Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-223
238. országos ülés niárczius 12. 1880. 59 lelkiismereti szabadság ezíme alatt jönnek a ház elé oly dolgokkal, melyek alá más tendentiák vannak zárva. Hogy nem igaz az, hogy rabbi-képezde a zsidóság alapelveivel ellenkezik, világos abból is, hogy a külföldön van állami és magánosok által felállított számos rabbi-seminarium Ha ezek létezése ott nem ellenkezik a zsidóság hitelveivel, Magyarországon sem ellenkezhetik. Nem az iránya, hogy neológ, vagy orthodox-e a vezetés, a fó'bajuk, hanem az, hogy abban az intézetben egyebet is tanítanak, mint a Thalmudot és Thorát. De másfelől, t. ház, éppen ez az, a mi ezen kérdést valósággal cultur-nemzeti kérdéssé teszi. Ha a zsidó elem oly jelentékeny nálunk és hogy jelentékeny és hatalmas, annak elég bizonyítéka s-zen négy nap óta folyó vita. Ez a ház már nem 70—80 ezer frt hovafordítása, hanem milliók felett intézkedett rövid ülésekben és most már negyedik napja tanácskozik a zsidó iskolai alap mikénti felhasználása, vagy hovafordítása fölött. Es miért? Egyfelől azért, mert azon egypár százezer zsidó részint a vidéken, részint a sajtóban, részint itt a házban tagadhatatlan nagy befolyást gyakorol és másfelől azért, mert mindnyájan érezzük, hogy itt nemcsak azon néhány százezer forintról, hanem valósággal ennél sokkal fontosabb culturális és nemzeti kérdésről, egy jelentékeny állami érdekről vau szó. A magyar állam vitális érdekei látszólag kisebb kérdésekben előttünk éppen oly fontosnak kell hogy legyen, mint a nagy ügyeknél. Principiis obsta. Istóczy Győző t. képviselő ur tegnap azzal végzé beszédét, hogy nézzünk bátran szemébe a zsidó kérdésnek. Én bátran szemébe nézek és merem mondani, hogy a mostani tanácskozás tárgya egyik igen fontos részét képezi a zsidókérdésnek. Mi a zsidókat az országból nem akarjuk és nem is volnának képesek kiűzni, polgári jogaiktól nem akarjuk és nem is volnánk már jogosítva őket megfosztani; nincs tehát más mód, mint szellemileg kiküzdeni az összeolvadás harczát, nincs más mód, mint kiirtani nem a zsidóságot, hanem azon separatisinust, mely őket tőlünk elválasztja. (Élénk helyeslések.) Egyedüli helyes életrevaló politika csak az lehet, hogy a zsidóság legyen olyan vallásfelekezet, mint egyéb hitfelekezetek, de legyen magyar minden ízében. {Helyeslések.) Tőlünk különböző lehet bár vallásban, de erkölcsben, míveltségben, gondolkozásban, foglalkozásban, hazafias érzületben legyen olyan, mint mi. (Helyeslés.) A mely részénél a zsidóságnak ezen törekvést látjuk, nyújtsuk annak oda kezünket. Magának az államnak is, mint az egész társadalomnak kötelessége őket hozzánk emelni, valamint a zsidóságnak kötelessége hozzánk emelkedni. Ezért ajánlom a t. háznak az általam benyújtott határozati javaslat elfogadását, melylyel biztosíttatnék azon közös rabbi-seminarium is, hol hazafias és magyar műveltségű rabbik képeztethetnek. (Helyeslések.) Szememre vettetett, hogy múltkori felszólalásomat azon kezdettem, hogy sine ira et stúdió fogok szólani és mégis utoljára pártember lett belőlem : a neológok javára beszéltem s igazságtalan voltam a másik rész iránt. Hogy az, amit mondottam az nem ellenszenv-bői, nem gyűlölségből az orthodoxok iránt származott, azt volt alkalmam kimutatni s igazolni. De igazságtalan azon s-ád, mintha én talán a neológok részére lettem volna részrehajló, hiszen határozati javaslatom által a neológok szenvednek hátrányt, hiszen miként Hegedűs László t. barátom monda, kiemeltem, hogy a tanítóképezdének az országos izraelita iroda által való administratiója helytelen, igazságtalan, mert igy az tényleg egyik párt hatósága alatt áll; kiemeltem, hogy a semmariumnak is, mint közös intézetnek^ úgy administratiója, mint szervezete valósággal közös kell hogy legyenek, tehát a mennyiben egyik párt hatósága alatt volna ma, onnan kivétessék. Az orthodoxok iránt pedig semmi megszorítást sem javaslok. Tehát ha valaki megrövidítésről beszélhet ellenem, az éppen a neolog-párt lehetne. De azt mondják, hogyan lehet a közös intézetek fölé p. o. vegyes eommissiót állítani? T. ház ! Ha a minister bár tisztán orthodoxokat nevez ki abba a eommissióba, vagy tisztán neológokat, annak egészen más szine van, mintha egyik vagy másik párt hatósága alá helyeztetik az intézet. Ez az, a mit én nem akarok s ezt voltam bátor annak bizonyságául felhozni, hogy én nem akarok egy pártnak sem kedvezni. De érzem, hogy mi adott okot ezen félreértésre: az, hogy a tanácskozás alatt megismertettem az orthodoxpárt irányzatát és azt elitéltem. Nem tagadom, ma is elitélem, főleg mint magyar politikus, de abból, hogy ezen pártnak irányzatát kárhoztatom, nem következik, hogy az orthodoxok irányába;; igazságtalan akarnék lenni. Tessék megnézni határozati javaslatom szövegét, abban csak olyan igazságos vagyok az orthodoxok iránt, mint a neológok iránt, midőn kimondatni kívánom : hogy azon alap minden pártkülönbség nélkül használtassák fel az egyik és a másiknak a javára. A végső kérdés az, hogy miben különbözik az én határozati javaslatom a kérvényi bizottságétól és ha, mint magam mondom, annak alapiránya tekintetében azzal megegyezik, miért kérem mégis a t. házat az én határozati javaslatom elfogadására? Ezt legyen szabad egy pár szóval kifejtenem. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy határozati javaslatomba kérnék egy szót beszurat ii, a 8*