Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

243. országos ülés április 16. 1880. 117 polgárai váljanak, mint akár csak a debreczeni polgár. T, ház! Igen komoly természetű dolog az, a melyről szólok és senki sem lehet azon kényelmes helyzetben, hogy e felett mosolyogjon. Annál kevésbé nem lehet, ha czélja és szándéka a magyar államéletet a világ és az idő végéig biztosítani. Midőn én azt tapasztalom, hogy a tanfelügyelőségek ily irányban járnak el, hogy a népnevelés oltárára nem hozták meg a kellő áldozatot: én a magam részéről a tanfelügyelői intézményt, a mint az fennáll, minden pillanatban eltörölném, cassálnám és ha azon nagy összeg pénzt, a melyet úgyszólván ezen sine eurákra évenkint kiadunk, a tanítók javadalmazására és ily német községekben a magyar szó eltanulása czéljából ösztöndíjakra fordítanék, tapasztalhatná a t. miuister ur, hogy akkor emelkednék fel ama niveaura, a melyen megállni egy közoktatási niinisternek legszebb hivatása. Most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek beszédemnek tulajdonképi tárgyára: a vallás- és tanulmányi alapra. Kétséget nem szenved, hogy e kérdés olyan, melyet végre valahára annyival is inkább tisztázni kell, mert én a magyar fajnak egymással való czivódását az államéletre veszélyesnek és olyannak tartom, a niety ha egyszer bekövetkezett, azon idegen hatalomnak, a mely a mi állami hatalmunkat különben is irigyli, igen könnyű lesz czélt érnie, mert hisz nem kell csak minket egymás ellen bujtogatni, hogy a hatalom szinteréről egyszer s mindenkorra eltöröltessünk. Itt van kezemben a magyar közjog, (Derültség) ennek minden tétele, nem tehetek róla uraim, nevessen ki bárki, a hogy akar, de történész lehetetlen, hogy ne mondja, miszerint az igazság az én részemen van akkor, a mikor kijelentem, hogy a magyar közjog a magyar katholicismussal nagyon szoros és eíválaszthatlan kapcsolatban áll, úgy, hogy az egyiket nem lehet érinteni a nélkül, hogy a másiknak felbomlása be ne következnék. Magyarországnak nézetem szerint állami hegemóniája leginkább a történelmen és a Pusztaszeren alkotott vérszerződésen és az abból kifolyó közjogi alapokon nyugszik. Addig, mig az országig jogi alapon áll, van állami élete; de abban a pillanatban, midőn e jogi alapot lába alól kidobja,^ megszűnik állami élete. Én, t. ház, távol állok attól a gondolattól, hogy azon hitfelekezet népei iránt itt e házban dicshymnust zengedezzek, a melyhez születésem után magam is csatlakozom. Én kijelentem, hogy mindenek előtt kérem bennem a magyar embert tekinteni, azután a katholikust, mert magyarnak születtem azután kereszteltettem. (Derültség) S midőn igy gondolkozom s midőn így kívánom beszédemet érveimmel támogatni, fájdalommal észlelem és tapasztalom, hogy vannak itt a hazában és házban hajszálhasogató! emberek, kik az időkön át megszentelt barátságos viszonyt tiszteletlen kezekkel érinteni nem irtóznak. Vannak egyének a házon kivül és a házon belől, kik ennek a katholikns nagy közönségnek épp azért mernek oly szemrehányásokat tenni, a melyeket a múltból vett tapasztalatok alapján meg nem érdemelnek, mert az a kath. status alussza még álmát, nem ébredez, hogy az önkormányzat sánczaival magát körül övezze épp úgy, mint más általam mélyen tisztelt felekezetek magukat körülövezték e hazában. Én, t. ház, azt gondolom, hogy a ház minden tagja a közhaza érdekében csak akkor tehetne hasznos szolgálatot a jó anyának, ha a miuister urat most leginkább azért támadja meg, hogy nem iparkodik a 8—9 milliónyi kath. népnek egyedüli vágyát és óhaját, az önkormányzat áldásait megszerezni; mert úgy tudom, hogy az ő fiókjába van bezárva ama kath. autonóm gyűlésnek szabályzata, melyet itt a kath. status elfogadott és a miuister úrhoz azon kérelemmel terjesztett fel, hogy az apostoli királyhoz a magyar közjog alapján, a magyar kath. közönség autonómiájának megerősítését eszközöltetni ajánlja. Éz, kérem t. ház, uag\* merénylet a 9 milliónyi kath. nép ellen, nagy merénylet egynehány bíboros főpapnak kedveért; mert bármennyire tiszteljem is egyházam fejedelmeit, de kétségbe vonom egyházam fejedelmeinek azon jogát, hogy nélkülem és felettem és a hitfelekezetemhez tartozó nagy közösóg felett örökösen határozhassanak. És mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ha a kath. autonómia áldásaiban ez a 8—9 milliónyi kath. nép egyszer valahára osztozik, a miuister ur azon kellemes helyzetbe jöhetne, hogy tisztán szellemi részévei foglalkozzék magasztos hivatásának és senki által a vagyonkezelés miatt netalán bekövetkezett visszaélésekért gyanúsításokkal hántatni nem fog. Én, ha a miuister urnak helyzetében volnék, miután meg vagyok a nékül is győződve, legközelebb szerzett alapos tudomásom szerint, hogy a miuister ur nem oka a visszaéléseknek, hanem a keze alatt lévő, nagy hattilommal. korlátlan uralommal rendelkező közegek teszik e visszaéléseket, elkövetnék mindent arra nézve, hogy végre valahára ezen vagyon jogi természete megvizsgáltassák és á mennyiben tudom kit illet, azt nem akarom vitatni, nehogy itt engem elfogultsággal vádoljon valaki és feltéve, hogy volnának oly természetű ingatlanok, melyek a magyar államot illetik, kapja azt meg az állam, de ha vannak és pedig vannak, a közjogból merített tudomásom alapján állítha' tom, oly vagyonok, a melyek tisztán kizárólag