Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

124 243. országos ülés április 16. 1880 bármely vallásfelekezet cselekményeit sértő ki- j fejezés ellen. [Helyeslés jobbfelöl.) Irányi Dániel t. képviselőtársamnak a vallás­szabadságra vonatkozó indítványára bátorkodom azt javasolni, hogy inkább igyekezzünk a már 1848-ban hozott vallási törvényt életbeléptetni, mintsem egy új törvény állítását sürgetni. A mit a nemzet életében korszakot alkotó azon dicső és halhatatlan emlékezetű törvényhozás elvként kimondott, azt igyekezzünk előbb életbeléptetni. mintsem egy itt-ott feltünedező netaláni rajongó miatt, egy új törvény alkotásáról gondoskodni. Hiszen, t. ház, a szabadság, a politikai, ugy mint az egyházi, meghatározható különféleképen. Ezen utóbbi, a vallásszabadság, abban nyer ki­fejezést, hogy mindenki ^lelkiismerete sugallta meggyőződését követve, kereshesse üdvét. Ezeu elvből kifolyólag ismételten bátor vagyok a tisz­telt háznak figyelmébe ajánlani, hogy valahára az immár meghozottt 48-iki vallástörvénynek, mely csak elvként tündöklik a törvénykönyv­ben, létet és testet adjunk, hogy azon viszony, melyben az egyház az állammal áll, az a vi­szony, mely az egyes felekezetek köztt eddig tökéletesen rendezetlen, valahára rendeztessék és ezen törvény a törvénykönyvben ne csak mint jámbor óhajtás, az egyik évtizedről a másikra halasztassék és az utókorra hagyassék, hanem ez időszerűit életbe is léptettessék. ' A mi Irányi Dániel képviselő ur második indítványát illeti, a polgári házasságra vonat­kozólag: erre nézve megvallom, hogy hozzá kö­zelebb állok, mert hát Luther „Traubüchlein" czímü könyvében is azt mondja már: „Dieweil die Ehe ein weltlich Ding ist." Tehát már any­nyi 100 évvel ezelőtt a házasságot polgári in­tézménynek mondja és e tekintetben vele egyet­értek, hogy én is a polgári házasságot, ott a hol, helyeslem. De hát kérdem a tisztelt házat, hogy ezen „ott ahol" kell-e az országnak? Én biztosítom, hogy a nép millióinak vallásos érzülete sértetik meg a polgári házasság által, sőt többet mon­dok, ezzel a nép erkölcsi sülyedése is jár. Mél­tóztassék azt elhinni egy oly embernek, a ki 36 év óta folyton a néppel érintkezett, azt sze­reti, annak szolgál. Méltóztassanak csak reílectálni arra, hogyan boldogulnak ezen ügygyei azon országok, me­lyekre az indítvány pártolói hivatkoztak. Azok, kik a sok hivatalnok kinevezésétől fáznak és mél­tán , méltóztassanak csak megtekinteni pél­dául Poroszországban az úgynevezett „Civil­stand-Beamter"-eket; ez oly apparátus, mely nélkül a polgári házasság sem érvényesülhetne. Méltóztassanak beletekinteni a statistikába és megtekinteni azon országokban, melyekben a polgári házasság behozatott, iszonyú nagy mérvét az úgynevezett vadházasságoknak és figyelembe venni a törvénytelen gyermekek nagy számát. Mindezeknél fogva és ez idő szerint, én a pol­gári házasságot hazánkra nézve ugy tekintem, mint idegen növényt (Helyeslések a jobboldalon) és nem fojthatom el csudálkozásomat a felett, hogy éppen Irányi t. képviselőtársam sürgeti, a ki a népet bizonyosan ugy szereti, a mint kell; s ezt csak onnan tudom magyarázni, hogy ezen indítványához ragaszkorbű nagyon megszokta. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mi Molnár Aladár képviselőtársamnak az alapítványok kérdésében bizottság kinevezésére vonatkozó indítványát illeti, őszintén megvallom, ezt én is óhajtom, óhajtom pedig azért, mert megnyugtatást szül, mert ezen kényes tárgy évek óta nyugtalanít és netán oly reményeket kelt, a melyekre nincsenek az illetők feljogosítva. Mert én nem tagadhatom, hogy azokat bona fide katho­likus alapoknak tartom és ha ez minden részről felderittetik és ha ezek csakugyan katholikus alapítványok, akkor nem vágyom azon kincsek után, mert nem a mienk. (Helyeslés.) Sőt tovább megyek, t. ház, megengedem, hogy mindazok állanak, a mik itt elmondattak, különösen Lesko képviselőtársam által, hogy ezen alapítványok Ferdinánd, Károly és Ferencz által bevont spa­nyol és jezsuita javadalmakból származtak, de hiába, én addig nem hiszem, a mig meg nem győződöm róla; de ha csakugyan meggyőződünk erről, akkor méltóztassék megengedni, de ki­jelentem, hogy én a házat nem tartom illetékes­nek, hogy ezen alapítványok felett intézkedjék, mert a katholikus alapítvány éppen oly illet­hetetlen, mint akár a mi csekély . protestáns alapítványunk, (Helyeslés) már pedig én tilta­kozom az ellen, hogy a protestáns alapítványok bármi czím alatt is e ház által ellenőriztessenek. (Helyeslés.) Ez meggyőződésem. Különben a minister ur által benyújtott költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Simonyi Ernő': T. ház! Nem volt szán­dékom e tárgyhoz hozzá szólani; hanem éppen az előttem szólt t. képviselő ur némely észre­vétele késztet arra, hogy azt szó nélkül ne hagyjani. Azt mondja ugyanis Szeberényi képviselő ur, hogy a polgári házasság a nép erkölcsi sülye­désével jár. Ha azok, kiknek hivatása a népet egyházi dolgokban felvilágosítani, ferde magya­rázatokat adnak a népnek valamely dolog felől, akkor nem csodálkozom, ha a nép erkölcsi sülye­désnek tartja a polgári házasságot; mert azt mondták neki, ez olyan házasság, hogy az ember rövid időre vesz magának egy feleséget s mikor akar. elválik tőle. Ez olyan beszéd, mely nem méltó komoly emberek köztt a czáfolásra, mert azt mindenki tudja, hogy a hol polgári házasság

Next

/
Oldalképek
Tartalom