Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-243
243. országos ülés április 16, 1880. 121 megtegyék. Én tehát ebben alkotmányellenest absolute nem látok, azért én csupán csak a király, mint legfőbb kegyúr által kinevezett és kiküldött bizottságban tudnék megnyugvást találni. Melynek hivatása lenne mindaddig, mig a katholika egyház az őt illető alapok kezelését maga nem veheti át, azokat kezelni, vagy azoknak kezelését ellenőrizni, sőt ellenőrizni még azt is, hogy csakis az alapítók által kijelölt ezélokra fordíttassanak azok jövőre is. Ez az én álláspontom, ezt röviden jelezni szükségesnek tartottam, egyébiránt a budgetet elfogadom, (Helyeslés jobbfelöl.) Lukácsy Béla: T. ház! Előttünk fekszik három határozati javaslat, melyek ezen vita kezdetén beterjesztettek. Mindenek előtt Molnár t. képviselőtársam határozati javaslatára akarok reflectálui. Az alapok és alapítványok eredetére és inplicite azok természetére nézve már az előttem szólott Krajcsik püspök és Leskó t. képviselőtársaim is utaltak, sőt maga a miuister ur is ismételve jelezte azok eredetét és természetét. Szükségtelennek tartom tehát azokra a vita jelen stádiumában újból visszatérni, de szükségesnek tartom jelezni álláspontomat ezen határozati javaslattal szemben. (Halljuk!) Midőn Molnár Aladár t. képviselőtársamnak határozati javaslatát el nem fogadhatom, azt bátor vagyok a következőképen indokolni. A. képviselő ur az ő határozati javaslatának indokolásában következőképen nyilatkozik: „A törvény világosan azt mondja, hogy e gremío eonsilii locumtenentialis, hogy a helytartótanács kebeléből nevez ki ő Felsége némelyeket, kik az alapítványokra gondot viselnek. De hogy miként értelmezték ezen törvényt, mutatják a keletkezése után legközelebbi praxis és az azt megállapító kir. resolutiók." „Említettem egyet, melylyel a bizottság 1724-ben életbe léptettetett. Később, nevezetesen 1762-ben Mária Terézia dicső emlékezetű királynőnk (Mozgás a szélső bal/elől.) Barkóczy primást kinevezte stiídiorum protectornak és reá bizta nagyrészét az alapítványi, iskolai és könyv censurai azon ügyeknek, melyeket a helytartótanács bizottsága kezelt." „Barkóczy primás 1765-ben meghalt. Halála alkalmából Eszterházy cancellár felterjesztést tett a királynőhöz, hogy szükség intézkedni a primás halála következtében ezen ügyek elintézéséről U. És ezen felterjesztésben azt is mondja, hogy a primás protector studornmnak neveztetvén ki, azonban halála után ezen állás megüresedvén, minden ilyen reá bizott ügyek az 1723: LXX. törv. czikk értelmében ismét a helytartótanácshoz kebelezendők be, ugy, hogy ott egy bizottKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. ság állíttassák, mely jegyzőkönyveit in pleno consilio referálja." „Ez, mondja, annál indokoltabb, mert ha Felséged ezentúl is még egy másik prímásra bizná, a mi Barkóczyra csak ad personam ruháztatott, arra a következtetésre jönnének, hogy ezen teendők talán a primást illetik, törvény szerint pedig a helytartótanácshoz tartoznak, egyszersmind indítványozza, hogy az akkori országbíró, ki a tudományokkal szeret foglalkozni, legyen a helytartótanácsban felállítandó bizottságnak elnöke, a mely az iskolai ügyekkel foglalkozik". „Mária Terézia királynő a cancellárnak ezen előterjesztését elfogadja; ezen értelemben jött azután 1765. július 1-ről kelt királyi resolutió le a helytartótanácshoz, melyben a többek köztt, előre bocsátva, hogy minden ügyeket az elhunyt prímásra ,,ad personam" bizta a királynő — ezután ezt mondja:" „Quoniam verő eundem recenter fatiscessis se eontigisset, Ipsa autem experientia nos edoeuisset, negotia haec continuam manipulationem exigentia per singularem personam sufficienter et requisita euin accuratione perfici non posse, ideo sensu etiam arti. 70. 1723. praenotata tam piarum fundatiomim, quam et regulationis studiorum, ac etiam revisiosiis librorum mgotia consilio cum nostro locumtenentiali regio constanter ineorporando beuigne resolvimus". „Vonatkozik ez t. i. azon esetre, midőn Mária Terézia alatt Barkóczy prímásra lett bízva az alapok és alapítványok kezelése; ennek halála után a cancellár azon fölterjesztést tette, hogy miután a primás meghalt és nehogy azon gondolatra jöjjenek, hogy ezen jog a primást illeti meg, ezen kezelést ismét a helytartótanácsra bízza ő Felsége." Már most bátor vagyok kérdeni, hogy ha ő Felsége Mária Terézia Barkóczyra bizta ezen alapok és alapítványok kezelését a nélkül, hogy a cancellár ellenmond, vagy remonstrál, mire, ha ezen remonstratió megtörtént volna, a történelmi búvárkodásban oly szerencsés képviselő ur mindenesetre bukkant volna —• de ezt ő maga sem állítja, kanéin csak azt mondja, nehogy a primás az usus alapján magának jogot formáljon jövőre, ezen alapok és alapítványok kezelésére a cancellár proponálta ő Felségének, hogy az alapok kezelése helyeztessék vissza a helytartótanács jogkörébe, vájjon nem bizhatja-e ő Felsége ezen alapok kezelését egyáltalán — mint főkegyur által — kinevezendő bizottságra? A királyné resolutiójában továbbá azt mondatik, hogy az alapok kezelését azért ruházza át ismét a helytartótanácsra, mert egyes személy nem képes a kezelést oly czélszerüen és pontosan végezni, mintha ezen teendő többekre van bizva. Tehát ezen kezelésnek technikai nehéz16
