Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

122 "Zi'S- országos ülés április 16. 1880. ségei bírták a királynét arra, hogy ne ismét a prímást, hanem a helytartótanácsot bízza meg az alapok kezelésével. Ha tehát 8 Felsége a nélkül, hogy törvényt, vagy alkotmányt sértett volna, egyes személyre bízhatta az alapok kezelését, miért ne bizhatná ezt ő Felsége egy bizottságra ? És én szívesen megnyugodnám a t. képviselő ur határozati javaslatában, ha végtételei elmaradnának, annál inkább, mert én is részt vettem már oly bizottságok megválasztásában, melyeknek feladatuk volt ezen alapok jogi természetét vizsgálni. A határozati javaslat második részét tehát, mely igy szól: „valamint ezek iránt véleményes jelentést terjeszszen elő" nem fogadom el. Miért? Mert ha a bizottság kiderítette az alapok és alapítványok jogi természetét és constatálta, hogy ezek csakugyan kath. alapok, akkor ezen küldöttség illetékességét még arra sem ismerhetem el, hogy a kezelésre, vagy ellenőrzésre nézve javaslatot tehessen. Ha pedig ki fogja deríteni azt, hogy vannak ezek köztt nem katholikus alapok is, akkor majd csak azután érkezett meg annak az ideje, bogy egy bizottság küldessék ki, mert akkor ezekre az országgyűlés competentiája elvitázható nem lévén, a küldöttségnek, az alapok esetleg nem katholikus részének kezelése és ellenőrzése tekintetéből teendő véleményes jelentéstételre való kiküldetése, a parlament által csak akkor eszközölhető jogosan. Ha tehát a t. képviselő ur belenyugszik abba, hogy az utasítás ezen része kihagyassék, hozzájárulok határozati javaslatához. De még meg kívánom jegyezni azt, hogy a határozati javaslat ezen tétele : „a minister minden tetteért kizárólag a törvényhozás tényezőinek felelős és csak azok által ellenőrizhető; sem ezen alapok jogi természetének, sem pedig az országgyűlés ezen alapokra vonatkozó jogának semmi tekintetben nem praejudikálhat", óhajtanám, hogy végmondatábau igy szerkesztessék : „sem pedig az országgyűlés ezen alapokra netalán vonatkozó jogainak semmi tekintetben nem praejudikálhat". Mert ha egyszerűen az mondatik, hogy nincs praejudikálva az országgyűlés ez alapokra vonatkozó jogainak, evvel tacite és implicite concedáltatnék, hogy az országgyűlésnek ezen alapokra nézve joga van. Azon határozati javaslatra nézve, melyet Helfy képviselő ur benyújtott és Szederkényi képviselő ur módosított, ki kell jelentenem, hogy azt nem fogadhatom el. Nem pedig azért, mert a t. képviselő ur óhajtása az, hogy az alapok és alapítványok költségvetése és zárszámadásai az országgyűlés elé terjesztessenek, már pedig ezen tény által elismernők az országgyűlésnek az alapok iránti jogát, mit azonban megengedhetőnek nem tartok, legalább addig nem, mig az országos bizottság ki nem deríri, hogy az alapok köztt vannak olyanok is, melyek nem kizárólag katholikus jellegűek, a melyekre nézve azután az országgyűlésnek volna ellenőrzési joga. De nem fogadhatom el a határozati javaslatot azért sem, mert azon követelést, hogy az alapok költségvetése és zárszámadása az országgyűlés elé terjesztessék, még 1848-ban sem támasztotta az országgyűlés, mi bizonynyal megtörtént volna, ha magát az akkori parlament erre illetékesnek tartotta volna. Tehát, ha még az 1848-iki törvényhozás sem követelte ezt, akkor azt hiszem, hogy nekünk sem lehet jogunk ennek elhatározására. A mi pedig azokat illeti, a mik kapcsolatosan Irányi t. képviselő ur határozati javaslatával mondottak el, kívánok különösen azokra néhány megjegyzést tenni, a miket Szalay tisztelt képviselő ur mondott; azt mondja a képviselő ur az ünnepek megszenteléséről, hogy „én a polgári szabadság jogkörébe vágónak és helytelennek tartom, hogy valaki, ki nem hisz valamiben, kényszeríttessék, hogy higyjen; és hogyan történik ez? Ott van, mindjárt a zsidókat veszem, pl. egy haszonbérlő, kinek nem ünnepe a vasárnap és mégis, ha vasárnap dolgoztat cselédeivel a pusztán, a hol egy mértföldnyire templom nincs is, megbüntettetik a szolgabíró által, az alispán helybenhagyja és a belügyminister szintén." Hát, t. képviselő ur, én azt hiszem, hogy mindnyájunk előtt ismeretes azon buzgóság, melylyel izraelita t. hazánkfiai a magok ünnepeiket megünnepelni szokták; tudjuk, hogy semmi áron sem volnának reá bírhatók arra, hogy ők valami szolgai, vagy nehéz munkát szombati napon végezzenek. Ha vasárnap, vagy egyéb ünnepnapon a keresztényember szintén tartózkodik ezen munkáktól, azt hiszem, hogy őt ezért, vagy pedig azt, a ki őt arra szorítja, megróni nem lehet. Ha tehát törvény alapján követelik, hogy a vásár- és ünnepnap megszenteltessék, ezzel nem követeltetik valami jogellenes dolog. Tessék csak Angliára tekinteni. Nem fogják tagadni, hogy az angol nép practicus és hogy tud az idővel élni és hogy liberális, civilisált és előrehaladott nép. És mégis sehol oly scrupulositással a vasárnapot és ünnepet nem szentelik meg, mint Angolországban. (Egy hang a szélső baloldalon: Csak a vasárnapot!) Ha tehát a zsidó vallású birtokos azt óhajtja, hogy mi is tiszteletben tartsuk az ő ünnepnapját és őt senki sem kényszeríti arra, hogy e napon munkálkodjék, azt hiszem, hogy quod uni justum, alteri sít aequum, Ő sem követelheti, hogy a keresztény munkások vasár- és ünnepnapokon, égető szükség nélkül, nehéz munkát végezzenek s akkor a békés együttlét biztosítva