Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-223

56 223. országos ülés mározins 12. 1880. mintha én azt állítottam volna, hogy az izraeliták iszonyodnak a culturától. Később, közbeszólá­.sorara már oda módosította, hogy az ortho­doxokról nyilatkoztam igy; én pedig beszédem­ben sem egyiket, sem másikat nem mondtam. Annyival kevésbé mondhattam, mert hiszen igen jól tudom, hogy nemcsak Magyarországon, hanem <*gész Európában a civilisatiónak és előhaladás­nak igen jelentékeny elemét képezik az izraeliták a civilisatió hősei köztt, ugy a tudomány és a művészet körében, mint egyéb tereken, nem egy elsőrendű herost találhatunk éppen izraelita vallását, {ügy van!) Én beszédemben a követ­kezőket mondtam: „Méltóztassanak csak végig nézni ezen pártnak törekvésein. Kezdettől fogva vörös fonalként húzódik azokon végig egy bizonyos iszony a közös culturába, a közös európai, vagy ha tetszik a magyar culturába való participatió ellen és másodszor egy bizonyos vonakodás annyira, mennyire lehet, éppen a magyar intézetek a rabbik magyarosodása ellen." De hozzá tettem, a mit a t. képviselő ur elhall­gatott, hogy: „nem akarom vádolni azzal, hogy minden orthodox zsidó, vagy legalább azok nagyobb része, osztozik ezen nézetben, de veze­tőik eljárása ezt bizonyítja." Tehát a „vezetők­ről" mondtam ezt. Tartozom a t. háznak azzal, hogy ezt közelebb megmagyarázzam. {Halljuk!) Az a párt, a mely ma orthodox-izraeliták neve alatt ismeretes, eredetileg, mint egyesület alakult, „Somre hadasz" „Hitőr" név alatt. Ennek az egyesületnek tagjai később az izraelita kon­gressusból, mint kisebbség kiléptek és azután nézeteiket és ezéljaikat a hozzájok csatlakozott hitközségekben s azok szervezésében érvénye­sítették. Statútumaikat benyújtották b. Eötvös akkori cultusministerhez. B. Eötvös azokat nem erősítette meg, még pedig azért nem, mert ezen statútumok szerint annyira a rabbik, a vezetők kezében volt letéve minden befolvás és hatalom és az illető gyülekezet annyira a rabbiknak és vezetőknek volt kiszolgáltatva, hogy b. Eötvös azt mondta: ez nem autonómia; autonómiát adunk a polgá­roknak, adhatunk a közönségnek, de az autonómia ezímén nem adhatunk absolut hatalmat a nép fölött egyes rabbiknak, egyes vezetőknek s ezért nem erősítettek meg a statútumok. Később Pauler minister ur közoktatási ministersége alatt e sta­tútumok megerősíttettek. Végre is t. ház én nem akarok bele szóllani abba, hogy ha tetszik az izraeliták egy részének, magukat a rabbiknak és vezetőknek ily feltétlen uralma alá vetni, ez az 3 dolguk; de constatálom, hogy itt oly szerve­zettel van dolgunk, melynél a népnek, a gyüle­kezetnek nevében egynehány rabbi és vezető beszél és tesz. Ezen értelemben mondhattam én, hogy azon separatisticus irány, a többi polgá­roktól elszigeteltségre törekvés, a közös cultu­rában való participátiótól iszouyodás, a magyar nemzettel való meg nem barátkozás: nem is az orthodoxok többségének, hanem azok vezetőinek nisusa. Hivatkoztam arra, hogy ugyanezen rabbik voltak azok, a kik folyamodtak, hogy az az iskola-alap ne iskolai czélokra, hanem inkább rokkant katonák ellátására fordítassák. Hivatkoz­tam a siketnémák ügyében beadott mostani folya­modásukra , mind ezeket nem czáfolta meg a t. képviselő ur, hanem azt vetette szememre, hogy az izraelitákat az átalános eultura elleni törekvéssel vádolom. Azonban, a mit a múltkor említettem, csak jelezte azon irányt, a mely vörös fonalkép húzódik keresztül az orthodoxok veze­tőinek törekvésein, most kiegészítem ezt azzal, hogy ez megfontolt határozat alapján törteink, hogy ez azon pártnak nemcsak egyes esetben követett eljárása, hanem hozott határozatok alap­ján való elvszertí, consequens törekvése t. i. hogy mennél inkább elszigeteljék a hazai zsidóságot a haza többi polgáraitól, sőt a közös nyelv hasz­nálatát is tiltják. {Halljuk! Halljuk!) Ugyanazon rabbik, a kik a „Soinre-hadaszt" alapították. Özt. Mihályon tartottak egy gyűlést, vagy zsinatot — nem tudom minek nevezzem. Ok ezt maguk törvényszéknek s határozatait a törvényszék Ítéletének, (Beszak-Bethdin) nevezték — s ezen zsinaton a többek köztt kiátkozták a neológokat és miért? Azért, mert azok az idegen népek közzé elegyednek, azok cselekvéseit eltanulják. {Mozgás.) Ugyanazon törvényszék a többek köztt a követ­kező ítéletet hozta, a melynek van gyakorlati commentárja is, melyről később szólok. {Olvassa) : H-nöKn nam yvzvb TDX pi nbiyn mais \wbi nr-n Vnnb -IIDK -II-IK -K 3is? voti* IÍTS banvr -2 bs -p s 2 "2 'V"™ I™^ 3 mtib "pJt nnm rrpin DKJAI anstitia xwb ns: pvbz amn "•nxn nnon •rós Dniten btna" is o^aiato mirr \wbz (Derültség felkiáltások: Halljuk magyarul!) azaz tiltva van predicátiót tartani idegen népek nyelvén. Egyébiránt, ha tetszik Mocsáry Gréza urnák, átadhatom neki az eredetit, hogy ellen­őrizze, vájjon jól mondtam-e magyarul. {Élénk derültség). Tiltva van predicátiót tartani idegen népek nyelvén; hasonlóul tiltva van meghallgatni a predicátiót, mely idegen népek nyelvén mon­datik ; azért kell, hogy Izraelnek minden fia, azaz minden zsidó, a ki hallja, hogy a rabbi, vagy valaki más idegen nyelven predicál, a zsinagógát — az imádság házát — elhagyja s az utczárn, menjen ki, (Mozgis) hanem kell, hogy a ki predicálni akar, azon a zsidós nyelveu beszéljen, melyen az ezen országban .lakó kóser zsidók beszélni szoktak. {Derültség és mozgás.) Ez a más nyelv pedig nem az eredeti héber, melyen beszélni nem szoktak s melyhez egy régi, több ezredéves dicsőséges történet traditiója csatolhatná őket, hanem elrontott német nyelv, melyet épp oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom