, hogy ezen szavak alatt mit kell érteni; kell érteni azt, hogy ő Felségénél még nem tudta keresztül vinni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Minálunk ugy érti mindenki és ugy is kell azt érteni; mert máskép mit jelent az, hogy még nem érlelődött meg? Kinél? A közönségnél , vagy a ministeriunmál ? A közönségnél már évek óta megérlelődött. Tehát nem lehet más értelme, mint a hogy előbb említettem. A vallás- és közoktatásügyi minister ur háromszor szólalt fel a jeAen kérdésben. Ott volt mindig beszédében a sorok köztt, hogy hiába, ő ezt nem teszi, nem teheti és tovább nem mehet, mindig megértetvén, hogy van egy nagy akadálya annak , hogy ez a budgetbe bele jöjjön, és ez a nagy akadály ott van a koronánál. Bocsánat, többet mondhatnék erről, de nem akarok Ezt én a minister ur monarchikus érzékével megegyeztetni nem tudom. Mert, vagy tud valamit keresztülvinni ő Felségénél, vagy nem. Ha nem, kötelessége visszalépni, nem pedig compromittálni a koronát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De engedje meg a minister ur, hogy határozottan állítsam, hogy ez csak ürügy; ez nem is állhat; azt mondom én, a kinek monarchikus érzékében a minister ur kételkedik. Mert lehetetlenség, hogy midőn látjuk, hogy Ausztriában ugyanazon fundusok, éppen ily természetű alapok, ugyanazon fejedelem alatt és ugyanott, a hol éppen ugy vannak jó katholikusok, mint nálunk, mikor a király beleegyezett, hogy az a budgetbe felvétessék, nem tehetem fel róla, hogy abban a nyomban, a melyben a minister ur ezt tanácsolná, ő Felsége azt el ne fogadná- Az ily ministeri nyilatkozatokról mondom én azután, hogy hiányzik a kormánynál a monarchikus érzék. A mi egyházi érzékem hiányát illeti, az sem tartozik ide, de igenis ide tartozik a minister ur érzéke. Mert én abban nem látok valami nagy érzéket az egyház iránt, midőn azon javakat, a melyek saját meggyőződése szerint azon egyházé, ugy kezeli, hogy előbb-utóbb alig fog belőlök valami maradni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) 17
