Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

2 04 242. országot ttlót április 15. 18§0. ban azt volnék bátor megjegyezni, hogy lehet félreérteni valakinek a szavait, a félreértés még nem ferdítés. Ez az egyik. A másik az, hogy én azt hiszem, sem félre nem értettem, sem el nem ferdítettem a képviselő ur szavait. Éppen akkor is, midőn, a mit nevetségessé igyekezett tenni," a gyors összeköttetés, a közlekedés lehetőségére utalt, mert 8 nem azt mondotta, hogy építtessék fel a körtöltés közelebb és emeltessenek a sugárutak, hanem azt mondotta, hogy ne emeltessenek a sugárutak és építtessék fel közelebb a körtöltés. Tehát én azt hiszem, hogy a mit mondottam, alaposan mondottam. Különben, hogy inparlamentáris dolog volna valakitől azt kérdezni, hogy volt-e Szegeden, vagy sem, azt hiszem, ezt még eddig csak a képviselő ur találta fel. De azon egyet kénytelen vagyok megjegyezni és ez az, hogy midőn én sem azt, nem kérdeztem tőle, vájjon volt-e Szegeden, sem azt, a mit ő mondott, hogy én voltam ott, de csak néztem és nem láttam, inparlamentarisnak nem tartom, de inparlamentarisnak tartom azt, hogy az elnök helyett a képviselő ur akar leczkéztetni, {CJgy van! jobbfelöl) kitől én sem parlamentáris illemet, sem semmit a világon tanulni nem fogok. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Elnök: üt perezre felfüggesztem az ülést. [Szünet után.) Elnök: (Csenget.) Az ülést folytatjuk. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Lukács Béla: T. ház! Én csak röviden akarom azon szavazatot indokolni, a melynél fogva én a beterjesztett törvényjavaslatokat és pedig ugy azt, mely Szeged város reconstruetiójära, mint azt, mely a Tisza szabályozására vonatkozik, általánosságban elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert akkor, mikor a vészharang megkondult Szeged felett, tisztában lehettünk az iránt, hogy ugy Szeged reconstructiója, mint általában a tiszaszabályozási munkálatok, helyesebb irányban további kifejtése, az országra mindenesetre nagy áldozatokat fog róvni. A törvényjavaslatok, melyek előttünk vannak, az országra igen nagy terheket róvnak, de tekintve azt a czélt, a mely általa el lesz érendő, a magam részéről ezen áldozatokat túlságosoknak nem tartom és azoknak megszavazásához, azoknak megadásához hozzájárulok, csak azon egy óhajtásomat fejezve ki: hogy a végrehajtásban az összegeknek hovafordításában, a kormány és annak közegei és különösen a kir. biztos főszakközegei, a lehető tapintattal, de egyszersmind a lehető erélylyel járuljanak ahhoz, hogy valósuljon az, a mit a király kimondott s a mihez a törvényhozás minden tagja igen szívesen hozzájárul, t. i. ugy Szeged városának isoiéti felépítése és a tiszai völgynek biztosítása. Csak két megjegyzést akarok tenni a törvényjavaslatok részleteire nézve. Az egyik az, hogy én is a kölesönt a mostani pénzviszonyokhoz képest, a jelenlegi pénzpiaezot tekintve, magasnak, árát túlságosan nagynak tartom és meg vagyok győződve, hogy tekintve a pénzpiaeznak mostani helyzetét, mindenesetre olcsóbb kölcsönt is lehetett volna kötni, mint ez, mely 6 százalékos. Másrészről kötelességem méltányolni azon körülményt, mely talán ez irányban a kormány kezét, némileg megkötötte, mert hisz tudjuk, hogy egy 8 millió frtuyi előlegre nézve, a törvényhozás felhatalmazást adott a kormánynak és lehet, hogy azon kölcsön és a jelen kölcsön legombolyítása köztt talán némi összefüggés van. A második megjegyzés, melyet tenni kívánok, az, hogy közttünk helyet foglaló kir. biztos ur előadásában nélkülöztem a könyöradományok hovafordítására és nevezetesen azok kiosztatására vonatkozó felvilágosítást. A mennyire tájékozva vagyunk, tudjak, hogy azon könyöradományok kiosztására nézve az idő talán már nagyon is elérkezett és igen óhajtandó, hogy ez tovább ne késleltessék. Ezen megjegyzések után, tekintve azt, hogy a Szeged városára vonatkozó törvényjavaslatokat a legeompetensebb fórum, maga Szeged város törvényhatósága, annak képviselő testülete helyesléssel fogadta el; tekintve másrészről, hogy a Tisza szabályozására vonatkozó kölcsönt maguk az érdekeltek is, habár nem minden részleteiben helyesléssel, de mégis a viszonyok hatása alatt, elfogadták: a magam részéről ezen törvényjavaslatokat általánosságban elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Hermáim Ottó: T. ház! Én egy itt a házban kiejtett szó és egy emlékemben élő kép behatása alatt kezdem azon rövid beszédemet, melyet a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokra nézve elmondani bátor leszek. A szó, a mely kiejtetett az: bis dat, qui cito dat; a képet látom most is lelkem előtt, ugy a mint Szeged városának belterülete viz alatt állott, annak lakossága irtóztató nyomorban a gátak tetején fetrengett és látom azon téli képet, midőn ezen lakosság az összetákolt nyomorult viskókban kihúzta a kegyetlen telet. Ez az, t. ház, a miért én egy perczet sem kívánok elrabolni azon időből, mely arra fordítható, hogy a Szeged reeonstructiójára vonatkozó törvényjavaslatok végre-valahára elintézést nyerjenek. Nekem vannak kételyeim, vannak aggodalmaim, melyek engem Szeged reconstructiója tekintetében nyugtalanítanak. Szeged reconstructiója szerintem elválaszt-