Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

243. országos ülés április 16. 1880. 127 Antal Gyula jegyző': Pulszky Ágost! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Szólásra nem lévén feljegyezve senki, az általános vitát bezárom. Zárszó illeti még az előadó urat és az indítványozó urakat s ha kívánják, a minister urakat. Helfy Ignácz: T, ház! A 3—4 napi vita folyamában a vita lényege úgyszólván átvál­tozott, sokak által szántszándékkal átváltoztatott. Tisztán administrativ kérdéssel állunk szemben, de tetszett bizonyos képviselő uraknak ezea kér­désből vallás-, szabadság-, jogi kérdést csinálni, a melyről én legalább indítványomban, mely ezen vitának alapját képezte, nem szóltam. De miután sok oldalról ilyen érzelmek hangoztattak, én egyet igenis kötelességemnek tartom kijelen­teni: hogy magam is osztom a most felszólalt képviselő urak azon kijelentését, hogy bármikép vélekedjék is valaki, mint magán ember vallási dologban, az tény, azt magam is hiszem és tar­tom, hogy nem illő, nem szabad nevetségessé tenni oly tárgyat, melyben az emberiség igen nagy része érzelmi világát leli. (Helyeslés.) Ezt íespectáltatni kívánja minden egyes ember ré­szünkről, megkövetelhetjük tehát, hogy respectálja más is. (Helyeslés.) Még csak egyet akarok megjegyezni. (Hall­juk!) A vita oly irányt vett, hogy majdnem iga­zolásra volt szüksége hol az egyik, hol a másik képviselőnek, hogy ezen tárgyban felszólal. így pl. Krajcsik t. képviselőtársam szemrehányást tett Molnár Aladár t. képviselő urnak, hogy hogyan mert felszólalni a zsidó kérdésben, mi­kor ez által csak összeveszítette a zsidókat, most pedig felszólal, hogy összeveszítse a katholíkuso­kat. Ugyancsak méltóságos és főtisztelendő Krajcsik t. képviselőtársam (Derültség) hozzám fordulva, engem azért akart felelőssé tenni, hogy én miért nem szólaltam fel a zsidó - kérdésben és miért szólalok fel most? Én azonban azt azt hiszem, hogy a képviselőt senki sem von­hatja felelősségre azért, hogy mely kérdésben tartja czélszerűnek felszólalni, nnlyikben nem. Hiszen ugyanazon jogon, melyei e kérdést hozzám méltóztatott intézni, megjegyezvén azt, hogy méltóztatnak tudni a magyar közmondást, hogy a voltra éppen a zsidó nem ad semmit, (Derült­ség) én talán sokkal jobban intézhetném gróf Apponyi Albert t. képviselő úrhoz azon kérdést, a ki, a mint tudom, nagyon érdeklődik ezen dolog iránt, hogy miért nem szólalt fel ő is? Én azonban respectálom szabadságát és ha ő jónak találta hallgatni, én tisztelettel fogadom megállapodását. De azon kivül helyesen jegyezte meg Szeberényi Gusztáv t. képviselőtársam, hogy senki sem szólal fel itt a képviselőházban, mint felekezeti ember, hanem mint országgyűlési kép­viselő (Helyeslés) és éppen azért várja a közön­ség, hogy ezen kérdés részrehajlatlanul fog el­bíráltatni, mert itt képviselve vau minden vallás­felekezet, minden pártárnyalat, ugy, hogy annál jobban remélhető, hogy az igazság ki fog de­rülni. Számoean, különösen az egyház férfiai részé­ről, a kik itt a képviselőház tagjai, mélyen bele bocsátkoztak a kultusministerium kezelése alatt levő alapok és alapítványok tulajdonjogi kérdésének vitatásába. Én azonban megvallom, hogy lehetetlen ezen eljárást nem helytelenítenem. Helyteleníteni kell ugyanis bárkiben ezen házban, ha döntő véleményt akar mondani oly kérdés felett, a mely iránt tájékozatlanság és kétely van az egész házban és van nemcsak a jelen korban, de volt már 1832 óta, volt ismételve 1836-bau, volt 1847-ben s mindig kétségesnek lett deela­rálva; és a mikor a minister ur késznek nyilat­kozik az Ugy megvizsgálására bizottságot ki­küldeni, akkor nem tartom helyesnek, hogy bárki is döntő, határozó ítéletet akarjon mondani. {Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha még teszi is ezt egy képviselő, ennek nagyobb következ­ményei nem lehetnek, de határozottan roszalnom kell, ha ez a miuisteri székből, a minister részé­ről történik; és a minister ur ugyanazon percz­ben, melyben kinyilatkoztatja, hogy Molnár Ala­dár t. barátom határozati javaslatához hozzájá­rul, kijelenti, hogy az ő meggyőződése szerint az alapok és alapítványok ide, vagy amoda tar­toznak. (Helyeslés a szélső balon.) Bocsánatot ké­rek, nekünk semmi közünk a minister ur egyéni meggyőződéséhez, (Helyeslés a szélső balon) itt az igazságról van szó, ez pedig ki fog derittetni a maga helyén; de a minister ur ily előzetes nyilatkozata, praeoccupálása a reményeknek a ministeri székből. (Helyeslés a szélső balon.) De nem értem azon ellenmondást, mely a tisztelt felszólalt képviselő urak és a tisztelt t. minister ur koztt van. Az általam érintett felszólalók legnagyobb része, a mennyire ellenezte az én indítványomat, épp annyira elle­nezte Molnár Aladár indítványát. Ha ők abban a meggyőződésben vannak — s meglehet, hogy ez a meggyőződés alapos — hogy azon alapok minden kétséget kizárólag a katholika egyházat illetik, akkor miért restellik a bizottság kikül­dését ? Hisz azon tények, melyekből önök absolut meggyőződésüket merítik, ott lesznek a bizottság előtt is s annál inkább fogja elérni azon czélt, hogy határozottan kimondassák, hogy ezen ala­pok a katholika egyházat illetik s akkor be lesz fejezve az ügy. Egyébiránt én elismerem, hogy igen ügyes politika az, melyet a kormány egyrészről, az őt támogatók másrészről követnek, hogy szánt­szándékkal összezavarják a két kérdést, t. i. az

Next

/
Oldalképek
Tartalom