Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
222. országos ülés márezins 11. 1880. ^5 van a sémita fajú zsidókkal valódi családi összeköttetés iránti ösztönszerű idegenkedés, — a zsidóság, levonva a csekély számú, az általános szabályt csak megerősítő kivételt, a nem-zsidókkal való házasságkötéstől idegenkedik. Idegenkedik pedig azon okból is, mert a zsidóság jól tudja, hogy a többi népekkel való egybevegyttlés által nemzeti s faji individualitását elvesztené s ez esetben le kellene mondania azon világuralmi merész tervekről is, a melyek minden zsidó képzelmében élnek s mely világuralmi terveknek az „Allianee israelite universelle" közelebb elhalt alapítója s elnöke Crémieux Izsák Adolf, a következő szavakban adott mindenki által eléggé érthető kifejezést: „Egy új messiási birodalomnak, egy uj Jeruzsálemnek kell támadnia a császárok és pápák helyébe." De eltekintve a nem-zsidóknak a zsidókkal s viszont a zsidóságnak a nem-zsidó fajokkal a házasság útjáni összeelegyedéstől való természetszerű s illetőleg fajpolitikai indokokból eredő kölcsönös idegenkedésétől: kérdem, hogyan képzelik a t. képviselő nrak a polgári házasság útján való fusiót ? Mert azt felteszem róluk, hogy a törvényhozás által csak nem akarják decretáltatni azt. hogy minden nem-zsidó férfi zsidónőt, minden zsidóíérfi pedig nem-zsidó nőt tartozik elvenni? {Elénk derültség.) No ezen az úton persze tán czélt érnénk és a zsidókérdés hamarosan meg lenne oldva. Csakhogy ezen az úton is igen valószínűleg nem a zsidók mi belénk, hanem ellenkezőleg mi a zsidóságba, ezen constans, conservativ fajba olvadnánk. (Mocsáry Lajos közbeszól: Jónás nyelné el a czethalat!) Tehát úgy-e a zsidók és nem-zsidók köztti házasság-kötések a felek szabad akaratára hagyatnának ? Ez esetben pedig semmisem jogosít fel bennünket annak a feltevésére, hogy zsidók és nemzsidók köztt aránylag nagyobb számú házasságok köttetnének, mint köttetnek vegyes házasságok a különböző, keresztény felekezetekhez tartozók között. E részben pedig azt tapasztaljuk, hogy e vegyes házasságok száma aránylag bizony elég csekély. Pedig ez esetekben egy és ugyanazon emberfajbeliekről, a közös keresztény vallásnak csak egyes felekezeteihez tartozókról, egy és ugyanazon nemzetnek, egy és ugyanazon társadalomnak tagjairól van szó. A zsidóságnak velünk való fusióját tehát a polgári házasság panac eájától várni annyit tenne, — feltéve még azt is, hogy a polgári házasság nálunk azonnal behozatnék, — mint hagyni rágódni társadalmunk testén a rákfenét mindaddig, niig mi nem-zsidók minden posiíióbóí kiszorítva, minden vagyonból kifosztva, a zsidóság rabszolgáivá nem süíyedtünk (Derültség!) s a Talmud által hirdetett kiirtási zsidópolitikának áldozatul nem estünk. Elnök: (Csenget.) Kérem a t. képviselő urat, beszédjének elején azt méltóztatott mondán;', hogy történtek itt felszólalások, melyek a tárgyhoz nem tartoznak; én nem voltam szerencsés azokat hallhatni, de ha a képviselő ur méltóztatik azokra reflektálni, kérem, tegye azt egy kissé rövidebben, mert ez csakugyan nem tartozik a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk!) Istóczy Győző: Méltóztatik a t. ház megengedni, hogy folytassam? (Halljuk! Halljuk!) No ez esetben, persze, szinte radicális módon megoldva lenne, már nem a zsidókérdés, hanem a keresztény-kérdés, vagy ha ugy tetszik : a nemzsidó-kérdés, a mi létünk és nem-létünk kérdése. Ennyit a polgári házasságról, vonatkozással a zsidókérdésre. Áttérek már most azon több t. képviselőtársam által nyilvánított optimistikus nézetnek bírálatára, a mely nézet szerint az országban élő zsidóság nemzeti nyelvünk elsajátítása által, nemzetünk s társadalmunk testébe beolvadna s ilykép megszűnnék reánk nézve veszélyes lenni. Ugyan kérdem: mi haszna volt abból szegény Lengyelországnak, hogy zsidói lengyelül beszéltek? (Elénk derültség. Halljuk!) Bizony ez a körülmény nem vette elejét annak, hogy a zsidóság a lengyel népet vagyonilag és erkölcsileg tönkre ne tegye; nem vette elejét annak, hogy a zsidóság a lengyel állam hatalmas fáját szúként lassankint össze ne őrölje; a mely szúette fa aztán dicsteienül hullt a porba a bekövetkezett viharok hatása alatt. Avagy, hogyha a nemzeti nyelv elsajátítása s használása elégséges arra, hogy a zsidók az illető állam s társadalom valódi tagjai legyenek, ugyan kérdem: miért támadt fel napjainkban a nagy német nemzet saját zsidósága ellen ? Hiszen ezen német zsidóság nemcsak hogy Németországban kizárólag a német nyelvet használja, hanem e nyelvnek egyebütt is s nevezetesen minálunk is, legbuzgóbb terjesztője. (Ugy van! a szélső balon.) É kérdésre vonatkozólag szinte leginkább maguk a zsidók által terjesztett előítélet az is, hogy Franczia-, Angol- és Olaszországban a zsidók teljesen beolvadtak a nemzettestbe. Én ezen, üres frázisnál, vagy a tények szándékos elferdítésénél egyebet nem képező állítást, határozottan tagadom s tagadásom igazolására hivatkozom ezúttal csak arra, hogy mig nálunk magyaroknál mindez ideig nem létezik zsidóellenes irodalom, Franczia- ós Angolországban igenis van és pedig tekintélyes zsidó-ellenes irodalom van. Különösen Angliát illetőleg hivatkozom még Gladstone-ra és az angol szabadelvű
