Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-242
242. országos ülés április 15. 1880. 107 hogy mind az előadó ur, mind pedig Tisza Lajos képviselőtársam és egyszersmind királyi biztos kifejtették azon okokat, melyeknél fogva a törvényjavaslatok ily módon való előterjesztése szükséges volt. Felszólalok főleg csak azért, hogy a kérdésnek különösen pénzügyi oldalára elmondott némely megjegyzésekre megtegyem észrevételeimet. Különösen egyik felszólalt képviselő ur hibáztatta, hogy a törvényjavaslatok miképen terjesztettek Szeged város törvényhatósága elé, azt mondván, hogy ezek úgyszólván egy ultimátum kíséretében terjesztettek eléje. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a kormány előtt két út állott. Meg kellett állapítani, vájjon elébb tárgyalás folytatandó-e a városi munieipium és a kormány közegei köztt a kölesönnek miképen leendő eszközlésére és biztosítására és a teendő intézkedésekre nézve, vagy pedig megállapodni a kormánynak az eljár;';s iránt, melyet helyesnek és czélszerünek lát ugy a kölcsönnek biztossága szempontjából, valamint Szeged reconstructiója érdekében. Az első út, véleményem szerint alig lett volna czélszerü és ha más nem szólott volna ellene, annyi időt igényelt volna, hogy ma bizonyára még nem tárgyalhatnék ez ügyekben a törvényjavaslatokat. És igy kénytelen volt a kormány a másik utat követni: megállapítani az áldozatokat, melyeket az állam szempontjából Szeged érdekében meghozandóknak tart, melyeket az államkincstár megbir és melyeket ezen szempontok figyelembe vételével a kormány elfogadhat és elfogadás végett a háznak javasolhat; továbbá tisztába kellett jönnünk azon garantiák iránt, melyek szükségesek arra, hogy a kölcsön financirozható legyen; végre meg kellett állapodnunk arra nézve, hogy azon áldozatokkal szemben, melyeket az államkincstár hoz, melyek viszont azon kötelezettségek, melyeket Szeged városnak magára vállalnia kell. Én sokkal helyesebbnek , sokkal czélravezetőbbnek tartom ezen utat, mert ha a másikat követjük, a kormány — ismétlem — nem terjeszthette volna még elő ez ügyekben a törvényjavaslatokat. De ha csakugyan oly hátrányosak volnának e törvényjavaslatok s Szeged városa meggyőződött volna róla, hogy reá nézve károsak: az által, hogy a város előlegesen megkérdeztetett, alkalom nyújtatott neki a nyilatkozásra és elvetésük indítványozására. A város hozzájárulása által legjobban bebizonyította, hogy magára nézve előnyösnek tartja a tervezett intézkedéseket és az áldozatokat, melyeket maga elvállalt , nem tartja túlzottaknak. A közvetlenül előttem szólt t. képviselő ur annak bírálatába bocsátkozott, hogy azon egyik intézkedés, melyet Szeged városa életbeléptetni szándékozik, — jövedelmeinek fokozása —helytelen és igazságtalan. Én nem tudom, hogy ezen kérdés nűkép tárgyalható e képviselőházban és hogy Szegednek tisztán autonomicus dolgába a törvényhozás miként bocsátkozhatnék. Szeged városa jónak látta a pótadók leszállítása mellett más indirect adókat hozni be. A város kétségkívül adózó polgárainak többségével hozta ezen határozatot, melyet megváltoztatni, vagy módosítani a fennálló törvények értelmében nem is áll hatalmunkban. A t. képviselő ur felemlített egy másik fontos kérdést is, t. i. a Tisza-szabályozás s a kormánynak e tekintetben követendő eljárása kérdését. Azt hiszem, hogy az, minő eljárás követ| tessék ez irányban, ma, ezen törvényjavaslatokkal I összeköttetésben, napirenden nincs. Méltóztatnak tudni, hogy e dologban, a törvényhozás hozzájárulásával, külföldi szakértők hivattak be, kik az eddigi tervek megbirálásával foglalkoztak. Megjegyzendő, hogy itt nem egészen új tervek megállapításáról, hanem a szabályozás keresztülvitelében talált hiányok orvoslásáról van szó. Ez a feladata a kormánynak és a törvényhozásJ nak. Erre nézve a külföldi szakértők elkészítették a tervezetet s most a kormánynak feladata nyilatkozni a törvényhozás előtt az iránt, hogy ezen tervek, mikép, mily módon és mily sorozatban legyenek keresztülviendők. Nézetem szerint kell, hogy fennmaradjon azon elv, hogy a folyam medrének szabályozása maradjon ezentúl is az állam feladata, mint eddig volt, a töltési és ármentesítési munkálatok keresztülvitele pedig az érdekelt vidékek, a társulatok feladata legyen. Van ezenkívül még egy másik szempont, melyet figyelembe venni kell s ez az, hogy a viz gyorsabb lefolyása szempontjából az alsóbb átmetszésekre fordittassék fő gond és ott, hol a folyam medre a fennálló töltések által túlságosan össze van szorítva, ennek elhárítására történjék intézkedés. De nézetem szerint erről az egész kérdésről tüzetesen akkor lehet szó, mikor a kormánynak erre vonatkozó előterjesztései a ház asztalán fognak feküdni. Egy előbb felszólalt képviselő ur, azon, szerintem is igen fontos kérdést intézte a kormányhoz, mi történik a könyöradományokkal ? Hogy erről nem történt említés, az onnan van, mert ez a kérdés nem tartozik e törvényjavaslatok keretébe. Minthogy azonban a kérdés felvettetett, czélszerünek látom, hogy a törvényhozás ez iránt tájékozva legyen. {Halljuk!) S e tekintetben jelenthetem, hogy a királyi biztostól vett értesülésem szerint, a könyör-adományok e hó végén, vagy a jövő hó elején szétoszthatók lesznek s minthogy ez időre a most itt tárgyalt 14*
