Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

243. országos ülés április 16. 1880. 123 eend, illetőleg a panaszokra szolgáló alkalom el lesz kerülve. T. képviselő ur! Nem a sok ünnep hátráltatja közgazdasági viszonyaink felvirágoztatását. Mert azt hiszem, hogy ha a földmívelő, az iparos a hétköznapokon szorgalmasan munkálkodik, a vasár- és ünnepnapot pedig megszenteli és azokon pihen, nem fog az elszegényedés felé haladni. De, ha a munkás, a kisiparos keddtől fogva vasárnap délutánig areza verejtékében dolgozik, de a vasárnap hátralévő részét, sőt gyakran az azt követő éjszakát is dőzsölésben tölti, mely által a hét folyamában szerzett fillérjeit eltékozolja, családja pedig otthon éhezik és ő maga hétfőn képtelen munkáját folytatni és blaumontagot csinál, azi ilyen életmód teszi tönkre a munkásosztály legnagyobb részét. Dolgozzék tehát az a hét tartama alatt, vasárnap és ünnepnap pedig adja meg az istennek, a mi istené és pihentesse megfeszült testi erejét és szórakozzék tisztességes és vagyoni állapotához mért módon, akkor bizonyára több eredményét fogja látni a munkálkodásának. Azt említette a. képviselő ur, hogy a papi javadalmakat le kellene foglalni, mint Olaszországban történt. Olaszországban az őrlési adó nyújtja az országnak azon lehetőséget, hogy kötelezettségeinek megfelelni képes és budgetének tételeit részben fedezheti. Minden falat kenyér megvan adóztatva, mind a mellett, hogy a papi javadalmak el lettek kobozva. A t. képviselő ur, bocsánatot kérek, hogy ismételve kell ezt hangoztatnom, merr az előbbi években is kénytelen voltam erre reflectálni, nem szívesen teszem, de ha nem elfogult a t. képviselő ur, ha igazságos akar lenni, meg fogja engedni, hogy a magyar főpapság és egyáltalában a magyar egyház ezen alapokat és a reá biz ott vagyont mindig ugy kezelte, hogy ellene kifogást tenni alig lehet. Csak a legújabb időben is mennyire magasztaltatott Magyarország prímása, aki 100,000 forintot meghaladó alapítványt tett szegénysorsú iskolák segélyezésére. Gyakran olvashatjuk, hogy a képzőművészetek érdekéhen egyik-másik főpap alapítványt tett és a művészeteket pártolja és istápolja és a képviselő ur cs;ik ugy tudja, mint én, vagy, bárki más, hogy az egyháznak ezen javak és" birtokok azért is adományoztattak, hogy azok kamatjaiból tartassanak fenn iskolák, hogy a nép neveltessék, az ifjúság iskoláztassák. Tessék csak visszaemlékezni azokra, a miket nem rég, egy-két hét előtt irtak a hazai és külföldi liberális lapok is a beuczés-rend jubilaeuma alkalmával. Ezen lapok is dicsérettel halmozták el a benczés-readet azéit, mivel ők mindig iparkodtak azon czélnak, melyért alapítva lettek. megfelelni és egész erejöket az ifjúság neveltetésének szentelni. Azt hiszem tehát, hogy nagyon bajos ráfogni a katholikus egyházra, hogy azon alapítványokat, birtokokat és vagyont, mely rárubáztatott, nem a czélnak megfelelőleg kezelte volna, vagy kezelné. De végül a t. képviselő ur a vallásszabadságról is megemlékezett. Arra én bővebben reflectálni nem óhajtok ; valamint a polgári házasságra sem, már csak azért sem, mert az ezekre vonatkozó és Irányi Dániel t. képviselő ur által sürgetett törvényjavaslatok ma a ház asztalán nem feküsznek és annál kevésbé vannak most napirenden. Majd ha ezek előkerülnek és mi itt leszünk, lesz módunk és alkalmunk ezekhez meritorie hozzászólni. De Szalay Imre képviselő úrhoz csak e<ry kérdésem van: vájjon abba helyezi-e a vallásszabadságot, hogy oly módon, mint ő a múltkor tette itt, bármely felekezetnek szertartásait szabadon ócsárolhassa és a katholikusok millióinak vallás érzületét sértegethesse ? Én, t. képviselő ur, azt hiszem, hogy saját kerületében, nem hivatkozom csupán a valódi műveltséggel bíró választókra, hanem a kevésbé műveltekre is, kérdezze meg őket, vájjon hogy tetszettek neki a t. képviselő urnak ezen valóságos frivol kifejezései a mi szertartásunkról? Hisz minden vallásfelekezetnél szokásban van, a zsidóknál, a reformátusoknál, a házassági frigyet megáldani. És ha a t. képviselő ur fáradságot venne magának bele tekinteni azon imákba és azokat megérteni, melyek által isten áldása kéretik a házasságra lépőkre, azt hiszem, hogy tartózkodott volna oly modorban nyilatkozni e szertartásokról és imákról, melyben azt tette. {Elénk helyeslés jobbfelöl,) Ezek után, miután ismételten kijelentem, hogy a beterjesztett határozati javaslatok egyikét sem fogadom el, egyúttal van szerencsém kijelenteni, hogy a vallás- és közoktatási minister költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Szeberényi Gusztáv: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy én is, álláspontomnak jelzésére, nézeteimnek, habár csak néhány szóval kifejezést adhassak, különösen azon indítványokkal szemben, melyek tétettek. Előrebocsátom, hogy a tegnapelőtti tárgya'áskor nekem feltűnt, hogy némely képviselő urak szükségesnek tartották magukat a t. háznak katholikusokul bemutatni. Meg vagyok győződve, hogy itt egy felekezetet sem képvselünk, hanem képviseljük azon küldőinket, a kiknek mandátumát birjuk. Mindazonáltal az alkalmat felhasználom arra, hogy az én felekezeti álláspontomból is tiltakozzam 16*