Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

4", 222. országos illés márczins 11.1880. pártra, a mely részről a zsidóság tudvalevőleg éppennem részesül valami különös sympathiákban. A mi végre Olaszországot illeti: elégséges utalnom arra, hogy a legutóbbi olasz általános képviselőválasztásoknál a zsidókérdés, mint hatalmas s egyszersmind sikeres agitationális és pártfegyver szerepelt, úgyannyira, hogy még egy oly tekintélyes nem olasz lap is, mint a „Pester Lloyd", indíttatva érezte magát ezen ügynek egy külön vezérezikket szentelni. Pedig egész Francziaországban csak 50,000, egész Angliában csak 40,000 s egész Olaszországban szinte csak 40,000 zsidó van: tehát, egyenkint véve, kevesebb, mint egyedül magában Magyarország fővárosában. S itt lehetetlen meg nem emlékeznem a t. előadó ur beszédének azon passusáról, a melyben a zsidók állítólagos hazafiságát oly élénk színekkel kifesteni méltóztatott. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Mellőzve azon akadémikus kérdésnek fejtegetését, váljon a zsidók egyáltalán lehetnek-e Őszinte rakaszkodással a keresztény népek államai iránt, szóval lehetnek-e a zsidók hazafiak, a mely kérdés egyebütt is, nevezetesen Angliában és Németországban újabb időben nagyon élénken vitattatott s ugy látszik, a zsidók hátrányára döntetett el: az én meggyőződésem az, hogy a zsidóság csak addig színlel ragaszkodást a magyar állameszme és a magyar nemzet iránt is, míg ez országban a magyar elemé a suprematia. Veszítsük el ezt: s a zsidóság azonnal hátat fordít nekünk, sőt ellenünk fordul, a mint hátat fordított s ellenünk fordult akkor, a midőn 1849-ben a nemzeti ügy elveszett. Hiszen kérem, itt van csattanós illustratióul a zsidó iskola-alap eredetének története. Haynau kiveti e hadisarczot büntetésül a zsidókra; és íme mi történik? A hamarosan loyális, „gut gesinnt" osztrákokká változott zsidók ugyanazt a hadisarczot, rövid egy év múlva, a zsidó iskolaalap képében, ajándékul visszakapják. (Vécsey lamás közbeszól: Nem!) Váljon a szinte súlyosan, sőt bizonyára még súlyosabban megsarczolt ma gyár lakosság részesült-e hasonló kegyelemben? (Igaz ! balfelöl. Derültség) De feltéve, hogy a zsidók nem hagyományos speculátióból momentán, hanem őszintén ragaszkodnak a magyar nemzethez, ugyan kérdem: mikép egyeztethető ez meg azon eljárásukkal, hogy ugyanezen, általuk annyira szeretett magyar nemzetnek egyes tagjait, a Hely egyes tagjaiban él a nemzet, sokkal szívtelenebbül zsákmányolják ki s fosztják ki őseiktől reájuk maradt birtokukból, mindinkább idegenebbé téve a magyart saját hazájában és sokkal könyörtelenebbül üldözik, mint tehetné azt a magyar nemzetnek legnagyobb, halálos ellensége? Én,részemről, nagyon szépen megköszönöm az ilyen hazafiúi szeretetet; és én a magát barátomnak hazudó ellenségemnek sokkal súlyosabban számítom be az irányomban elkövetett igazságtalanságokat, mint nyilt ellenségemnek. Végre, még az orthodoxok és neológok között folyó harcz- és háborútól se várjunk semmiféle előnyöket reánk nézve. Ezen, egymástól csak az eszközök megválasztására nézve eltérő, a közös czélra nézve azonban egymással teljesen egyetértő két zsidópárt, azonnal megszünteti házi versengéseit, mihelyt arról van szó, hogy ellenünkben támadólag lépjenek fel, vagy hogy velünk nem-zsidókkal szemben védeniök kell a zsidó valódi, vagy képzelt érdekeket. Bizony, e tekintetben is sokat tanulhatnánk a zsidóktól. Azért, t. ház, hagyjunk fel az olyan illusiókkal, mint a melyekre ezen felszólalásomban is utaltam; s ne ámítsuk magunkat azzal, hogy ezen, magát általános társadalmi s politikai calamítássá kinőtt nehéz kérdésen, holmi hangzatos frázisokkal átsikolhatunk; legkevesbbé hitessük el pedig magunkkal azt, hogy, ha e kérdést ignoráljuk, azt nem létezővé is tehetjük; hanem ellenkezőleg nézzünk bátran szemébe a veszélynek s a többi európai népekkel karöltve, fogjunk a zsidókérdés egyedül sikeres, radieális megoldásához. (Mozgás. Helyeslés.) Hermán Ottó: T. ház! (Zaj. Halljuk!) A napirenden lévő kérdéshez, t. ház, sem jogi, sem az alapítvány más természetét illető szempontból hozzá szólni nem akarok, hanem szólni akarok a kérdés socialis oldalához, annyival inkább, mert a t. előttem szólott, a rumi kerület érdemes képviselője, Istóczy Győző ur, itt a képviselőház kebelében egy egészen külön álló speciális emberfajról tett említést s én magam részéről, ki igyekeztem, hogy magamnak a fajfogalom definitiója iránt tiszta fogalmat szerezzek, (Halljuk!) most leszek bátor egynéhány megjegyzést erre nézve is tenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt azonban azt kívánom kinyilatkozatni, hogy ezennel én is, pártomra való tekintettel, a diesidensek közé sorakozom, a menynyiben nem pártolhatom a Hegedűs László t. barátom által benyújtott indítványt; nem pártolhatom azon egyszerű oknál fogva, mert a neológ és orthodox pártok, vagy akár felekezetek mozgalma még tart, még befejezve nines és igy mindaddig, mig ezen mozgalom meg nem állapodott, míg emberileg az illető elemek meg nem határolhatók, mindaddig az alapok felosztásáról nézetem szerint szó sem lehet. Ez az első érv. A másik az, hogy mindaddig, mig a felekezetek, vagy pártok versengése tart, mig a zsidóság, mint olyan, társadalmilag egy bizonyos állást elfoglal mindaddig a magyar államhatalomnak