Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

jjg 243. országos ülés április 16 1880. vezetői és minden ily intézkedés előtt a végszót az actára felírni egyik legszentebb kötelessége; és kérem, hogy jövőre tegye ezt s akkor tapasztalni fogja, itt a házban nem lesz ily megtámadásoknak kitéve. A mi már most az elemi népoktatás szellemi részét illeti, fájdalommal keil bevallani, hogy a gyermekek oly nagy halmazával és mondhatni a gyermeki ész határán túl menő halmazzal vannak terhelve, hogy azoknak ismerete után a gyermek annyit tudna, a mennyi, a mi időnkben 18 éves korban is elég volt. De mindenekelőtt meg kell különböztetni a falusi iskolát a várositól. A falusi iskolában legnagyobb szükség van arra, hogy a gyermek irni, olvasni, számolni tudjon, hogy majd ha megnő, az Iczig és Mózes be ne fonhassa őt és azon kis földjét, a melyet Iczig és Mózes még meghagytak, unokái számára meg tudja őrizni; hogy takarékosságot, gazdálkodást tanuljon, hogy az életen át erkölcsi tekintetben szilárd alapon álljon. A városi népnevelés, megengedem, hogy többet kivan; de kétségbe vonom, hogy oly könyvek használata tűrhető volna az ily iskolában, melyekben oly szavak is fordulnak elő, hogy: „hát, hogy van kend János bácsi?" „Hát jól vagyok Pista bácsi!" Ezt a pesti gyermek nem is érti. Meglehet, hogy ez 4—5 századdal ezelőtt nagy czím volt; de ma, midőn a nagyságos és cxcellentiás czímek csak ugy teremnek, hogy minden községben halljuk e czímet olyanoknál, kik pénzért tettek rá szert, ez nem járja. A mi pedig a tanfelügyelőséget illeti, erről már százszor is elmondtam a magam nézetét; elmondtam, hogy ez nem e világra való intézmény, legalább avval a hatáskörrel, melylyel ma rendelkezik, nem kívánatos annak fenntartása. Mert pl. tegyen egy községi iskolaszéki elnök jelentést a tanfelügyelőhöz. Ez átérzi melegen, hogy hivatása volna valamit tenni a jelentés folytán. De mit fog tenni ? Neki nincs végrehajtói hatalma; elmegy tehát a községbe, megvizsgálja a dolgot, azután 2—3 hét múlva feljön Pestre s előterjeszti a dolgot a közigazgatási bizottságnak. S kik vannak e bizottságban? Ott van a királyi ügyész, a ki bizonyosan nem foglalkozik paedagogiával; ott van a távirdai- s postaigazgató, az adófelügyelő, a kiknek a tanügy iránt kevés érzékük van, mert hisz, a kik arra vállalkoznak, hogy az állampolgárok adóját minél magasabbra emeljék, a kik arra vállalkoznak, hogy a szegény nép által küldendő táviratokat megdrágítsák s a dúsgazdagoknak, kik százszor is sürgönyöznek, kényelmessé tegyék a helyzetet, azoktól a népnevelés érdekében vajmi keveset várhatunk. S mi lesz a dologból? Feltéve, de meg nem engedve, hogy a közigazgatási bizottság azt mondja, hogy javítani keli a helyzeten, a közigazgatási bizottság ki fog irni a szolgabírónak. Megengedem, hogy ott, a hol van egy, a nép minden ügyét szivén hordó és melegen felkaroló szolgabíró, ez az ügy rögtön elintézést nyer; de a hol, valljuk meg, még mindig bizonyos atyafiság és sógorság tartja kezében a megyei omuipotentiát, az ily megyei rokonság, sógorság és komaság sem szokott törődni a szakértelemmel, hanem hogy pártjabeli ember jusson a hivatalba, a legképtelenebb embert is szolgabiróvá választja meg és itt halvaszületett gyermek a tanfelügyelő egész intézkedése; mert tudok példákat felhozni, hogy a tanfelügyelő évek során át nem volt képes a tanító fizetésének kiszolgáltatása érdekében tett intézkedéseit végrehajtani. Nekem egyáltalában nem kell olyan intézmény, mely sem jobbra, sem balra használni nem tud. Én még az ellenségnél is a nyilt ellenséggel szeretek szembeszállni, nem pedig oly emberrel, a ki szememben édes, de hátam mögött feni a gyilkot, hogy szivembe mártsa; mert a nyilt ellenséggel szemben tudom magamat védelmezni, mig az alattomoskodó ellenséggel erre nem vagyok képes. Különben is, t. ház, a tanfelügyelő urak teljesen ugy, a mint megkívántatnék, nem töltik be hivatalukat. Méltóztassanak csak az itt legközelebb, egy órányira, ötnegyed órányira és legfölebb másfél órányira fekvő Soroksár, Haraszti és Taksony községek elöljáróit megkérdezni. Itt vannak ezen községek a főváros mellett. Mikor Budapest miden este ki van világítva, oda látszik a fénye. Kérdem én, vájjon azon 10—12 év óta, hogy a tanfelügyelői intézmény fennáll, a tanfelügyelő ur hányszor volt ezen községekben? Erős meggyőződésem, melyet ott helyben szereztem, az, hogy egy jóravaló tanfelügyelő, ha az Í868: XXXVIII. t. ez. meghozatala után ezen községekben megjelen vala és ott magát a hazafias jegyzőkkel és elöljárókkal érintkezésbe tette volna, ma az a nép legalább a politikai nemzet nyelvét beszélné és nem beszélne olyan érthetetlen nyelvet, melyet tulajdonkép kivülök senki, még a német sem ért meg. Mert már csak belátja a t. ház, hogy ba egy deutschlandi német hallaná, midőn a soroksári sváb ember azt mondja „tana", okvetlenül megtagadná, hogy ez az ember az ő fajához tartozik. A „Tana" alatt a sváb a Dunát érti. (Derültség.) S ezen szegény népnek egész kiejtése olyan sajátszerű, hogy a német ember bedugja a fülét s azt mondja, isten ments meg az ilyen német beszédtől. S azon népben a hazafiság szent érzete él és nem ismer más hazát, mint Magyarországot, melyen kívül nincs számára hely. Csak az eszközök hiányzanak, hogy e népből az imádott hazának épp oly