Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

242. orsüágos ülés április 15. 1880 jQg mi dolgainkat, mi nem tartjuk azt drágának. Fenn is jártak Bécsben a kölcsön ügyében, mégis próbálták, nem is kaptak. Ekkor azt mondani, hogy Szeged érdekei alá rendeltettek a Tiszavölgynek ; hogy ha ez nem volna, Szeged olcsóbb kölcsönt kaphatna, holott a kormány hozzájárulását szivesén kijelentette az általuk kötendő kölcsönhöz, de nem kaptak, azt gondolom, ez már kissé túlvitt, —• hogy is mondjam ? — Szeged iránti érdekeltség. A t. képviselő ur törvényes akadályokról is beszél. Beszél a jelen volt hivatalnokok általi erőszakoskodásokról; beszél névszerinti szavazás elmaradásáról. Beszéli, hogy 30 évnél hosszabb lejáratú kölcsönöket kötni nem is lehet. Minden félreértés kikerülése végett, mert a t. ház tagjai talán a viszonyokkal nem ismerősök s azt hihetnék, hogy itten isten tudja minő kormány hivatalnokok szerepeltek, meg ikell jegyeznem, hogy Szegednek szabadon választott tisztviselői voltak, azok tettek, ha tettek valamit, a kiktől talán azt, hogy Szeged érdekében épp ugy nyilatkozhassanak, mint ő, megtagadni nem fogja. Kormányhivatalnokok tudtomra ott nem szerepeltek, az elnök is nem főispán, nem királyi biztos, hanem a városnak első választott tisztviselője, a polgármester volt. Hogy hol van itt azon rettenetes erőszakoskodás, akár a királyi biztos, akár a kormány részéről, ezt fejtse meg megint a t. képviselő ur. Én nem magyarázhatom meg más onnan, mint onnan, hogy ő nem képzelheti, hogy felszólalása sikert ne arathasson, ha erőszakkal le nem szorittatik a győzelem teréről. A mi a névszerinti szavazást és a harmincz évi tartamot illeti, nekem kellene tudomással birnom arról, hogy a hozott határozat törvényessége ezen az alapon megtámadtatott, pedig ha valaki akár a többséggel, akár pedig az egyhangúlag hozott határozat törvényességét kétségbe vonja, a legelső dolog a törvény által nynjtott orvoslási módszerhez folyamodni. Ez tudtommal eddig még nem történt. E tekintetben épp ugy, mint a 30 évi hosszú lejáratú kölcsön kötése tekintetében, azt hiszem, különben — bár a kormány tekintélyét olykor talán a képviselő ur megtámadása ellen is védelmezem, hogy a kormány jóváhagyásának hiányát az alkotandó törvény talán mégis pótolja. Én legalább azon nézetben vagyok, hogy ezen az alapon a dolog meg nem támadható (Helyeslés jobbról) és hogy a törvényjavaslatok kellően mérlegelik ugy Szeged városának méltányos igényeit, mint azt, hogy az állam minő áldozatokat hoz. Ha talán valamely irányban túlmennek a határon, abban mennek túl, hogy az államtól nagyobb áldozatot követelnek, mint a minőt valaha bármely állam egyes városnak nyújtott. (Ugy van! jobbfeló'l.) Azt hiszem, hogy akkor, midőn arról van szó, hogy Magyarországnak azon része, a melynek fejlődése annyira a haza érdekében van, mentől erősebben és jobban helyreállíttassák, ezen áldozatokat meghozni helyes és szükséges, (Helyeslés jobbfelöl.) Ebből kiindulva, arra kérem a t. házat, hogy legyen azon meggyőződésben, hogy ha szegcdi volt is a hang, a mely itt, mint elégedetlen felemelkedett, az nem volt Szeged hangja. Szeged érzi azt, hogy mit tesz érte az állam, nem ugyan politikai tekintetben , mire hogy mit adok, megmutattam a múlt választás alkalmával, mert ezt bebizonyította, de az által meg fogja hálálni azt, mi érte történik, hogy megragadva az alkalmat, a nyújtott segédkezet, lehetővé teszi mielőbbi újra fölépülését s felvirágzását. Hiszem, hogy Szeged városa ezt minden huhogó bagoly vén jóslata daczára, meg fogja tenni és azért ajánlom e javaslatok elfogadását (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mocsáry Lajos: A t. ministerelnök ur ez alkalommai engem méltóztatott abban a szerencsében részesíteni, hogy szavaim értelmét elferdítette. Nevezetesen elferdítette azt, a mit a körtöltésről, kapcsolatosan a feli öltéssel mondottam. Én nem mondtam azt, hogy bárkinek is eszébe jutott volna az, hogy egész a kör'öltésig történjék a feltöltés, mert ily őrültséget senkiről sem voltam képes feltételezni. Én arra nézve azt mondtam, hogy a feltöltendő terület és a körtöltés köztt egy posványöv fog képződni. Hasonlóképen elferdítette a ministerelnök ur, a mit a sugárutakról beszéltem és kegyeskedett ennek folytán nekem oktatást adni arról, hogy nem olyan sugárutakról van szó, mint a budapesti, hogy milyen lesz e szegedi sugárút. Én igen jól tudom, hogy nem budapesti sugárutat és körutat terveznek, de azt mondottam, hogy feliöltésre fogja kényszeríteni a kör- és sugárutak építése az ülőtöket, az egész város feltöltésére. Ettől szeretnem megóvni a város építkező lakosait. Méltóztatott azt mondani és ez már személyes kérdés, vájjon voltam-e én Szegeden, vagy sem. Erre egyetlen egy szóval megfelelhetnék, de nem mondom ki ez egy tzót sem, mert az ily dolog nem ide való. De ha már arról van szó, hogy volt-e, vagy sem valaki Szegeden és a ministerelnök ur olyakat mond, mint a mit mondani méltóztatott, hogy azért nem. lehetett közelebb hozni azt a körtöltést, mert különben daczára annak, hogy a sugárutak felemeltetnek, a kellő lejtőt nem lehet kihozni, méltóztassék megengedni, nekem volna talán okom azt kérdezni, hogy volt-e ő Szegeden? mert ha volt is ott, meglehet, hogy nézte az odavaló viszonyokat, de meglátni ugyan nem látta meg. Tisza Kálmán ministerelnök: Első sor-